Napi Talmud - Szánhedrin 2: „Mit rejt ez a traktátus?"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva, most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg. 

A szánhedrin egy kibővített bíróság, amely 23 bíróból, vagy egy nagy szánhedrin esetében 71 bíróból áll. A következő 112 oldalon a zsidó jog legkomolyabb eseteit vizsgáljuk meg, amelyeket ezek a nagyobb bíróságok tárgyalnak. Ezek közé tartoznak a legsúlyosabb büntetőügyek is, amelyekben, ha a vádlottat bűnösnek találják, megkövezik, elégetik, lefejezik vagy megfojtják – az alkalmazott kivégzési mód a bűncselekménytől függ. Megismerjük, hogyan hajtották végre ezeket a kivégzéseket, és nyomokat gyűjtünk arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran alkalmazták őket. Foglalkozunk majd szokatlan bűncselekményekkel is, amelyek látszólag aránytalanul súlyos büntetést vontak maguk után, és amelyek a rabbikat is foglalkoztatták – például a Tóra előírása szerint a makacs és engedetlen fiút halálra kell kövezni.

Megvizsgáljuk továbbá azon híres (és rövid) bűncselekménylistát is, amelyek annyira förtelmesek, hogy a zsidóknak inkább vállalniuk kell a halált, mintsem elkövessék őket. Miután végigmentünk ezen a morbid témakörön, a traktátust egy rabbinikus vitával zárjuk a túlvilágról: ki léphet be oda, és mit találhat ott.

Mielőtt azonban belevágnánk ebbe a megdöbbentő anyagba, a Szánhedrin traktátus gyakorlatiasabb információkkal kezdődik. Megismerjük a bírósági eljárásokat, és azt, hogy ezek hogyan különböznek a büntető- és polgári perek esetében. Még alapvetőbb szinten tanulmányozzuk a bíróság összetételét és azt, hogy kik hozzák meg a végső ítéletet. A traktátus egy hosszú misnával indul, amely elmagyarázza, hány bíró szükséges az egyes ügytípusokhoz. Ebből most egy részt nézünk meg, de a teljes misnát a dafban találhatják meg:

A pénzjogi ügyeket három bíró tárgyalja. A rablás és a személyi sérülés eseteit szintén három bíró vizsgálja. Azokat az ügyeket is, amelyek teljes kártérítést, fél kártérítést, kétszeres, sőt négyszeres vagy ötszörös kártérítést vonnak maguk után, három bíró ítéli meg.

A pénzjogi ügyek, valamint az egyszerű rablás és személyi sértés nem igényelnek 23 fős szánhedrint. De figyeljük meg, hogy ezeket sem egyetlen bíró tárgyalja – a három fő az az optimális szám, amely igazságos döntést hozhat. Hasonlóképpen a misna szerint azt, aki szűzzel létesít nemi kapcsolatot, és ezzel csökkenti annak menyasszonyi árát, szintén három bíró elé kell állítani. Ugyanez vonatkozik arra a férfira is, aki azzal vádolja a feleségét, hogy az házasságuk előtt megtévesztette őt szüzességével kapcsolatban (így magasabb menyasszonyi árat fizettetett ki vele). Ha azonban a feleséget azzal vádolják, hogy házasságon belül folytatott viszonyt egy másik férfival, az már házasságtörésnek minősül, amely halálbüntetéssel jár, és így 23 bíró tárgyalja az ügyet.

Nézzünk néhány további esetet, amelyeket szánhedrin bírált el:

A halálbüntetéssel járó ügyeket 23 bíró tárgyalja. Az emberrel közösülő állat és a bestialitás tárgyát képező állat ügyeit szintén 23 bíró ítéli meg, amint az az alábbi versekben szerepel: „És ha egy asszony közeledik egy állathoz, hogy lefeküdjön vele, öljétek meg az asszonyt és az állatot.” (Mózes III. 20:16), és kimondja: „És ha valaki egy állattal hál, azt öljétek meg, és az állatot is öljétek meg.”  (Mózes III. 20:15).

Minden halálbüntetéssel sújtható esetet 23 bíró tárgyal. A misna ezután egy lehetséges szürkezónát vizsgál: ha egy állat halálbüntetést kap, akkor az állatot is tárgyalás alá kell vonni? Bizonyos esetekben igen – szintén egy szánhedrin előtt.

Ahogy haladunk a traktátuson keresztül, még több példát is megnézünk a főbenjáró bűnökre. Zárásként azonban nézzük meg azokat az eseteket, amelyek a legnagyobb bíróságot, a nagy szánhedrint igénylik:

Az egész törzset érintő bűncselekmények, a hamis próféta ügyei vagy a főpap esete (ha olyan tiltott cselekedetet követett el, amely halálbüntetéssel járhat), kizárólag 71 bíróból álló bíróság döntése alapján tárgyalhatók. A király csak akkor vezethet nem kötelező háborúba, ha azt 71 bíró engedélyezi... Egy várost csak akkor lehet bálványimádónak nyilvánítani, ha azt 71 bíróból álló bíróság határozza meg...

Ezekben az eltérő esetekben közös, hogy az ítélet nem egyetlen személyt vagy családot érint, hanem egy egész közösséget – néha az egész nemzetet. Ilyenkor van szükség a legnagyobb bíróságra, mert az ítélet messzemenő következményekkel jár.

Nyilvánvaló, hogy a rabbinikus társadalom működéséhez sok bíróra volt szükség. Figyelembe véve a rabbinikus szövegek gyakori elitizmusát, azt várhatnánk, hogy a bírák kizárólag rabbik vagy képzett szakemberek voltak. Azonban, amint a misnát követő Gemara első lapján olvashatjuk, hétköznapi emberek is betölthették ezt a szerepet. A traktátus előrehaladtával még számos meglepetés vár ránk.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Szánhedrin 2 itt olvasható.