Nagyon remélem, hogy valaminek a kezdete befolyásolja a jövője alakulását, mert a Síp 12 Galéria első kiállítása csupa olyan találkozást és munkát hozott, ami nem csak gördülékeny, örömteli és produktív, de szinte sorsszerű volt – mondta Farkas Zsófia művészettörténész a MAZSIHISZ-Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár új közösségi terének első kiállításán.
Nagyon meg vagyok hatva, hogy most ilyen sokan összegyűltünk itt, hiszen valójában a zsidó múzeumban vagyunk, még ha nem is a Dohány utcai térben, hanem annak egy új, kísérleti részlegében. Nem is olyan régen ez a hely egy unalmas, poszt-szocialista irodahelyiség volt, most pedig kiállítótérként, egy új zsidó közösségi térként nyitjuk meg – e szavakkal köszöntötte Toronyi Zsuzsanna, a MAZSIHISZ- Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója a Hiányjelek című tárlat megnyitójára összegyűlt közönséget január 10-én este.
Nem véletlen, hogy Toronyi Zsuzsa a bevezetőjében a sokaságra utalt, hiszen olyan sokan gyűltek össze az új kisgaléria első megnyitóra, hogy a belül két szintes, azaz galériás helyiség zsúfolásig megtelt – olyannyira, hogy a megnyitót sokan az utcán állva követték végig a sarkig tárt ajtó előtt.
Az a tény, hogy a kiállításon a hideg idő ellenére nyitott ajtó fogadta a látogatókat, akár szimbolikus értelmű is lehet, hiszen – amint azt a múzeum és levéltár igazgatója a köszöntőjében elmondta – egy „bármikor bejárható tér” szerepelt az elképzeléseikben, egy olyan kiállítótér létrehozása, amelyhez hasonló – a kínálatát tekintve – nincs a fővárosban. A Síp 12 nevű galériában a jövőben a zsidó múzeum gyűjteményének egy-egy alkotását szeretnék bemutatni a kortárs művészethez való lehetséges kapcsolódási pontjaikkal. Az első tárlat ötlete Farkas Zsófia művészettörténésztől származik, aki Ország Lili Jelek című művéből és Fábián Noémi alkotásaiból állította össze egy anyagot.
Farkas Zsófia a megnyitón azt mondta: – Nagyon remélem, hogy valaminek a kezdete befolyásolja a jövője alakulását, mert a Síp 12 Galéria első kiállítása csupa olyan találkozást és munkát hozott, ami nem csak gördülékeny, örömteli és produktív, de szinte sorsszerű volt.
A kurátor hozzátette: időrendben ilyen jellegű volt a Tausz Gábor Ezrával való találkozása, aki a hely arculatát és a kiállítás grafikai munkáit végezte, s igazi alkotótársként működött közre az első perctől kezdve. De ilyen volt a Fábián Noémival való találkozás is, aki örömmel fogadta, hogy Farkas Zsófia az ő munkái és Ország Lili alkotásai között szellemi rokonságot érez. Farkas Zsófia sorsszerűnek nevezte: amikor Csanádi Judit díszlettervezőt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorát fölhívta azzal a kéréssel, hogy nyissa meg az első tárlatot, Csanádi Judit a számítógépén éppen Fábián Noémi oktatói adatlapját olvasta.
Megnyitó beszédében a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora azt mondta: élete kitüntetett szakasza, hogy annak idején személyes kapcsolatban kerülhetett Ország Lilivel, és a művész utolsó, csaknem három évében együtt lehetett vele, a művészetével, a szellemiségével, a csöndjeivel és a nevetésével, s láthatta őt alkotó pillanataiban.
A Síp 12 Galéria mostantól hétfő-szerda 10:00-16:00 óra, csütörtökön 10:00-18:00 óra pénteken pedig 10:00-14:00 óra között várja az érdeklődőket. A helyszín kapcsán feltétlenül el kell mondani, hogy ez az új közösségi tér lényegében akkor is telítve volna művészettel, ha éppen nem lenne benne kiállítás. Ez Tausz Gábor Ezra kivételes érzékenységgel, finomsággal és szimbolikus erővel megalkotott tervezői munkáját dicséri: kívül, az üvegportálokon, valamint belül, a galéria falain az általa megálmodott, mimimalista ábrázolásokból áll össze az a világ, amelyben új otthonra talált a közösség.
Kácsor Zsolt
Ország Lili (1926–1978) Ungváron született Oesterreicher Lívia néven. A második világháború alatt, a deportálásból megmenekülve, Budapesten bujkált hamis papírokkal. A külföldi utazásai során felfedezett történelmi és művészeti emlékek alapvetően határozták meg műveinek motívumvilágát: így például az 1959-ben megismert prágai zsidó temető, illetve az 1966-os izraeli út, ahol először találkozott a Siratófallal. Útjai során a különböző korok és kultúrák egymásra rakódott köveiben és rétegeiben találta meg azokat az elemeket, amelyeket később a saját maga alkotta falakra festett. A hatvanas évek elején jelentek meg művein a héber írásjelek, betűtöredékek. Fábián Noémi 1968-ban született Egerben, 1994-ben végzett az Iparművészeti Főiskola textilszakán. 1994-óta tanít a Budai Rajz- és Szakközépiskolában, 1998-óta pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Több budapesti kiállítóhelyen volt önálló kiállítása (Fiatal Művészek Klubja, Stúdió galéria, Mű-Terem Kiállító, Vigadó Galéria, Bartók 32 Galéria, Vízivárosi Galéria, Nyitott Műhely Galéria, Óbudai Társaskör Galéria, Raiffeisen Galéria), de kiállított Németországban, Izraelben és Olaszországban is. Többnyire viasztáblákra ír, így „hagyja hátra” a „múltból átmentett”, olvashatatlanná tett – szent szövegként, naplóbejegyzésként, fohászként is felfogható – üzeneteket, gondolatokat. |
