Gyász: Elhunyt Keleti Éva Kossuth-díjas fotóművész, a pillanatok és a sorsok krónikása

Életének 95. évében, 2026. február 6-án elhunyt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, a magyar vizuális kultúra egyik legmeghatározóbb alakja. Távozásával a magyar fotográfia és a színházi élet egy olyan ikonikus szereplőjét veszítettük el, aki nemcsak iskolát teremtett a színházi fényképezésben, hanem képeivel évtizedeken át dokumentálta a magyar valóság legrejtettebb, legemberibb pillanatait.

"A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük" (Keleti Éva)

Keleti Éva 1931-ben született Budapesten, polgári zsidó családban. 

Életének korai éveire rányomta bélyegét a történelem vihara: fiatal lányként élte át a holokauszt borzalmait és a bujkálás kényszerű magányát. Ezek az alapvető tapasztalások – az üldöztetés emléke és az élet igenlése – mindvégig ott rejtőztek humanista látásmódja mögött. Bár 1949-ben még fizika-kémia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait, az élet végül a kereső elé szólította. 1951-ben a Magyar Fotónál kötelezte el magát a hivatás mellett, ahol olyan mesterek útmutatásával vált riporterré, mint Vadas Ernő és Langer Klára.

Pályafutása során a Magyar Távirati Iroda, majd az Új Tükör és az Europress meghatározó szakembere volt, de munkássága messze túlmutatott a napi hírszolgáltatáson. A színházi fényképezésben forradalmi újítást hozott: a beállított jelenetek helyett a kulisszák mögötti világot, a próbák feszültségét és a színészi lélek rezdüléseit kutatta. Nevéhez fűződnek a 20. század második felének legfontosabb művészportréi, amelyekben az intimitás és a drámai erő páratlan módon ötvöződött. Szívügyének tekintette az elfeledett értékek gondozását is, így például döntő szerepe volt Várkonyi László fotóművész hagyatékának újrafelfedezésében.

Munkásságában fontos szerepet kapott a zsidó hagyomány és az emlékezet kultúrája. 

Rendszeresen fényképezte a zsidó vallási és közösségi élet eseményeit, zsinagógákat, közösségi alkalmakat, és szoros kapcsolatot ápolt a Mazsihisszel is. Többször vallotta: a túlélés tapasztalata és a zsidó sors is hozzájárult ahhoz az empátiához, amellyel mindig modelljei felé fordult.

Hatalmas életművét olyan rangos elismerések fémjelezték, mint a Prima Primissima-díj, a Táncsics Mihály-díj vagy Budapest díszpolgári címe. Kossuth-díját 2017-ben vehette át példaértékű szakmai alázattal végzett munkájáért. Kilencvenen túl is aktív maradt, utolsó éveiben is újabb és újabb arcokat, történeteket mutatott meg a közönségnek, bizonyítva, hogy a kíváncsiság és a szeretet az örök ifjúság záloga. Keleti Éva távozásával egy korszak zárult le, de fotói – ahogy ő nevezte: a „pillangó szárnyán” elkapott pillanatok – örökre velünk maradnak.

Emlékéből és emlékeből fakadjon áldás!

Kiemelt kép: 2023. július 12-én készült Budapesten (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)