04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
Amikor Mózes a népével elhagyta Egyiptomot, az egyiptomiak házőrző kutyái némák maradtak, nem ugatták meg a szabadulás útjára lépett zsidókat, hallgatásukkal tehát részt vállaltak az Egyiptomból való sikeres kivonulásban. Bölcseink mégis ambivalens módon viszonyulnak a kutyatartáshoz. Szerdócz Ervin újpesti főrabbi gondolatai a Bo hetiszakasz kapcsán.
וּלְכֹל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, לֹא יֶחֱרַץ-כֶּלֶב לְשֹׁנוֹ, לְמֵאִישׁ, וְעַד-בְּהֵמָה--לְמַעַן, תֵּדְעוּן, אֲשֶׁר יַפְלֶה יְהוָה, בֵּין מִצְרַיִם וּבֵין יִשְׂרָאֵל.
„Israel fiaira pedig még eb sem feni nyelvét, emberre sem, állatra sem, hogy megtudjátok, milyen különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Israel között.” (II.M. 11/7.)
A zsidók számára eljött a szabadulás órája. Nagy sietségben hagyják el a „rabszolgaság házát”: Egyiptomot. A Midrás szerint I-ten utasította a kutyákat, hogy maradjanak csendben, amikor a Halál Angyala leszáll Egyiptom földjére és minden elsőszülött meghal. A kutyák „szót fogadtak”. A Tóra megjegyzése, hogy az egyiptomiak házőrző kutyái némák maradtak, nem ugatták meg a zsidókat szabadulásuk útján. Hallgatásukkal részt vállaltak Mózes és népének Egyiptomból való sikeres kivonulásában.
Aki 20-30 évvel ezelőtt Izraelbe járt, alig látott utcán kutyáját sétáltató embert. Napjainkban, se szeri se száma a kutyáknak Izraelben.
A Példabeszédek könyvében a kutya a balgaság szinonimája: „Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.” (26/14) „Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályában beleavatkozik.” (26/17)
Bölcseink ambivalens módon vélekednek a kutyatartásról. Rabbi Eliezer szerint „az, aki kutyát tart, semmiben sem különbözik olyan embertől, aki disznót tenyészt”. A Misna kiegyezik a kutyatartással, de úgy szabályozza, hogy kutyát kizárólag láncon szabad tartani. Joma a „veszett kutya” kérdésével foglalkozik. Melyik kutya nevezhető „veszettnek”? Van, aki szerint veszett kutya az, ami ugat és harap is. Mások szerint csak a harapós kutya. Konszenzus születik: nem szabad harapós kutyát tartani. Olyan kutyát sem szabad, amelyik ugatásával megijeszthet egy terhes nőt úgy, hogy elvetélhet.
I. Kir. 22/38-ben a „kutya” szitokszóként szerepel. Minek okán?
Az északi Izrael és déli Juda királyság közösen hadban állt Arám országa királyával. Kétséges a győzelem sikere. Megkérdezték Mikhajehut, Jimla fiát a harc eredményéről, ő viszont nem adott egyértelmű választ. Egy rossz szellem ugyanis megzavarta profetizálásában. Ezután a Rámot Gileádi harcban egy harcos lenyilazza Izrael királyát. A kutyák fölnyalták vérét. Sómrom tavánál lemossák a holttestet és harci kocsiját. A parázna nők a véres vízben fürödtek… וַיָּלֹקּוּ הַכְּלָבִים אֶת-דָּמוֹ „felnyalták a kutyák vérét” – ez volt szegény kutyák vétke…V, M, 23/19. a kutyát וּמְחִיר כֶּלֶב „felavatott parázna férfihez” (férfi prostituálthoz) hasonlítja.
Ezek után, kedves kutyakedvelők, ne keseredjünk el „kutyakérdésben”?!
A Talmudban van jó vélemény is a kutyákról. Kutyák őrizték Izrael északi határait. Hatodik érzékükkel jelezték a Halál Angyala közelségét. Amikor ugyanis a Halál Angyala a városhoz ért, minden kutya egyszere ugatni kezdett. Ezzel szemben, amikor Illés próféta jelent meg a város határában, a kutyák barátságos hangot hallattak.
Rási véleménye: a Kivonulás éjszakáján a kutyák nem ugattak, nem ébresztették fel az egyiptomiakat, ezért az Ö-való megjutalmazta őket. Jutalmuk a az elhullott állat húsa: וּבָשָׂר בַּשָּׂדֶה טְרֵפָה לֹא תֹאכֵלוּ, לַכֶּלֶב תַּשְׁלִכוּן אֹתוֹ.„…..a mezőn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt” (II.M.22,/30).
Abahu rabbi egyszer látogatóba érkezett Cézáreába. Vendéglátója kutyája fekhelye mellett szállásolta el. A vendég sértődötten kérdezte: „Mivel szolgáltam rá, hogy ilyen megaláztatásban van részem?” A házigazda válasza: „végtelen hálával tartozom a kutyámnak: egy napon, amikor rabszolgakereskedők érkeztek a városba, egyikük megpróbálta megerőszakolni a feleségemet, a kutya ráugrott és leharapta a nemi szervét.”
A Midrás (Beresit Rabba) Ábel kutyájáról mond megható történetet. A kutya őrizte gazdája juhait, amikor Káin megölte testvérét. A kutya odafeküdt Ábel holtteste mellé, hogy megvédje a ragadozóktól. Az Ör-való látta az állat kitartó odaadását. Káin a testvére megölése miatt büntetésül örök bujdosásra lett ítélve. Ábel kutyáját I-en Káin mellé rendelte őrzőként: וַיָּשֶׂם יְהוָה לְקַיִן אוֹת, לְבִלְתִּי הַכּוֹת-אֹתוֹ כָּל-מֹצְאוֹ. „Jelt tett az Ö-való Káinnak, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál” (I.M. 4/15).
Jesája rabbi, Hanina Ben Dósza rabbi tanítványa egyszer nyolcvanöt napon át böjtölt. Miután befejezte böjtjét, mondta: בֹּאוּ, נִשְׁתַּחֲוֶה וְנִכְרָעָה; נִבְרְכָה, לִפְנֵי-יְהוָה עֹשֵׂנוּ „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!” (95. Zsolt. 6). Azt, hogy a „Jöjjetek, hajoljunk meg” (uo.) felhívás többes számban szerepel, ezt bölcseink úgy értelmeztek, hogy meghajlás, leborulás az ember mellett más élőlényre is vonatkozik. Talán a kutyára is?
Hiszen a kutyákról Jesájá próféta véleménye: וְהַכְּלָבִים עַזֵּי-נֶפֶשׁ, לֹא יָדְעוּ שָׂבְעָה, » telhetetlenek, nem tudnak megelégedni” (Jesaja. 56,11) Méltóka arra, hogy énekeljék I-en előtt a maguk dicshimnuszát? Erre egy angyal felelt a mennyekből: Jesája rabbi! Hanina ben Dósza tanítványa! Meddig fogsz böjtölni e célból? (Értsd: azért böjtöltél, hogy kérdéseddel megalázd a kutyákat?) Ő, a Szent, az Áldott – folytatta az Angyal – már meghozta határozatát; de azóta, hogy Habakuk prófétával közölte, nem tárta a világ elé senki mással! Jesája! Hozzád küldtek a Mennyekből, hogy emlékeztesselek: וּלְכֹל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, לֹא יֶחֱרַץ-כֶּלֶב לְשֹׁנוֹ „Israel fiaira pedig még eb sem feni nyelvét” (II. M. 11/7).
Ami kérdésedet illeti, vond vissza szavaidat és soha többé ne beszélj rosszat! Hiszen írva van: שֹׁמֵר פִּיו, וּלְשׁוֹנוֹ-- שֹׁמֵר מִצָּרוֹת נַפְשׁוֹ. „megőrzi száját és nyelvét szorongatásoktól, megőrzi a lelkét” (Péld.21,23) .
