Barbie: egy baba, egy amerikai álom, egy zsidó nő víziója

Ha azt halljuk: Barbie, akkor rögtön mindenkinek beugrik az ismert babafigura, és a hozzá elengedhetetlenül kapcsolódó tökéletes frizura, végtelen ruhatár és egy rózsaszín autó. De ha azt halljuk: Ruth Handler, akkor vajon tudjuk-e, kit rejt a név? Pedig Barbie nem létezne Ruth nélkül, aki lengyel-zsidó bevándorlók családjába született, és aki pontosan tudta, hogy a játék lehet több annál, mint egyszerű tárgy – lehet tükör, lehet álom, lehet társadalmi nyilatkozat. És lehet forradalom is, plasztikból.

Ruth Handler 1959-ben mutatta be a Barbie babát a világnak. Akkor még nem sejtette, hogy ezzel nem csak a játékipart, de a nők jövőképét is megváltoztatja. Férjével, Elliottal együtt alapították meg a Mattelt, és amikor Ruth látta, hogy a lánya, Barbara – igen, róla kapta a nevét a baba! – inkább felnőtt női papírbabákkal játszik, mint aranyos pufók bébikkel, megértette: a lányoknak nem (csak) az anyaságot kell felvállalható szerepként megmutatni, hanem más lehetőségeket is. Barbie az első pillanattól nem volt csak „egy szép baba”. Szerepe volt, pozíciója. Az őt felnevelő erős nők által inspirálva Ruth azt akarta, hogy Barbie ne csak feleség legyen, hanem építsen karriert - így vált belőle űrhajós, két évtizeddel azelőtt, hogy egy nő az űrbe ment volna, 1992-ben pedig Barbie elnök is lett. De volt ő stewardess, orvos és balerina is.

A szőke haj alatt egy zsidó anyuka forradalma lapul. Ruth Handler egy Barbie-t tart, amelyet a baba 40. születésnapi partijára készítettek New Yorkban, 1999. február 7-én. (Jeff Christensen/Getty Images)

Zsidó gondolkodásból fakadó tanulság: a világ nem adott, hanem formálható. Barbie – akárhány centis dereka volt – azt üzente: lehetőséged van választani. Akkor is, ha a világ másként akar látni.

De persze, ahogy minden ikon, Barbie is kapott hideget-meleget. Túlságosan tökéletes? Elérhetetlen? Fehér és szőke? Igen, jogos felvetések, főleg a mai világban, ahol kínosan ügyelni kell a diverzitásra minden területen. De Ruth Handler zsidó identitása és tapasztalata – egy olyan nőé, aki nőként és zsidóként is kívülálló volt az amerikai mainstreamben – a munkájában is segítette annak felismerésében és tolmácsolásában, hogy sosem csak a felszín számít. Gondolkodásmódját átörökítette a Mattel változásra nyitott szemléletébe, ezáltal Barbie az évtizedek során megtanult mást is mutatni, másképp is sikeres lenni: lehet fekete, ázsiai, Down-szindrómás vagy kerekesszékes. A forma maradt, a tartalom sokszínűbbé vált. Mint a diaszpórában: egyszerre megőrzés és alkalmazkodás.

Clint Blowers fotója a Foreign Policy számára

És Ruth? Túlélte a szegénységet, a rákot és az ipari szexizmust is, később pedig olyan protéziseket tervezett mellrákos nőknek, amit a piac nem kínált – újra és újra megértve, hogy egy nő teste nem dísztárgy, hanem megélt sors.

Barbie története tehát több, mint játék egy babával Egy zsidó nő öröksége, aki hitte, hogy a lányok képesek lehetnek másra, mint amire a világ szánja őket. És mi mást jelentene a tikkun olam, ha nem azt, hogy még a játék világában is lehet javítani, alakítani, újraálmodni?

Zucker-Kertész Lilla