Azerbajdzsániak Izraelért, avagy ki volt a zsidómentő azeri „Schindler”?

Magyarországon élő azerbajdzsániak is támogatták annak az Israil című, Ramil Hesenov által írt kötetnek a kiadását, amelynek célja, hogy szerte a világon minél több azerbajdzsáni – s rajtuk keresztül a széles közvélemény – minél többet tudjon meg Izraelről, a zsidóságról, az Izrael és Azerbajdzsán között lévő kapcsolatokról. A részletekről a Magyarországon tanuló Rasad Mehbalijev, az Azerbaijani Society in Pécs (Azerbajdzsániak Pécsi Társasága) elnöke tájékoztatta honlapunkat. 

Ramil Hesenov nemrég megjelent, Israil című könyve rövid összefoglalást ad a zsidó nép történetéről, vallásáról és hagyományairól, majd részletesen taglalja az 1948-as izraeli államalapítás óta eltelt évtizedek belpolitikai történéseit, kitérve az arab-izraeli háborúkra is.  

Rasad Mehbalijev, az Azerbajdzsániak Pécsi Társasága (Azerbaijani Society in Pécs) elnöke szerint ez a kötet igen fontos társadalmi ügyet képvisel. Mint fogalmazott: ő és a vele hasonlóan gondolkodó honfitársai arra törekednek, ha az azeriek minél több információval rendelkezzenek a zsidókról és Izraelről. De neki, mint jelenleg Magyarországon élő azerinek fontos az is, hogy a magyar zsidóság bepillanthasson az azerbajdzsáni zsidóság életébe, hiszen a magyar zsidók zöme alig tud valamit arról, hogy a kaukázusi muzulmán országban zsidók is élnek, nem is kevesen.

A mintegy 10 millió lakosú országban 16 ezerre tehető a zsidók száma, akik három főbb közösségre tagolhatók: vannak úgynevezett „hegyvidéki zsidók”, askenázi zsidók és grúz zsidók, a három közösség közül a legnagyob létszámú a hegyi zsidóság, ők kb. 11 ezren vannak. Az országban mintegy 10 zsinagóga működik többek között Bakuban, Gubában és Oguzban, sőt, Azerbajdzsánban létezik egy olyan település is – nevezetesen Qırmızı Qəsəbə (magyarul: Vörös Város) –, ahol a zsidók vannak többségben, olyannyira, hogy Qırmızı Qəsəbə lényegében zsidó városnak minősül a muzulmán országban. A fővárosban, Bakuban mintegy 10-15 zsidó cionista csoport, ifjúsági egyesület és szervezet működik, s létrejött az Azerbajdzsáni Zsidó Hitközség is, amely 2009-ben csatlakozott a Zsidó Világkongresszushoz (WJC – World Jewish Congress).

Mint Rasad Mehbalijev fogalmazott: sajnos kevesen tudják a nagyvilágban, hogy a vészkorszakban Párizsban dolgozott egy azeri származású iráni diplomata, akit újabban az azeri „Schindlerként” emlegetnek, hiszen több ezer zsidót mentett meg a haláltól.
(Róla ezen a közösségi oldalon tájékozódhatnak.)

A szóban forgó diplomata Abdol-Hossein Sardari volt, aki 1914-ben született Teheránban azerbajdzsáni arisztokrata családban. Sardari igen fiatalon, 26 évesen lett az iráni diplomácia vezetője Párizsban 1940-től, s mivel a negyvenes évek elején közelről látta, hogy milyen halálos veszély fenyegeti a francia fővárosban élő iráni származású zsidókat, megértette, hogy itt az ideje cselekedni az emberéletek megmentése érdekében. 

Abdol-Hossein Sardari

Miután a nácik megkezdték a zsidók összegyűjtését, hogy haláltáborokba deportálják őket, Sardarinak sikerült meggyőznie a nácikat arról, hogy a Párizsban élő iráni zsidók valójában nem is zsidók, hanem asszimilálódott perzsák. Ezzel elérte, hogy a hatóságok az iráni és közép-ázsiai zsidók számára külön mentességet adtak, így Sardari olyan útleveleket tudott kiállítani az iráni zsidók számára, amelyekkel az üldözöttek elékerülték a halált. A fiatal diplomata mintegy 3000 zsidó életét mentette meg.

Rasad Mehbalijev azt mondta: akárcsak a német Schindler, Abdol-Hossein Sardari is igazi hős volt, akire örökké büszkén kell emlékezni. 

(Címlapkép: egy zsinagóga a többségében zsidók lakta azerbajdzsáni Qırmızı Qəsəbə városában)