12.13. 15:34, kimenete: 12.14. 16:45 
Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 35 perckor köszönt be,
a királynő holnap este 16 óra 45 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a Vájécé hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Az élet,
állítólag, igazságos, mármint abban az értelemben, hogy mindig visszakapunk
minden rosszat, amit előzőleg tettünk. Ebben az értelemben talán tényleg és ez
kegyelem, esély az önmegértésre.
Jákob visszaélt
azzal, hogy az édesapja már szinte vak volt, hogy nem látta, ő vagy Ézsau megy
be hozzá az áldásért. A sötét volt a szövetségese, mint általában azoknak, akik
rosszban sántikálnak.
A sötét volt a
szövetségese Lábánnak is, aki beküldte Jákobhoz házassága napján, a mostani
hetiszakaszban, a boldogtalan Leát. Jákob sem látott semmit, mint az apja és a
szöveg ironikusan megjegyzi, a Tóra szereti az ilyen vicceket, hogy Lea szemei
is gyengék voltak. Ahogy ő kicserélte magát a testvérére, Ézsaura, úgy cserélte
ki Lábán az ő szerelmet, Ráhelt a testvérére, Leára. És ez is, mint minden testvér-rivalizálás
az első könyvben, rengeteg fájdalom forrása lesz.
Aki bemerészkedik
a sötétbe, el is vész majd a sötétben, ez a Tóra-i karma lényege talán.
A
trükkös Jákob meg kell küzdjön a trükkös Lábánnal, és ha végül okosabb is lesz
nála, elsősorban mégsem ez a fontos. Az a fontos, hogy szembesül saját
történetével, mielőtt tovább tudna lépni rajta. Nem csak a bűntudata
mérséklődik azáltal, hogy visszakapja, amit tett, hanem az önismerete is
izmosodik. Az élet hiába igazságos, ha nem vesszük észre, vesszük a szívünkre,
szellemes, bölcs vicceit. Azt, hogy visszaadja nekünk, amit vétettünk mások
ellen, páratlanul ötletes módokon mindig.
Jákob a következő
hetiszakaszban szembenéz majd magával a Jábok (a folyó neve is tükörképe az ő
nevének és a folyóban magában is látszik a tükörképünk, ha éppen nincs sötét,
újra önmagunkkal kerülünk szembe) a Jábok gázlóján visszasétálva, megküzdve az
angyallal, Jószef, Joszéf nevét pedig a lehoszif, hozzáadni szóval kapcsolja
össze a hagyomány. Ő lesz az, aki képes hozzáadni mindig valamit önmaga jobb
lehetőségeiből önmagához, hogy a gödör és a börtön fenekéről felérjen a fényre.
Mert Kiszlév
újholdja immár mögöttünk van. Újra rövidülnek az éjszakák, fogy a sötét, nő a
fény.
Békés szombatot
kívánunk!
Vári György írása
