Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 18
óra 53 perckor köszönt be, a királynő holnap este 19 óra 56 perckor távozik
körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem
frissül. A Tórából ezen a héten a Nicávim-Vájéleh (Mózes 5. 29:9-31:1.30.) páros hetiszakaszt olvassuk. Jó szombatot minden kedves
hittestvérünknek!
A hetiszakaszban a vigasztalás szavai, amelyek megtérést és megváltást
ígérnek, Jichák Árámá rabbi szerint azt üzenik, hogy a békülést nekünk kell
kezdenünk az Örökkévalóval.
Azt olvassuk, hogy a legnagyobb csapások idején a szívünk majd újra
keresni fogja az Örökkévalót, ezt követően az Örökkévaló pedig visszatér
körünkbe, felénk fordul, nem hagyja válasz nélkül keresésünket. Ez később
megismétlődik a szövegben, a megtérés és a megváltás újra egymásra következnek.
Ez a spanyol kiűzetést átélő tanító, Tóra-értelmező, Jichák Árámá rabbi szerint
azt jelenti, hogy a megváltás, a megtérés több lépésből áll. Az első a szívben
felébredő remény, a tájékozódás igénye, merre van Isten és merre járok én.
Utána jönnek a megerősítő kegyelem ajándékai számunkra, az Örökkévaló észleli,
hogy keressük és jelentkezik. Így fogunk tudni ténylegesen elindulni. És jutunk
el végül a tényleges életvitelünkkel minden nap megerősített megtérésig.
De tényleg jelentkezik az Örökkévaló? Tényleg segít, tényleg hírt ad?
Alátámasztja ezt valami is a saját életünkből, igazat mond Jichák Árámá és a
Tóra? Kívülről lehet, hogy nem történik semmi. Aki megtér, az a megtérést
nyeri, a hazatalálását önmagához. Azt, hogy a saját életét éli, a saját
feladatát végzi a világon, otthon van élete ideiglenességében. A lelki békét
nyeri el, annak tudatát, hogy végigment a megtérés és megváltás útján. Vagy
legalábbis jó úton jár.
És mindebben az is benne van, hogy az első lépést, a saját életünk
megtalálásának igényét az Örökkévaló nem tudja bennünk, helyettünk felkelteni.
Az első lépést egyedül kell megtennünk, addig nem segíthet. Ténylegesen és
befejezetten, végleg megtérni hosszú út és ezen az úton már jöhet velünk, ha
felismerjük barátokban, társakban. De az, hogy nekünk kell felébrednünk arra,
egyedül, mit tettünk az életünkkel eddig, hogy véges és minden perce számít,
nekünk kell világossá váljon, a száműzetés egzisztenciális magányában. Vagy a
sófár hangjainál, a megtört sófárhangokat hallva. És éppen most, Elul havának
végén, az utolsó napokban az új év előtt, amikor minden elmúlik és minden
kezdődik újra. Amikor újraszületik a világ, amikor minden azt segít
megértenünk, hogy a múlt nem tehető meg nem történté, de jövővé tehető a
megértése, ennyiben megváltható.
Elkezdődik a felkészülés utolsó időszaka. Itt jár közöttünk és vár
ránk, aki hív minket.
Békés ünnepet kívánunk!