Mi a jó abban, ha megtartjuk a Tórát, boldogok-e, akik jók? – Jó szombatot!

2024. Szeptember 20. / 15:00


Mi a jó abban, ha megtartjuk a Tórát, boldogok-e, akik jók? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 18 óra 27 perckor köszönt be, a királynő holnap este 19 óra 29 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Ki távó hetiszakaszt (Mózes 5. 26:1-29:8.) olvassuk.

Mivel nem szolgáltunk a Tóra szerint az Örökkévalónak vidáman és jó szívvel, az ellenségünknek kell szolgálnunk. Miért kerül az ellenség szolgálatába az, aki nem vidám?

A hetiszakasz azt mondja, hogy ha nem tanuljuk meg örömmel szolgálni az Örökkévalót, akkor kénytelenek leszünk „az ellenséget szolgálni”. Hogy érti ezt? 

A mostani hónap, az Elul esélye az önismeret elmélyítése, ami meglehetősen kellemetlen tud lenni. Visszatérni, visszatalálni a Tórához, szeretni felebarátunkat úgy, ahogy önmagunkat, gyámolítani az özvegyet és az árvát, szeretni a jövevényt, az idegennek otthonává tenni közösségeinket nehéz, fárasztó, sok lemondást igényel. Mi ebben a jó, ha helyes is? Hogyan szolgáljuk könnyű szívvel Istent? A rend valóban arra való, ahogy József Attila írja, hogy „ne legyen szabad, ami jó?”

Immanuel Kant kötelességről beszél, azt tanítja, nem szabad boldogságot, békét remélnünk helyes döntéseinktől, mert akkor már nem önzetlenek, nem kizárólag az erkölcsi törvény szabja meg őket. Aki a kötelességét végzi, az nem a boldogságra törekszik.

Ez a becsületes és önfegyelemre nevelő etika nagyon más, mint a Tóra erkölcse. A Tóra szerint öröm szolgálni az Örökkévalót és aki nem örül neki, az akkor is rosszul csinálja, ha minden egyes előírást a legszigorúbban betart. Mert aki nem tud örülni, az az ellenség szolgája, saját, valódi boldogságától idegen vágyaké. A más házát, más házastársát, más életét akarja, irigy, kicsinyes és bosszúálló, összekeveri a boldogságot a birtoklással, pedig semmi nem lehetne messzebb tőle. Ezért énekeljük el minden péntek este, hogy jó dicsérni az Örökkévalót. Jó együtt lenni, figyelni egymásra, ha nem mi birtokolunk, hanem egy nálunk nagyobb dolog fogad be bennünket.

Ezért lesz jó annak, aki átesik az önismeret válságain. Mert kiszabadul az ellenség csapdájából, megérti rossz késztetései, fájdalmai rossz feldolgozási kísérletei mechanizmusát és az önvigasztaló önbecsapás helyett, ahogy a Tóra kéri, az életet választja. A nagyünnepi időszak, amely a hold megújulásakor kezdődik, újjászületési rituálé, mi, zsidók, a holdtól tanulunk újjászületni, lépést tartani a megújuló világ ritmusával.

Ben Zoma mondta, ki az okos? Aki mindenkitől tanul. Ki bátor? Aki legyőzi saját rossz késztetéseit. Ki gazdag? Aki örül annak, amije van. (Az Atyák Tanításai, 4. fejezet 1. misna).

Aki a Tóra igáját a vállára veszi, arról lekerül a hatalom és a hétköznapok mázsás igája. Nem szolgál tehát többé „az ellenségnek”, hanem boldog végre.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
„…akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem”
Judaizmus
Napi Talmud - Bava Batra 152: „Két szék közt..?"
Megemlékezések
„Kötelességünk, hogy ezt az embert ne felejtsük el”