A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
A hamisítás megelőzése azóta okoz fejtörést, amióta csak jogi dokumentumok léteznek. A mai dáfban két új előírást tanulunk egy kóser dokumentumra vonatkozóan, amelyek célja a csalás megelőzése:
Rav Jichák bar Jószéf mondja, hogy Rabbi Jochanán szerint: minden törlés esetében az írnoknak a dokumentum végére kell írnia: „És ez az ő hitelesítésük.”
Továbbá az írnoknak az utolsó sorban felül kell vizsgálnia az irat néhány részletét. Mi ennek az oka? Rav Amram szerint: Azért, mert egy dokumentum utolsó sorából nem szabad új részleteket megtudni.
Az első hamisítás-ellenes követelmény egyértelmű: amikor egy dokumentumban törlések és javítások vannak, az írnoknak fel kell sorolnia és hitelesítenie kell ezeket. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy valaki manipulálhatja a már elkészült dokumentumot.
Azonban a második követelmény – a dokumentum adatainak összegzése az utolsó sorban – célja kevésbé magától értetődő. Rav Amram magyarázata szerint azért foglaljuk össze a dokumentum tartalmát a végén, mert nem szabad új részleteket tanulni egy dokumentum utolsó sorából. Ez azonban nem igazán magyarázza meg, hogy ez hogyan akadályozza meg a hamisítást.
Bár Rav Amram ezt magabiztosan állítja, mint egy halakhikus szabályt hivatkozás nélkül, társai, az amórák, forrást keresnek erre:
Rav Náhmán megkérdezte Rav Amramot: Honnan tudod ezt? Rav Amram azt válaszolta neki: Ahogy tanították: Ha valaki dokumentumot ír, és két sort hagy ki az aláírások előtt, a dokumentum nem érvényes; ha egy sort hagy ki, akkor érvényes.
Miért teszi érvénytelenné a dokumentumot két üres sor (míg egy üres sorral érvényes)? Ha azt mondod, hogy azért, mert a dokumentum birtokosa hamis adatokat írhat ezekbe a sorokba, akkor egyetlen üres sornál is megteheti ugyanezt. Inkább azt kell megállapítanunk a beraitából, hogy az utolsó sorból nem tanulhatók új részletek.
Egy ezt alátámasztó bráitá kijelenti, hogy ha túl sok hely (két vagy több sor) marad a dokumentum szövege és a tanúk aláírása között, a dokumentum nem kóser, mert fennáll annak a veszélye, hogy valaki utólag beleír új feltételeket ebbe a térbe. Azonban egyetlen üres sor a feltételek és az aláírások között elfogadható. Miért megengedett ez az egyetlen sornyi hely? Mert van egy szabály, amely kimondja, hogy egy dokumentum utolsó sora nem tartalmazhat új információt. Ezért ezt a helyet nem lehet arra használni, hogy új feltételeket hamisítsanak a dokumentumba, mert még ha írnának is oda valamit, nem vennénk figyelembe.
Visszatérve Rabbi Johánán tanításához, látjuk, hogy a rabbik kialakították azt a szokást, hogy egy dokumentum tartalmát az utolsó sorban foglalják össze, azaz „így és így kölcsönadott ___ összeget így és így”, mert ha nem hamisításról van szó, és az utolsó sor tartalmazna bármilyen új és szükséges információt, akkor nem tudnánk törvényt alkotni. Ezért a kóser dokumentumoknak az előtte lévő tartalom összefoglalásával kell zárulniuk.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 162 ITT olvasható.