Kácsor Zsolt: Doktor Moll grimaszol

Doktor Moll azért grimaszol, mert az újságírásban nem szereti az eufemizálást, még akkor sem szereti, ha amúgy a szerző jóindulatát nem lehet megkérdőjelezni. Doktor Moll most éppen azon a megfogalmazáson akadt fenn, hogy a haláltáborokban meggyilkolt zsidók kapcsán az egyik megyei lap ezt írta: „sajnos sokan lágerekben veszítették életüket”.

„Szigetváron számos köztiszteletben álló izraelita származású lakos élt, akik nagy szerepet játszottak a város felvirágoztatásában, polgárosodásában és hozzájárultak a település fejlődéséhez. Sajnos sokan lágerekben veszítették életüket, vagy elhagyták a várost.” 

Ezt a mondatot olvasta Doktor Moll a Baranya megyei napilap honlapján, s ettől a mondattól összefacsarodott a szíve.

– Sajnos sokan lágerekben veszítették életüket – írja a szerző, mintha az a bizonyos „sok” ember azokban a bizonyos lágerekben csak úgy elveszítette volna az életét. Mintha csak úgy véletlenül odakeveredve csak úgy véletlenül meghaltak volna ágyban és párnák között. 

Mintha egy sajnálatos balesetben veszítették volna el az életüket.
Vagy egy sajnálatosan kellő alapossággal ki nem kezelt tüdőgyulladás végzett volna velük.
Vagy halálra marta volna őket egy vipera.
Elgázolta volna őket egy kocsi.

A szigetvári zsidók nem az életüket veszítették el, hanem a szigetvári zsidókat a magyar állam hathatós segítségével deportálták, majd meggyilkolták őket. Elgázosították őket. Ők így „hagyták el a várost”. A hazájukat. A szülőfödjüket.

De fogalmazhatunk konkrétabban is: a hazájuk hagyta magára a zsidókat. A szülőföldjük. Vagy amit annak hittek – egészen az utolsó utáni pillanatig, ahonnan már nem volt visszatérés. 

(Címlapkép: Egy holokauszttúlélő 2020. január 27-én Auschwitzban. Fotó: Natalja Fedosenko/TASSZ/Getty)