6. Áháré Mot 16–18,30

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 16,1 És Szólt az Örökkévaló Mózeshez, Áron két fiának halála után, midőn közeledtek az Örökkévaló színe elé és meghaltak.

Lev 16,2 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Szólj Áronhoz, a testvéredhez, hogy ne menjen be minden időben a szentélybe, a függönyön belül, a födél elé, amely a ládán van, hogy meg ne haljon, mert a felhőben megjelenek a födél felett.

Lev 16,3 Ezekkel menjen be Áron a szentélybe: egy fiatal tulokkal vétekáldozatul és egy kossal égőáldozatul.

Lev 16,4 A szent lenköntöst vegye fel, lennadrág legyen testén, lenövvel övezze magát és lensüveget tegyen fejére; ezek a szent ruhák; fürössze meg testét vízben és vegye fel azokat.

Lev 16,5 És vegyen Izráel fiainak községétől két kecskebakot vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak.

Lev 16,6 És mutassa be Áron a vétekáldozat tulkát, amely az övé és szerezzen engesztelést a maga és háza számára.

Lev 16,7 És vegye a két bakot, állítsa oda az Örökkévaló színe elé, a találkozás sátrának bejáratához,

Lev 16,8 és vessen Áron sorsot a két bakra: egy sors az Örökkévaló része és egy sors Azázél részére.

Lev 16,9 És mutassa be Áron a bakot, amelyre az Örökkévaló részére esett a sors és készítse el vétekáldozatnak.

Lev 16,10 Az a bak pedig, amelyre a sors Azázél részére esett, állíttassék elevenen az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést végezzenek rajta, elküldvén azt Azázélnak a pusztába.

Lev 16,11 És mutassa be Áron a vétekáldozat tulkát, amely az övé és szerezzen engesztelést a maga és háza számára; és vágja le a vétekáldozat tulkát, amely az övé.

Lev 16,12 Vegyen teli serpenyővel izzó parazsat az oltárról az Örökkévaló színe előtt és egy teli marokkal finom fűszeres füstölőszert és vigye be a függönyön belül;

Lev 16,13 és tegye a füstölőszert a tűzre az Örökkévaló színe előtt, hogy a füstölőszer felhője befödje a födélt, amely a bizonyságon van, hogy meg ne haljon.

Lev 16,14 És vegyen a tulok véréből és hintsen ujjával a födélre kelet felől és a födél előtt hintsen hétszer a vérből ujjával.

Lev 16,15 Ekkor vágja le a vétekáldozat bakját, amely a népé, vigye be vérét a kárpiton belül és cselekedjék vérével úgy, amint cselekedett a tulok vérével; hintse azt a födélre és a födél elé.

Lev 16,16 És szerezzen engesztelést a szentség számára, Izráel fiainak tisztátalanságai miatt és bűneik miatt és a vétkeikért és így cselekedjék a találkozás sátráért, amely náluk áll az ő tisztátalanságuk közepette.

Lev 16,17 És senki se legyen a találkozás sátrában, midőn ő bemegy engesztelést szerezni a szentélybe, amíg ki nem jön és engesztelést nem szerzett a maga és háza számára és Izráel egész községe számára.

Lev 16,18 Ekkor menjen ki az oltárhoz, amely az Örökkévaló színe előtt van és szerezzen engesztelést számára, és vegyen a tulok véréből és a bak véréből és tegye az oltár szarvaira köröskörül,

Lev 16,19 és hintsen reá a vérből ujjával hétszer, így tisztítsa és szentelje meg Izráel fiainak tisztátalanságától.

Lev 16,20 És midőn végzett azzal, hogy megtisztította a szentélyt, a találkozás sátrát és az oltárt, akkor vezesse oda az élő bakot.

Lev 16,21 És Áron tegye két kezét az élő bak fejére és vallja meg rajta Izráel fiainak minden bűntettét és minden bűnét és minden vétküket, rakja azokat a bak fejére és küldje el egy erre kirendelt férfival a pusztába,

Lev 16,22 és vigye el a bak magán mind az ő bűneiket kietlen földre és bocsássa el a bakot a pusztába.

Lev 16,23 Akkor menjen be Áron a találkozás sátrába, vesse le a lenruhákat, amelyeket felöltött, midőn bement a szentélybe és hagyja azokat ott.

Lev 16,24 És fürössze meg testét vízben szent helyen és öltse fel ruháit, menjen ki és készítse el égőáldozatát, és a nép égőáldozatát, hogy engesztelést szerezzen a maga és a nép számára.

Lev 16,25 És a vétekáldozat zsírját füstölögtesse el az oltáron.Lev 16,26És az, aki elbocsátja a bakot Azázélnak, mossa meg ruháit, fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.

Lev 16,27 És a vétekáldozat tulkát és a vétekáldozat bakját, amelyeknek vérét bevitték, hogy engesztelést szerezzenek a szentélyben, vigyék ki a táboron kívül és égessék el tűzben bőrüket, húsukat és ganéjukat,

Lev 16,28 és aki elégeti azokat, mossa meg ruháit és fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.

Lev 16,29 És legyen ez nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján sanyargassátok lelketeket és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a jövevény, aki köztetek tartózkodik,

Lev 16,30 mert ezen a napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket; az Örökkévaló színe előtt minden vétketektől megtisztultok.

Lev 16,31 Szombat nyugalma az nektek és sanyargassátok lelketeket; örök törvény ez.

Lev 16,32 És a pap, akit fölkennek és fölavatnak, hogy pap legyen atyja helyett, az szerezze az engesztelést, az öltse fel a lenruhákat, a szent ruhákat.

Lev 16,33 És ő tisztítsa meg a szentséges szentélyt és a találkozás sátrát és az oltárt tisztítsa meg; és szerezzen engesztelést a papok számára és a gyülekezet egész népe számára.

Lev 16,34 És ez legyen nektek örök törvény, hogy engesztelést szerezzen Izráel fiai számára minden vétkük miatt; egyszer az évben. És ő úgy cselekedett, amint az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.

Lev 17,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Lev 17,2Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izráel minden fiához és mondd nekik: Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló, mondván:

Lev 17,3 Akárki Izráel házából, aki levág ökröt vagy juhot vagy kecskét a táborban vagy aki levágja a táboron kívül

Lev 17,4 és nem vitte el a találkozás sátrának bejáratához, hogy bemutassa mint áldozatot az Örökkévalónak az Örökkévaló hajléka előtt, vérnek számíttatik be annak a férfiúnak; vért ontott; irtassék ki az a férfiú népe közül,

Lev 17,5 azért, hogy Izráel fiai oda vigyék vágóáldozataikat, melyeket ők áldoznak a szabad mezőn, vigyék el az Örökkévalónak a találkozás sátrának bejáratához, a paphoz és áldozzák békeáldozatokul az Örökkévalónak.

Lev 17,6 És hintse a pap a vért az Örökkévaló oltárára, a találkozás sátrának bejáratánál és füstölögtesse el a zsírt, kellemes illatul az Örökkévalónak.

Lev 17,7 És ne áldozzák többé áldozataikat a bakoknak, melyek után ők paráználkodnak; örök törvény legyen ez számukra nemzedékeiken át.

Lev 17,8 És mondd meg nekik: Akárki Izráel házából a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, aki égőáldozatot vagy vágóáldozatot hoz

Lev 17,9 és a találkozás sátrának bejáratához nem viszi el, hogy azt áldozza az Örökkévalónak, irtassék ki az a férfiú népe közül.

Lev 17,10 És akárki Izráel házából és a jövevények közül, aki közöttük tartózkodik, aki eszik bármiféle vért, arcomat majdan az ellen a személy ellen fordítom, aki eszi a vért és kiirtom őt népe közül.

Lev 17,11 Mert a testnek lelke a vérben van és én elrendeltem nektek az oltáron, hogy engesztelést szerezzen lelketek számára, mert a vér az, ami a lélekben engesztelést szerez.

Lev 17,12 Azért mondom Izráel fiainak: Senki közületek ne egyék vért; a jövevény sem, aki közöttetek tartózkodik, ne egyék vért.

Lev 17,13 És akárki Izráel fiai közül és a jövevények közül, aki közöttük tartózkodik, aki vadászva elejt vadat vagy madarat, melyet enni szabad, bocsássa ki vérét és födje be porral.

Lev 17,14 Mert ami a testnek lelkét illeti, a vér benne egy a lelkével és mondtam Izráel fiainak: semmiféle húsnak vérét ne egyétek; mert a testnek a lelke a vér, bárki eszi, irtassék ki.

Lev 17,15 És akárki, aki eszik elhullott vagy vadtól széttépett állatot, akár bennszülött, akár jövevény, az mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig, akkor tiszta.

Lev 17,16 De ha nem mossa meg és testét nem füröszti, akkor viselje bűnét.

Lev 18,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 18,2 Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 18,3 Amint cselekednek Egyiptom országában, amelyben laktatok, úgy ti ne cselekedjetek és amint cselekednek Kanaán országában, ahová beviszlek benneteket, úgy ti ne cselekedjetek és törvényeik szerint ne járjatok.

Lev 18,4 Rendeleteimet tegyétek meg és törvényeimet tartsátok meg, hogy azok szerint járjatok. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 18,5 Tartsátok meg rendeleteimet és törvényeimet, melyeket ha megtesz az ember, él általuk; én vagyok az Örökkévaló.

Lev 18,6 Senki közületek ne közeledjék vérrokonához, hogy fölfedje mezítelenségét; én vagyok az Örökkévaló.

Lev 18,7 Atyád mezítelenségét és anyád mezítelenségét föl ne fedd; anyád ő, föl ne fedd mezítelenségét.

Lev 18,8 Atyád feleségének mezítelenségét föl ne fedd; atyád mezítelensége az.

Lev 18,9 Nővérednek mezítelenségét, atyád leányáét vagy anyád leányáét, akár otthon született, akár máshol, ne fedd föl mezítelenségüket.

Lev 18,10 Fiad leányának vagy leányod leányának mezítelenségét, föl ne fedd az ő mezítelenségüket, mert a te mezítelenséged az.

Lev 18,11 Atyád felesége leányának mezítelenségét, atyád szülöttje, nővéred ő, ne fedd föl mezítelenségét.

Lev 18,12 Atyád nővérének mezítelenségét föl ne fedd, atyád vérrokona ő.

Lev 18,13 Anyád nővérének mezítelenségét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő.

Lev 18,14 Atyád fivérének mezítelenségét föl ne fedd, feleségéhez ne közeledj, nagynénéd ő.

Lev 18,15 Menyed mezítelenségét föl ne fedd, fiad felesége ő, föl ne fedd mezítelenségét.

Lev 18,16 Fivéred feleségének mezítelenségét föl ne fedd, fivéred mezítelensége az.

Lev 18,17 Egy asszonynak és leányának mezítelenségét föl ne fedd, fiának leányát vagy leányának leányát el ne vedd, hogy fölfedd mezítelenségét, vérrokonok ők, fajtalanság az.

Lev 18,18 Nőt a nővére mellé el ne végy, hogy vetélkedést gerjessz, fölfedvén mezítelenségét mellette az ő életében.

Lev 18,19 Nőhöz tisztulásának tisztátalanságában ne közeledj, hogy felfödd mezítelenségét.

Lev 18,20Felebarátod feleségével ne közösülj, hogy beszennyezd magadat vele.

Lev 18,21 És magzatodat ne add oda, hogy tűzön átvezessék a Moloknak, és ne szentségtelenítsd meg Isten nevét; én vagyok az Örökkévaló.

Lev 18,22 Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, útálat az.

Lev 18,23 Semmiféle barommal ne közösülj, hogy beszennyezd magadat vele: és nő ne álljon a barom elé, hogy egyesüljön vele, útálatosság az.

Lev 18,24 Ne szennyezzétek be magatokat ezek közül semmivel, mert ezek által lettek tisztátalanokká a népek, melyeket én elűzök előttetek;

Lev 18,25 és tisztátalanná vált az ország és megbüntettem rajta a bűnét és kihányja az ország a lakóit.

Lev 18,26 Ti pedig tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet és ne tegyetek semmit ez útálatosságok közül, sem a bennszülött, sem a jövevény, aki köztetek tartózkodik.

Lev 18,27 Mert mindez útálatosságokat tették az ország lakói, akik előttetek voltak és tisztátalanná vált az ország.

Lev 18,28 Hogy ne hányjon ki benneteket az ország, midőn beszennyezitek azt, amint kihányta a népet, amely előttetek volt.

Lev 18,29 Mert bárki tesz valamit ez útálatosságok közül, irtassanak ki a személyek, akik teszik, népük közül.

Lev 18,30 Tartsátok meg rendeleteimet, hogy ne tegyetek semmit ez útálatos szokások közül, amelyek tétettek előttetek, hogy be ne szennyezzétek magatokat általuk. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Hogyan szeressük önmagunkat? – avagy a barátságról 

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Mire kötelez ez minket? Őszinteségre önmagunkkal és másokkal szemben, ha komolyan vesszük a törvényt.

Az, hogy úgy szeressük a felebarátunkat, a társunkat, mint magunkat, annyit biztosan kér tőlünk, így szokás hagyományosan érteni, hogy viselkedjünk vele úgy, ahogy másoktól is elvárjuk, hogy velünk viselkedjenek. Korrektséget, kiszámíthatóságot. Hogy ne kezeljünk a másikat céljaink eszközeként. Tudjuk, hogy neki is vannak éppen olyan legitim céljai, mint nekünk, épp annyi joga van élni és megvalósítani a céljait, mint nekünk. Ne gázoljunk át rajta. A közösségi együttélés minimálfeltétele az előírás. De szeretni kell és úgy, ahogy önmagunkat. Hogyan akkor? Önmagát az ember, ha jól csinálja, kritikusan, távolságtartóan szereti.

Próbálja látni kívülről magát, az a célja, hogy jobb és könnyebben szerethető ember legyen mások és önmaga számára is. Akit szeretünk, azzal őszinték vagyunk és ha magunkat képesek vagyunk szeretni, akkor joggal várhatjuk el magunktól ezt az őszinteséget. Az szereti magát igazán, aki nem hazudik magának. Az önszeretet ellentéte a nárcizmus, az önimádat. Az nem fokozott, hanem rossz és káros önszeretet.

Aki eléggé kiegyensúlyozottan szereti magát, elfogadja, hogy olyan, amilyen és igyekszik még jobb önmagává válni.  Nem omlik össze annak belátásától, hogy nem tökéletes. És ez az ember mer őszinte lenni felebarátaival, társaival is. Nem félti magát attól, hogy ha őszinte, nem fogják többé szeretni, nem magára, hanem másokra gondol. És tud úgy őszinte lenni, ahogy ő maga is el tudná viselni, ha őszinték vele. Kedvesen, támogatóan és határozottan.

A Tóra azt tanítja nekünk, hogy ugyanúgy kell szeretnünk, ugyanolyan bonyolultan és sokrétűen önmagunkat, mint másokat és hogy a kettő csak együtt lehetséges. Aki nem szereti önmagát így, elfogadóan és kritikusan, az másokat sem tud így szeretni. 

Az, hogy szeresd felebarátod, mint önmagad, igazából nem csak parancs, hanem megállapítás is. Ha szeretni akarsz, egyensúlyban kell lennie benned a mások iránti szeretetnek a magad elfogadásában megnyugvó lelki békével.

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Teremts te is egy világot!

A Tórában leírt „szentség”-törvények mindig zavarba hozzák az embert, hiszen szembesülünk avval, hogy mit nem teszünk meg, pedig megtehetnénk… Pláne embertársainkkal. Nézzük meg például ezt a két micvát, azaz isteni parancsot, amelyik a béke alapja lenne: 

„Ne gyűlöld testvéredet szívedben, ne feddjed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt.” XIX/17.

Ha jobban belegondolunk azonban, ezek az útmutatónak tűnő mondatok lényegében parancsok, micvák, tehát kötelesek vagyunk (volnánk) megtenni őket. Mindannyian (értsd, hölgyek és urak), mert helytől, időtől függetlenek! 

Sokszor tanítottam már ezekről a „kis” micvákról, amelyek „kis” lépések az Örökkévaló felé. És ha ezen logika alapján élünk, akkor levonhatjuk az egyszerű következtetést: ha békés, szeretetteljes viszonyban élünk egymással a közösségeinkben, akkor ezáltal közelebb is kerülünk az Örökkévalóhoz! 

Ám nézzük meg, hogyan kellene ennek kinézni a gyakorlatban! 

A rabbik leírják az elméleti megoldást:

  1. felfigyelsz rá, hogy egy másik zsidó negatív véleményt fogalmaz meg rólad, hamis vádakkal illet a hátad mögött;
  2. ne kezdj el neheztelni rá, mert a végén még te is meggyűlölöd;
  3. tiltakozz a vádak miatt és ellen;
  4. kérdezd meg őt, mi sarkallta arra, hogy rosszat mondjon rólad;
  5. talán így kiderül, melyik magatartásodat, gesztusodat, reakciódat értette félre. 

Sőt, a mestereink hozzáteszik, hogy ezt az egészet abban a helyzetben is meg kell tenni, ha meg vagy róla győződve, hogy a fellépésed nem fog eredményt hozni. Tény azonban, hogy ha meg sem kísérled a kibékülést, akkor az égi bíróság azt neked fogja felróni. Ezért írja a Tóra: „Ne viselj miatta bűnt”. 

Tehát a tartós utálkozássá váló állapotokat kötelességünk megkísérelni megváltoztatni. (Legalább meg kell próbálni!) Természetesen könnyű azt mondani, hogy fontoljuk meg a cselekedetünket, meg hogy álljunk ellen annak az indulatunknak, ami arra indítana bennünket, hogy azonnal hangosan adjunk hangot a neheztelésünknek. A Tóra könnyű kézzel javasolja, hogy ne a bosszúvágy hajtson minket, még akkor sem, ha igazunk van. És arról sem lenne nehéz prédikálni, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a másikkal szemben érzett gyűlöletünket, hanem próbáljunk meg ennek ellenében tenni. 

Ám ezek a tanítások ugyanarról az egy szóról beszélnek: felelősség. Amit Antoine de Saint-Exupéry által került be a mindennapi beszédbe: felelősek vagyunk a saját tetteinkért! És hatványozottan azokért, amelyek az emberi kapcsolatainkra is kihatással vannak. 

Ám érdekes módon a Tóra magasabbra helyezi a lécet a zsidó közösség számára, amikor azt mondja, hogy (bizonyos szintig) felelősek vagyunk embertársaink tetteiért is, ha azokat észleltük. 

Megdöbbentően csodás és emberi könyv a Tóra! Már 3 évezrede megtanította a zsidó népnek, hogy tudatosítsuk magunkban: semmi sem a véletlen műve, ami velünk történik. 

De az emberek nem angyalok és az angyalok nem emberek. A világ sajnos nem a Tóra alapján élnek és a világ nem a Tóra alapján működik. Ám ettől függetlenül a tórai parancsolatok érvényesek, és szinte kérnek, hogy mi legyünk mások, mint a világ fősodrása, mert az Örökkévaló is más, mint minden más energia a világban. 

És ő azt kérte, hogy hozzá hasonlatosak legyünk! Figyelve a teremtett világra…

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: A hazugság életveszélyt jelent

„…és ne hazudjatok egymás ellen.”
(III.M. 19/11.)

Van „kegyes hazugság, ami helyzettől függően megbocsátható, igazolható? Vagy abból kiindulva, hogy „Isten igazságra alapozta a világot”(Szanhedrin 64a), a hazugság tilalma abszolút értékű?

Smuel Adels  rabbi (1555, Maharsha – 1631, Krakkó) szerint vissza kell térni a kezdetekhez: „Kezdetben teremtette Isten… ” (I.M. 1/1). A tórai héber szöveg három első szavának utolsó betűi (alef, mem, táv ) összeolvasva ezt a szót adják ki: „igazság” (emesz )! Ebből levezethető, hogy a hamis beszéd a világ létét aknázza alá.” Ugyanis ha az „igazság” (emesz ) szóból hiányzik a legkisebb számértékű „a” (alef ) betű, akkor a megmaradt két betű összeolvasva ezt jelenti: „halál” (mesz )! „Aki egy keveset is elvesz az igazságból, halált hoz a világra” – tanította a bölcs rabbi.

„Ráv mondta: nem létezik tiszta igazság a földön (értsd: nincs ember, aki csak igazat mondana). Ráv Táv: „Ha az egész világot nekem adnák, akkor sem hazudnék”. „Egyszer egy városban jártam, a neve Kusta (arámi nyelven: igazság). Ott az emberek sosem hazudnak és soha sem halnak meg kiszabott idejük előtt. Onnan vettem feleséget, aki két fiút szült. Egy nap feleségem hajat mosott a házban. Ekkor bekopogott egy szomszéd és az asszonyt kereste. Azt gondoltam, nem illik mondani, hogy az asszony hajat mos, ezért azt válaszoltam a szomszédnak, hogy nincs itthon. Erre meghalt mind a két fiam. A város lakói jöttek és kérdezték: mi történt? Erre elmondtam az igazságot. A város lakói azt válaszolták: kérünk, hagyd el a városunkat és ne hozz több halált az itt lakókra.” (Szanhedrin 97a )

A példázat szerint a „kegyes” hazugság nem megengedett, a hazugság életveszélyt jelent. De van példa a megengedett hazugságra is!

„A bölcsek három dologban elfogadhatónak, megengedhetőnek tartják eltérni az igazságtól! Ezek: a bölcsek szerénységében, a nemi élet kérdésében és a vendéglátás dolgában.” 

A bölcseknek megengedhető, ha szerénységből letagadják tudásuk egy részét. Nemi életre vonatkozó kérdésekre szabad hamis választ adni, amennyiben a valóság kimondásával kényelmetlen helyzetbe kerülne a megkérdezett. A vendéglátás kérdésében: ha egy bölcset megkérdeznek, hogy szívesen fogadta-e korábbi vendéglátója, attól tarthat, hogy pozitív válasza esetén nemkívánatos vendégek sora lepné el vendéglátóját. Tehát letagadhatja, hogy kedves vendéglátásban volt része. (Bává Metziá 23b-24a )

Josef Meir Weiss rabbi története Dovid Koffler haláláról

„– Rebe! Reb Dovid Koffler  haldoklik! A rebbét kéreti!

Erre a szaploncai Josef Meir Weiss  rabbi abbahagyta a tanítást, sietett a beteghez, hívei meg utána. Dovid Koffler megragadta a rabbi kezét:

– Könyörgöm, segítsen! Tudom, ha akar, akkor segíteni tud rajtam, hogy meggyógyuljak!

A rabbi szelíd hangján mondta: 

– Reb Dovid! Megesküszöm a kegyelmes Isten Nagy Szent nevére, hogy meg fogsz gyógyulni!

Néma csend lett a szobában… Még nem hallottak esküt rabbi szájából! De hogy Isten nevére… Ez elképzelhetetlen volt számukra. A beteg viszont megnyugodott, és a rabbi pedig indult vissza a tanházba. Az utca sarkáig sem ért a híveivel, amikor jött a samesz a szörnyű hírrel: 

– Reb Koffler halott! 

A rabbi ekkor csendes békés hangon ezt mondta: 

– Baruch Dájen ha Emesz! Legyen áldott az igaz Bíró!... Tudtam, hogy menthetetlen. A hátralevő idő csak kínt és gyötrődést jelentett volna számára. Rettegett a haláltól! A Sulchan Aruch szerint ha egy beteg megmentéséről van szó, az élet néhány röpke pillanatáért is meg lehet szegni a szent szombati tilalmat! Ezért esküdtem meg neki! Pusztuljon az én túlvilági osztályrészem, az a fontos, hogy abba az emberbe lelket leheltem: elvettem a félelmét!”

Forrás: Mazsihisz.hu