100 éve született Gimes Miklós, az 1956-os forradalom hős

Jellegzetesen fájdalmas, nagyszabású magyar zsidó életút volt az övé az illegális kommunista párttól a munkaszolgálaton és a Szabad Népen át a Nagy Imre köréig, a forradalomig és az 1958-as kivégzésig. Száz éve: 1917. december 22-én született Gimes Miklós.

A szülei tértek át az unitárius hitre, akik lélekgyógyászok voltak. Ő 25 éves, amikor találkozik az illegális kommunista párttal, majd behívják munkaszolgálatra, ahonnan megszökik és megkeresi a jugoszláv partizánokat.

Az okos és meggyőződéses kommunista fiatalember gyorsan a párt lapjához, a Szabad Néphez kerül kíméletlen, vonalas szerzőként és, ahogyan annyi más kortársának, fokozatosan fogy el a hite abban, hogy mindennek ellenére mégiscsak ez az egyetlen út a kizsákmányolástól mentes világhoz, hogy épp a brutális elnyomás vezetne el oda. A Skansky-per és a szovjet orvosperek, egyre inkább kiábrándítják, Szembefordul a párttal, kizáratja magát, Nagy Imre körének tagja lesz és a nemzeti függetlenség és a demokratikus szocializmus együttes megvalósításában reménykedik, ezért dolgozik, erről ír a forradalom alatt, közös újságot szerkeszt ma is élő, fiatal kortársaival, Kende Péterrel és Kornai Jánossal.

Kádár szovjet katonai segítséggel hatalomra került kormányát nem fogadja el, fellép ellenük, letartóztatják, a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lesz. Ha nem végezték volna ki 1958-ban, talán tényleg megírja a polgári radikális apák és forradalmár gyerekeik nagy családtörténetét, ahogy tervezte, amely minden bizonnyal sokat elmondott volna a magyar zsidóság társadalomtörténetéről is. Ez azonban elmaradt.

Sok minden maradt el, mégis nagyon is jelentéses ez a 41 év után véget ért életút, ma is fontos zsidó és nem zsidó magyaroknak egyaránt, segít végiggondolni a századot, amelynek örökösei vagyunk: alakja 59 év után is eleven.

Gimes Miklós, a forradalom hőse, tegnap lett volna 100 éves.