Az elidegeníthetetlen szabadságról – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 59 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 04 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a MISPÁTIM hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A Tóra látszólag azt tanítja, hogy az a héber rabszolga, akinek lejárt az ideje szolgaként, szabad lehetne, de nem megy, örök rabszolgaságra ítéltetik. De Rási szerint nincs örök rabszolgaság, nem lehet.

A szöveg, Mózes II 21, 5-6, egyértelműnek tűnik. Örökre, ez áll benne, örökké szolgálnia kell urát annak, aki, amikor már mehetne, nem hajlandó szabadnak lenni.

A zsidók most jöttek ki Egyiptomból. Vágynak vissza a szolgaságba, amikor a szabadság ijesztő és nagyon gyakran az.

Az, hogy örökké szolga legyen, aki lemond a szabadságról, elrettentés. Nehogy bárki megpróbálja. Megérdemelné, aki így tesz, hogy teljesüljön a kívánsága és örökre szolga legyen. De, szerencsére, Rási máshogy is tudja érteni, amit a Tóra tanít nekünk.

Szerinte – és az őt megelőző, tekintélyes hagyomány szerint, csak a jubileumi év lejártáig kell szolgának lenniük azoknak, akik képtelenek szabadok lenni. Egy ötven éves ciklus az idő teljességének metaforája. Amikor lejár, lejár az "örökre" is. Mert a szabadság nem a tulajdona az embernek, amellyel rendelkezhet, hanem a feladata, amelyet Istentől kapott, hogy önmagára találjon. Röviden szólva elidegeníthetetlen.

A Biblia jelzi ezt a szabadság elutasításának szankcionálásával, Rási pedig azzal, hogy elutasítja az örök szolgaságot.

A Tóra és Rási, a felületes látszat ellenére, ugyanazt mondják,

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása