Napi Talmud - Bava Batra 138: "Halálos ágyon tett rendelkezések"

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni az aktuális napi fordításokat.

Ma a Bava Batra 138-hoz kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek:

Megtanultuk, hogy ha valaki meg akarja kerülni a bibliai öröklési törvényeket, akkor a halálos ágyán ajándékozhatja szét vagyonát. Ez a fajta felosztás lehetővé teszi, hogy többen is ajándékban részesüljenek, olyanok, akik egyébként nem lennének az öröklési lánc részei. Továbbá a hitelezők a tulajdonos halála után is igényt nyújthatnak be a hagyaték ellen.

De mi a helyzet akkor, ha nincs hagyaték, mert már több ajándék formájában elosztották? A Talmud feltételezi, hogy néhány „ajándékot” vissza kell téríteni a hitelezőnek — de melyiket?

A bölcsek azt tanították: Ha egy ember a halálos ágyán azt mondta: „Adj 200 dinárt ennek, 300 dinárt annak, és 400 dinárt amannak,” akkor nem mondhatjuk, hogy az kap elsőként, aki először szerepel az okiratban. Ezért ha egy kötelezvény kerül elő az adományozó hagyatéka ellen, a hitelező mindegyiküktől követelhet.

A rabbik egy olyan helyzetet képzelnek el, ahol egy haldokló személy szóban több ajándékot is ad különböző embereknek, akik ezek után vélhetően megkapják azt, ami nekik lett szánva. Azonban a halálát követően megjelenik egy hitelező, aki azt állítja, hogy a hagyaték része őt illeti meg. Ha nincs egyértelműen megjelölt sorrend, ezeket az ajándékokat egyidejűnek tekintik, és a hitelező mindegyikből részt kap az adósság kiegyenlítésére.

Természetesen a haldokló nem egyszerre mondta ki az ajándékokat — az emberi beszéd nem így működik —, de a rabbik felismerik, hogy ez volt a szándéka. Ugyanakkor lehet, hogy a haldokló eltérő nyelvezetet használt:

De ha azt mondta: „Adj 200 dinárt ennek, utána annak, és utána amannak,” akkor mondhatjuk, hogy aki először szerepel az okiratban, azé lesz először. Ezért ha egy kötelezvény kerül elő a hagyaték ellen, a hitelező az utolsó megajándékozottól követelhet. Ha ez nem elegendő, az eggyel előtte lévőtől gyűjtheti be. Ha ez sem elegendő, akkor az azt megelőzőtől.

Ebben az esetben a haldokló egyértelműen sorrendet jelöl meg az ajándékok kiosztására. Ilyenkor a hitelező csak az ajándékok fordított sorrendjében követelhet — az utolsótól az első felé haladva. Az érvelés itt az, hogy a hagyaték darabokban csökkent, és a hitelező az utolsóként adott részekből szedhet be, amelyek még léteztek a tulajdonos halála előtt.

A mai jól mutatja a rabbinikus kreativitás szélességét és önként vállalt határait. A rabbik hatékonyan megkerülik a bibliai öröklési rendszert, de nem engedik, hogy ez az új rendszer aláássa az emberek kölcsönzési lehetőségeit. Hiszen ha valaki egyszerűen lemondhatna az adósságról azáltal, hogy halálakor minden vagyonát ajándékba adja, ki adna kölcsönt? Ha pedig senki nem hajlandó kölcsönadni, sokan nem tudnának iskolába járni, vállalkozást indítani vagy otthont vásárolni.

Így tehát a rabbik hajlandók alternatívát teremteni a bibliai öröklési törvények helyett, de óvatosak azzal kapcsolatban, hogy mennyire bontják le azt, és gondoskodnak arról, hogy a hitelezők továbbra is legálisan és rendszerszerűen hozzájuthassanak követeléseikhez.

A Bava Batra 138 IDE kattintva elérhető.

A My Jewish Learning  írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla