A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt alálják meg.
A Bava Kama traktátusban tanultunk egy öklelő ökörről – vagyis egy olyan ökörről, amelyről elterjedt a hír, hogy embereket öklel fel. A Tóra előírja (2Mózes 21:29), hogy az ilyen ökör tulajdonosát figyelmeztetni kell, és ha az ökör ismét öklel, mind az állatot, mind a tulajdonosát halálra kell ítélni. Alább látható, hogy még az állatok is halálbüntetésben részesülnek, ha megszegnek bizonyos szent határokat. A Szánhedrin traktátus nyitó misnájában például azt tanuljuk, hogy egy ilyen ökör perét 23 bíróból álló testület tárgyalja – ugyanúgy, mint az övéét.
A mai dáfon a Gemára egy kapcsolódó kérdést vet fel:
Felmerült egy dilemma a bölcsek előtt: hány bíró ítélkezett volna egy ökör felett a Szináj-hegynél?
A bibliai elbeszélés szerint, amikor az izraeliták a Tóra átvételére készültek a Szináj-hegynél, megtiltották nekik, hogy megközelítsék a hegyet:„Őrizkedjetek, hogy fel ne menjetek a hegyre, és annak szélét se érintsétek! Mindenki, aki megérinti a hegyet, érintés nélkül halállal lakoljon: megkövezik vagy nyíllal lövik le; akár állat, akár ember, a betolakodó nem maradhat életben.” (2Mózes 19:12–13) A Gemara abból indul ki, hogy ahogy egy öklelő ökröt is bíróságot elé kell vinni, mielőtt halálra ítélik, ugyanígy egy ökörnek is perben kellett volna részesülnie, ha a kinyilatkoztatás idején a hegyre tévedt.
A Gemára gyorsan rámutat, hogy a kérdés valójában egy általános jogelvről szól: levezethetjük-e az egy adott esetre vonatkozó szabályokat (vagyis hogy mi történjen egy Szináj-hegyre tévedt állattal) egy általános törvényből (azaz hogy egy halálos ítélettel fenyegetett ökör ügyét 23 bíró tárgyalja)? A Gemára erre a következő tanítást hozza:
Rámi bar Jehezkél így tanította:„Akár ember, akár állat, nem maradhat életben.” (2Mózes 19:13) Ahogyan egy ember ügye 23 bíró elé kerül, úgy egy állaté is.
Más szóval, mivel a Szinaj-hegy megközelítésére vonatkozó tilalom egyformán vonatkozik emberekre és állatokra, feltételezhetjük, hogy a birtokháborító ökör esetében ugyanannyi bírónak kell döntenie, mint a birtokháborító ember esetében. Így nincs szükség arra, hogy ebből az eseti szabályból egy általános elvet vezessünk le, mert a Tóra maga ad iránymutatást erre a konkrét helyzetre.
A két helyzet látszólag eltérő esetet vizsgál - amikor az ökör többedére öklel fel valakit, és amikor átlép egy szent határt: ám mindkettő az állat jogi státuszát vizsgálja.
Miután ezt a kérdést tisztázták, a Gemára továbblép – mi viszont még nem. Nehéz elképzelni, hogy azok, akik megszegték a határokat és felmentek a Szinaj-hegyre, valóban bíróság elé kerültek volna emiatt. A bibliai kommentátorok is egyetértenek ezzel. Egyesek úgy magyarázzák, hogy a 2Mózes 19 arra utasítja az embereket, hogy ha valaki (ember vagy állat) átlépi a határt, azt ne próbálják meg visszahozni, hanem kövezzék meg vagy nyilazzák le. Mások szerint a határokat figyelmen kívül hagyók saját életüket kockáztatják, és biztosan valamilyen lövedék csapja majd agyon őket. Egyik olvasat sem támasztja alá azt az elképzelést, hogy a büntetést megelőzné egy tárgyalás.
Továbbá, még ha egy ember vagy állat fel is ment volna a hegyre és életben maradt volna, az az elképzelés, hogy 23 bíró előtt álljon bíróság elé, nem illik a bibliai narratívába. Igaz, a kinyilatkoztatás előtt olvassuk, hogy Mózes apósa, Jitró azt tanácsolja neki, hogy hozzon létre egy bírósági rendszert a terhek enyhítésére. De az a rendszer, amelyet Mózes felállít, az izraeliták közötti ügyek eldöntésére szolgál, és nem utal 23 bíróból álló bíróságokra.
Valószínűbb, hogy a Talmud bölcseit mélységesen zavarta a gondolat, hogy a Tóra látszólag szentesíti az azonnali kivégzést. Ahogyan a következő lapokon látni fogjuk, mindent megtettek annak érdekében, hogy minimalizálják a halálbüntetés alkalmazásának eseteit. Egyik módja ennek az volt, hogy biztosították: a halálos bűncselekménnyel vádoltak lehetőséget kapjanak a védekezésre egy bíróság előtt. Ennek az elvnek a legitimálására pedig elképzelték, hogy ez a gyakorlat még azokra az állatokra is kiterjedt, amelyek véletlenül felvándoroltak a hegyre a Tóra átadását megelőző napokban.
A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
