Mózes második könyve
héber és angol nyelven itt olvasható
Ex 21,1 És ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezz:
Ex 21,2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.
Ex 21,3 Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele.
Ex 21,4 Ha gazdája ad neki feleséget és ez szült számára fiakat vagy lányokat, a nő és gyermekei legyenek a nő gazdájáé, ő pedig távozzék egyedül.
Ex 21,5 De ha azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok elmenni szabadon,
Ex 21,6 akkor állítsa ura a bíró elé és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához és gazdája fúrja át az ő fülét árral és azután szolgálja örökké.
Ex 21,7 Ha valaki eladja leányát szolganőnek, a leány ne szabaduljon olymódon, amint a rabszolgák szabadulnak.
Ex 21,8 Ha nem tetszik gazdája szemében, aki őt magának szánta, akkor engedje megváltani; de ne legyen hatalma idegen népnek eladni, miután hűtlenül bánt vele.
Ex 21,9 Ha pedig fiának szánta, a családbeli leányok törvénye szerint bánjon vele.
Ex 21,10 Ha más nőt vesz magának, az előbbinek táplálékát, ruházatát és házastársi igazát ne vonja meg tőle.
Ex 21,11 Ha ezt a három dolgot nem cselekszi, akkor a nő menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.
Ex 21,12 Aki embert leüt úgy, hogy meghal, halállal vesszen.
Ex 21,13 Aki azonban nem állott lesben és az Isten juttatta kezére, annak számára helyet rendelek, ahová menekülhet.
Ex 21,14 És ha valaki szántszándékkal tör felebarátjára, hogy megölje fondorlattal, oltárom mellől vidd el, hogy meghaljon.
Ex 21,15 Aki apját vagy anyját bántalmazza, halállal vesszen.
Ex 21,16 Aki emberi személyt elrabol s eladja vagy kezei közt találják, halállal vesszen.
Ex 21,17 Aki átkozza apját vagy anyját, halállal vesszen.
Ex 21,18 És ha férfiak civódnak és egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel és az nem hal meg, de ágynak esik,
Ex 21,19 ha felkel és jár az utcán az ő támaszbotján, akkor büntetlen maradjon a bántalmazó. Csak mulasztását térítse meg és gyógyíttassa.
Ex 21,20 Ha valaki megüti rabszolgáját vagy szolganőjét bottal és az meghal keze alatt, legyen tette megtorolva.
Ex 21,21 Ha azonban egy vagy két napig megmarad, ne legyen megtorlás, mert pénzbeli vesztesége ez.
Ex 21,22 Ha tusakodnak férfiak és megütnek egy terhes nőt és az elveszti magzatát, de életveszély nem támad belőle, akkor bírsággal sujtsák, ahogy kiveti reá az asszony férje és rója le a bíróság kivetése szerint.
Ex 21,23 De ha életveszély áll be, akkor adj embert emberért,
Ex 21,24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.Ex 21,25Égési foltot égési foltért, sebet sebért, sérülést sérülésért.
Ex 21,26 És ha valaki megüti rabszolgájának vagy szolgálónőjének szemét és elpusztítja azt, bocsássa szabadon őt szeme fejében.
Ex 21,27 És ha szolgájának vagy szolgálónőjének fogát üti ki, bocsássa szabadon foga fejében.
Ex 21,28 Ha egy ökör felöklel férfit vagy nőt és az meghal, kövezzék meg az ökröt, húsát ne fogyasszák el és az ökör tulajdonosa fel van mentve.
Ex 21,29 Ha azonban az ökröt öklelőnek ismerték már előbb, tegnap, tegnapelőtt és meg is lett róva gazdája előtt, de ő nem vigyázott reá és megölt egy férfit vagy egy nőt: az ökröt kövezzék meg és a tulajdonosát is ítéljék halálra.
Ex 21,30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor fizesse meg élete váltságát teljesen, úgy amint kivetik reá.
Ex 21,31 Ha fiúgyermeket vagy leánygyermeket öklelt meg, ezen törvény szerint bánjanak el vele.
Ex 21,32 Ha rabszolgát öklel meg az ökör vagy szolgálóleányt harminc sekel ezüstöt fizessen a gazdájának és az ökröt kövezzék meg.
Ex 21,33 Ha valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás és nem födi be és oda beleesik egy ökör vagy szamár,
Ex 21,34 a verem tulajdonosa fizessen kárpótlást, árát ezüstben adja tulajdonosának és az elhullott állat legyen az övé.
Ex 21,35 Ha egyik embernek ökre megdöfi a másiknak ökrét és az belepusztul, akkor adják el az élő állatot és felezzék meg árát és az elhullottat is felezzék meg.
Ex 21,36 De ha köztudomású, hogy az ökör veszedelmes döfő állat volt már régebben és gazdája nem vigyázott rá, akkor fizessen kártérítést, ökröt ökörért és az elhullott legyen az övé.
Ex 21,37 Ha valaki ökröt lop vagy juhot és levágja vagy eladja: öt szarvasmarhát fizessen az ökörért és négy anyajuhot a bárányért.
Ex 22.Ex
22,1 Ha betörésnél tetten érik a tolvajt és megütik úgy, hogy meghal, nincs miatta vérbűn.
Ex 22,2 De ha feljött már a nap, vérbűn van miatta; de fizetni tartozik a tettes a kárért és ha nincs semmije, adassék el tolvajlása fejében.
Ex 22,3 Ha kezében találják a lopott dolgot, ökröt, szamarat vagy bárányt élő állapotban, kétszeresen fizessen.
Ex 22,4 Hogyha valaki lelegelteti a mezőt vagy szőllőkertet, vagyis szabadjára bocsátja legelő jószágát és másnak a mezején legeltet, kártérítést fizessen mezejének legjavából és szőllőjének legjavából.
Ex 22,5 Ha tűz támad és tövisbozótba kap és azután felemészt egy asztagot, lábon álló termést vagy rétet, kártérítést fizessen az, aki meggyujtotta a tüzet.
Ex 22,6 Ha valaki őrizetbe ad felebarátjához pénzt vagy edényeket és ellopták annak a férfiúnak a házából, ha megtalálják a tolvajt, az fizessen kétszereset.
Ex 22,7 Ha pedig nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a ház gazdája a bíró elé, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátjának tulajdona után.
Ex 22,8 Minden hűtlenségi ügyben, akár ökörről, akár szamárról, juhról vagy ruházatról van szó, akár elveszett tárgyról, amelyről kijelenti, hogy ez az, a bíró elé kerüljön kettejük ügye; akit elítél a bíró, kétszereset fizessen felebarátjának.
Ex 22,9 Hogyha valaki felebarátjához szamarat, vagy ökröt vagy juhot vagy bármilyen barmot ad megőrzésre és az elpusztult vagy megsérült, vagy elhajtották és nincs senki, aki látta az esetet,
Ex 22,10 az Örökkévalóra tett eskü legyen kettejük között, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátja tulajdonára és annak gazdája fogadja ezt el és ne legyen kártérítés.
Ex 22,11 De ha ellopták tőle, akkor fizessen a tulajdonosnak.
Ex 22,12 Ha vadállat tépte szét, mutassa be bizonyításra; a széttépetért ne fizessen.
Ex 22,13 És ha kölcsönkér valaki felebarátjától és az állat megsérül vagy elhull, midőn gazdája nincs vele, a kölcsönvevő fizesse meg a kárt.
Ex 22,14 Ha a gazdája vele van, nem tartozik fizetni; ha bérben van, ki van egyenlítve bérdíjával.
Ex 22,15 Ha egy férfi elcsábít egy hajadont, aki még nincs eljegyezve és él vele, mátkabérrel tartozik azt feleségül venni.
Ex 22,16 Ha azonban leány atyja vonakodik hozzáadni, ezüstöt mérjen le a hajadonok mátkabére szerint.
Ex 22,17 Varázslónőt ne hagyj élni.
Ex 22,18 Aki barommal hál, halállal haljon.
Ex 22,19 Aki akármilyen istennek áldoz az Örökkévalón kívül, irtassék ki.
Ex 22,20 Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában.
Ex 22,21 Özvegyet és árvát ne sanyargass.
Ex 22,22 Ha sanyargatod őt, bizony, midőn fölkiált hozzám, meghallgatom kiáltását.
Ex 22,23 És fellángol haragom és elpusztítalak karddal titeket és feleségeitek özvegyek lesznek és gyermekeitek árvák.
Ex 22,24 Midőn pénzt adsz kölcsön az én népem közül valakinek, aki szegény, ne légy vele szemben mint hitelező, ne terheld őt kamattal.
Ex 22,25 Ha zálogként lefoglalod felebarátod ruháját, mielőtt leszáll a nap, add vissza néki,
Ex 22,26 mert ez az ő egyedüli leple, testének takarója; mibe burkolódzzék fekvőhelyén? És lesz, hogy midőn fölkiált hozzám, én meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.
Ex 22,27 Bírót ne szidalmazz és népedben fejedelmet ne átkozz!
Ex 22,28 Gazdag aratásod és szőllőszüreted áldozatát ne halaszd; fiaid elsőszülöttjét szenteld nékem.
Ex 22,29 Így cselekedj barmoddal, juhoddal; hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon szenteld nékem.
Ex 22,30 És szent emberek legyetek nekem; és a mezőn talált szétmarcangolt húst ne egyétek, az ebnek vessétek oda!
Ex 23
Ex 23,1 Ne terjessz hamis hírt. Ne kapcsold össze kezedet a gonosszal, hogy hamis tanúként lépj fel.
Ex 23,2 Rossz irányban ne kövesd a sokaságot és pörben ne tégy részrehajló tanúságot a sokaságot követve jogferdítésre,
Ex 23,3 a szegénynek se kedvezz az ő pörében.
Ex 23,4 Ha rátalálsz a te ellenséged ökrére vagy szamarára, amely eltévedt, juttasd vissza hozzá.
Ex 23,5 Ha látod ellenséged szamarát, amint leroskad terhe alatt, ne tedd, hogy őt magára hagyd; inkább hagyj mellette segítséget.
Ex 23,6 Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő pörében.
Ex 23,7 Tartsd magadat távol a hazugság szavától, ártatlant és igazat halálra ne adj, mert én nem mentem föl a gonosztevőt.
Ex 23,8 És vesztegetést ne végy el, mert a vesztegetés megvakítja az éleslátókat és elferdíti az igazak érveit.
Ex 23,9 És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegennek lelkületét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában.
Ex 23,10 Hat éven át vesd be termőföldedet és gyüjtsd be termését.
Ex 23,11 A hetedik évben hagyd magára ugaron és termését fogyasszák néped szegényei és maradékát egye a mező vadja; így járj el szőllőddel és olajligeteddel.
Ex 23,12 Hat napon át végezd el munkádat és a hetedik napon szünetelj, hogy pihenjen ökröd és szamarad és magához térjen szolgálód fia és az idegen.
Ex 23,13 És mindarra, amit mondottam nektek, ügyeljetek és idegen istenek nevét ne említsétek, ne legyen az hallható szájatokból.
Ex 23,14 Háromízben szentelj nékem ünnepet az esztendőben.
Ex 23,15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg gondosan, hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, amint meghagytam néked, a kalászérés hónapjának idején, mert akkor mentél ki Egyiptomból és színem előtt ne jelenjetek meg üresen.
Ex 23,16 És ünnepét az aratásnak, munkád zsengéjének, amivel beveted meződet és a betakarítás ünnepét, mikor távozik az év, midőn begyüjtöd termésedet a mezőről.
Ex 23,17 Háromszor egy évben jelenjen meg minden férfi az Úr, az Örökkévaló színe előtt.
Ex 23,18 Ne mutasd be kovászos kenyéren a nekem szentelt áldozat vérét és ne maradjon a nekem szánt ünnepi áldozat hája éjjelen át reggelig.
Ex 23,19 Földed zsengéjének elejét vigyed Örökkévaló Istened házába; ne főzd a gödölyét anyjának tejében.
Ex 23,20 Íme, én küldök angyalt előtted, hogy őrizzen az úton és hogy elvezéreljen téged arra a helyre, amelyet számodra fönntartottam.
Ex 23,21 Vigyázz magadra előtte és hallgass hangjára, ne szegülj ellene, mert nem fogja a ti bűnötöket megbocsátani, mivelhogy Nevem benne van.
Ex 23,22 De ha hallgatva hallgatsz hangjára és megcselekszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és támadója támadóidnak.
Ex 23,23 Mert az én küldöttem fog előtted járni és elvisz téged az Emóri, a Hitti, a Perizzi, a Kanaáni, a Hivvi és a Jebúszi földjére és én megsemmisítem őket.
Ex 23,24 Ne borulj le isteneik előtt és ne szolgáld őket, ne utánozd az ő műveiket, hanem döntsd le őket és zúzva zúzd össze oszlopaikat.
Ex 23,25 És szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket és ő megáldja a te kenyeredet és vizedet és eltávolítom a betegséget a te körödből.
Ex 23,26 Nem lesz elvetélő és magtalan nő országodban és napjaidnak számát teljessé teszem.
Ex 23,27 A félelmet, mely tőlem ered, küldöm előtted és rémületbe ejtem mind a népet, amely ellen indulsz és ellenségeidet nyakszirttel fordítom feléd.
Ex 23,28 És küldöm előtted a darázshadat és elűzi a Hivvit, a Kanaánit és a Hittit előled.
Ex 23,29 Nem üldözöm el őket előled egy év alatt, nehogy az ország kietlenné váljon és elszaporodjék rajtad a mező vadja.
Ex 23,30 Lassan-lassan űzöm el őket előled, míg megsokasodol és birtokba veszed az országot.
Ex 23,31 És megszabom határodat a Sástengertől a filiszteus-tengerig, a sivatagtól a folyamig, mert kezetekbe adom az ország lakosait és elűzöd őket magad elől.
Ex 23,32 Ne köss velük és isteneikkel szövetséget.
Ex 23,33 Ne lakjanak országodban, nehogy vétkessé tegyenek titeket ellenem, mivel ha szolgálnád az ő isteneiket, ez kelepcévé válna számotokra.
Ex 24
Ex 24,1 És Mózeshez így szólott: Jöjj föl az Örökkévalóhoz te meg Áron, Nádáb és Ábihú és hetven férfi Izráel vénei közül és boruljatok le távol.
Ex 24,2 És Mózes lépjen egyedül az Örökkévaló elé, de amazok ne lépjenek oda és a nép ne menjen föl vele.
Ex 24,3 És ment Mózes és közölte a néppel az Örökkévaló igéit mind és az összes törvényeket és felelt az egész nép egy hanggal és szóltak: Mindazokat az igéket, melyeket az Örökkévaló kijelentett, teljesítjük!
Ex 24,4 És Mózes fölírta az Örökkévaló összes igéit és fölkelt korán reggel és oltárt épített a hegy alján és tizenkét oszlopot Izráel tizenkét törzse szerint.
Ex 24,5 És előreküldötte Izráel gyermekeinek ifjait és bemutattak égőáldozatokat és tulkokat áldoztak vágóáldozatul és békeáldozatul az Örökkévalónak.
Ex 24,6 És vette Mózes a vérnek felét és medencékbe tette, a vérnek másik felét pedig az oltárra hintette.
Ex 24,7 És vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára és ők újra szóltak: Mindazt, amit az Örökkévaló kijelentett, megtesszük és híven meghallgatjuk.
Ex 24,8 És vett Mózes a vérből és a népre hintette és szólott: Íme, ez a szövetség vére, amelyet kötött az Örökkévaló veletek mindezen igékre.
Ex 24,9 És fölmentek Mózes és Áron, Nádáb és Abihú és hetvenen Izráel vénei közül.
Ex 24,10 És látták Izráel Istenét, lábai alatt volt valami olyasféle, mint a szafir kristályának fényhatása és mint az ég színének tisztasága!
Ex 24,11 De Izráel fiainak előkelőire nem bocsátotta ihletét, ezek csupán látták az Istent, azután ettek és ittak.
Ex 24,12 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj ott, hogy átadjam neked a két kőtáblát, a törvényt és a parancsolatot, amelyet följegyeztem az ő tanításukra.
Ex 24,13 És fölkelt Mózes és Józsua, az ő kísérője és Mózes felment Isten hegyére.
Ex 24,14 És a véneknek mondta: Várjatok itt ránk, míg visszatérünk hozzátok, és íme, Áron és Húr veletek marad; akinek ügye van, lépjen eléjük.
Ex 24,15 És felment Mózes a hegyre és a felhő eltakarta a hegyet.
Ex 24,16 És honolt az Örökkévaló dicsősége Szinaj hegye fölött és a felhő befödte hat napon át. És hívta Mózest a hetedik napon a felhő közepéből.
Ex 24,17 És az Örökkévaló dicsfényének jelenése olyan volt, mint emésztő tűz a hegy tetején Izráel fiainak szeme előtt.
Ex 24,18 És Mózes bement a felhő közepébe és fölment a hegyre és ottmaradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjen át.
***
MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ
Meg kell tanulnunk Isten jelenlétét megőrizni
A Tízparancsolat kinyilatkoztatása, Isten jelenlétének közvetlen megtapasztalása után száraz és Istennel jobbára semmilyen viszonyban nem lévő előírások sorozatán kell átrágnunk magunkat. Kinyilatkoztatás, megjelenés nincs minden héten, meg kell tanulnunk Isten jelenlétét megőrizni, tartóssá tenni. Felismerni a képmásaiban, egymásban.
A történet, éppen a tetőpontján, megszakad, hogy szabályok felsorolásának adja át a helyét. Mispátim azt jelenti: törvények. Ne nyomd el a jövevényt, az idegent, utasít a szöveg, mert Ti is jövevények voltatok Egyiptom országában. Az átmenetileg félbeszakadó történet mondja el, miért ne nyomd el.
A történet jelöli ki helyedet a világban, a történeted ad számodra törvényt, ha tudod, ki vagy, tudod, mit kell tenned. Abból, honnan jöttél, megértheted, ha jól figyelsz, merre tarts. Aki érti a történetet, érti a törvényt is.
Segítsd ellenségedet – a szöveg nem kéri, hogy szeresd, csak annyit, hogy segíts rajta, ha bajban van. Minden emberi lény iránt, különösen személyes ismerőseink iránt tartozunk valamilyen mértékű felelősséggel, ezen a még oly megalapozott ellenszenv semmit sem változtat. Ez a másik ok a történet és a törvény tudatos összekapcsolása mellett, amiért Isten megmutatkozása után többnyire emberek közötti viszonyokat szabályozó törvények listáját olvassuk.
Ahhoz, hogy tartósan jelen legyen közöttünk, a hozzánk legkevésbé közelállókat is fel kell ismernünk Isten képmására teremtett emberi lényként, olyan társadalmat kell szerveznünk, amely, és ez nagyon nehéz, segíti és intézményesíti ezt a felismerést. Semmivel sem gyakorolhatjuk ezt jobban, mint azzal, ha segítünk az ellenségeinknek, ha megpróbáljuk bennük felismerni Isten képmását.
Mert vannak gyakran istenhiányos idők, amikor elrejti arcát, ahogy a Tóra mondja, nem halljuk szólítását. Mind ismerjük ezt, a Martin Buber szép szavával, Istenfogyatkozást. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem ”, kérdezi a 22. zsoltár nyitósora (ezt idézi a názáreti Jézus élete utolsó pillanatában az evangélium szerint).
Ilyenkor az egyetlen híradás ezen a földön Isten jelenlétéről a másik. Benne kell feltalálnunk. Az, ismét Bubert idézve, Én-Te-viszonyban. Amikor nem igényeim, akaratom, terveim tárgyaként, eszközeként jelenik meg számomra a másik, nem Az-ként, hanem személyként: amikor nincsenek vele terveim, nem szorul az elvárt és kiszámítható szerepviszonyok korlátai közé, amikor rájövök, hogy nem ismerem és elkezd érdekelni, és megkockáztatom, hogy valami majd nem sikerül közöttünk. Amikor felvállalom a találkozás kockázatát.
Amikor – minden rövid távú, kalkulatív ésszerűség ellenében – segítek ellenségemnek, megpróbálom újraindítani, kimozdítani a helyéről a viszonyunkat. Segíteni ellenségemnek az adott érzelmi viszonyok elbizonytalanítása is.
Ilyenkor újra feltesszük a kérdést magunknak: ki is ez az ember és pontosan mi dolgom vele. Ahogy talán ő is felteszi magának.
Végső soron minden Én-Te-viszony a végső Te keresése, az első és végső szólításé. Minden valódi találkozásban Őrá ismerünk, minden valódi kérdésünkkel Őt szólítjuk meg újra.
Forrás: Mazsihisz.hu
***
Radnóti Zoltán: Vigyázzunk egymásra!
Mercinek és Petinek
Mottó: „Az én segítségem az Örökkévalótól van, aki teremtette az eget és a földet…. …Íme, nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrzője! Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Örökkévaló megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet…. …mostantól fogva mindörökké!”
(részletek a 121. zsoltárból)
A csodálatos és mindig aktuális Tóra ezen a héten furcsa dolgokra kér minket… Emberként és szülőként… Pl:
- Varázslónőt ne hagyjunk életben
- Ne vezessük keresztül fiunkat vagy leányunkat a tűzön
- Ne varázsoljunk felhőkből…
- Ne legyünk szellemidézők, kuruzslók…
- És ne beszélgessünk halottakkal…
Mai füllel eléggé irreális kérések, ám próbáljuk megérteni az okát.
Itt vagyunk a tízparancsolat után néhány perccel, és őseink kaptak egy nagyon fontos üzenetet, ami ránk is kihat: az Örökkévalóhoz fűződő kizárólagos bizalmi viszonyunkat kell tudnunk megőrizni!
Számítunk egymásra…
Isten ránk, és mi Őrá.
Kölcsönös szeretet.
Természetesen minden korban hittek (és természetesen ma is) hisznek az emberek babonákban.
Anno különösnek ható szertartásokat végeztek, varázsoltak környezetük elemeit felhasználva, igyekeztek megtudni a jövőt. Szinte magától érthetődő volt, hogy e sok praktika között sok volt a más, pogány népektől származó gyakorlat, ami azért annyira nem kóser… Isten ettől féltett bennünket.
De ne menjünk olyan messzire! Lelkünk megnyugtatására ma is előszeretettel használunk kézzelfogható anyagokat, gyógyszereket, kábító hatású természetes és mesterségesen előállított vegyületeket.
Nem véletlenül írta Dávid a fentebbi zsoltárt, hiszen bár az Örökkévaló teljes bizalmat várna tőlünk, a zsidó létezés azonban produkál sajátos – egyáltalán nem fekete vagy fehér – helyzeteket, amikor micvák és mágikus eljárások (nevezzük egyszerűen varázslásnak) könnyedén megélnek egymás mellet. Talán a legevidensebb: a félelem (jiddisül: majré).
Gondoljunk csak a gyermekágyi táblákra! Mi is ez? A kabbala szerint a lelket a (zsidó) név kapcsolja össze az emberrel.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban lévő gyermekágyi táblát egy (természetesen ortodox) Mordeháj nevű írnok készítette, aki többek között ráírt egy tórai parancsolatot (miszerint: „Varázslónőt ne hagyj élni!”) és egy zsoltárt, a fent idézett 121.-et.
Elitéljük a babonás Mordehájt vagy a megrendelőjét?
Természetesen nem.
Hiszen sok furcsa szokásunk van…
Babonák…
(Gondolj arra, amikor amikor hávdálákor a boros hamuval kenegetjük a zsebünket, szemünket, fülünket.)
A zsidó hagyományban sokszor találkozik az érzelem és az értelem. És ez jó. Így van ez ezeknél a mágikus szertartásnak ható szokásunknál, amikoris az Örökkévalóhoz fűződő bizalom mutatkozik meg...
Sőt! Különös szokásaink gyakorlása, amelyek eredete sokszor micvákra vezethető vissza, és még meg is erősítheti a kapcsolatunkat az Örökkévalóval.
Éppen ezért figyeljünk a zsidó neveinkre és szeressük őket, mert sokszor azok védenek meg minket. És keressük meg atyáink és anyáink hagyományát, mert olyan értékes és szenzitív szokásokkal találkozunk, amikből mi is sokat épülhetünk!
Mert nagyon is a miénk!
Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei
***
Szerdócz Ervin: A törvény igazsága hogyan egyeztethető össze a békével?
„Igazsággal és a béke törvényével hozzatok ítéleteket kapuitokban!” (Zeh. 8:16)
A Talmud óvatosságra int: „Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben!” (Avot1.)
Hogyan egyeztethető össze a törvény igazsága a békével? Nincsen ebben ellentmondás? A törvény szinonimája az elfogadott és betartott „szigor". A béke szinonimája a lelki harmónia, elfogadás és kompromisszum! A törvény betartásának és betartatásának csak úgy van értelme és csak úgy lehetséges, ha a törvény alkalmazásának célja a béke.
Erre vonatkozik a próféta felhívása: „Keressétek a város békéjét…”. Majd: „Mert az ő békéje lesz számodra is béke.” (Jer. 29/7.) A törvény a béke biztositéka, elfogadása a megbékélés. Ha a törvény alkalmazásában nincs béke, akkor a törvény a béke akadálya, a békétlenség és a megfélemlítés eszköze.
Hillél, a Mester tanítja: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem?”. (Értsd: kitől várhatok békét, ha bennem békétlenség van?) Ha meg én vagyok magamért, akkor ki vagyok én? (Értsd: milyen béke az, ha mindent a magam szempontja szerint ítélek meg?)
Martin Buber az „Én és Te” című filozófiai munkájában még inkább kérdésessé teszi a törvény alkalmazásának és a hozzá való alkalmazkodás kérdésének szempontjait: „ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én, te pedig nem vagy te”.
Két opció: „Ne tartsd magadat (javíthatatlanul) rossznak!” (Avot 2/13.) „Ne ítéld el felebarátodat, míg helyzetében nem voltál!” ( (uo.2/4).
Mi tehát a törvény és a béke összeférhetőségének lehetősége? A kompromisszum! A törvény alkalmazójának és elviselőjének kompromisszuma egyaránt.
De mi is a kompromisszum?
Rabbi Menahem Mendel Morgenstern (1787-1857) kocki rabbi – mintegy átvágva a dichotómia gordiuszi csomóját – tanította: „A kompromisszum érdekében nem kell mindent elmondani, nem minden elmondottat kell leírni, nem minden leírtat kell közzé tenni, és nem mindent, amit közzé tesznek, kell tudomásul venni”. „Kinek méhéből ered a jég, s az ég derét, ki szülte…" (Jób 38/29.)
Értsd: mi a békétlenség? Milyen lehetősége van a törvény alkalmazójának és a törvény „elviselőjének”? A béketeremtés az alkalmazó oldaláról, a megbékélés az „elviselő” oldaláról. A törvény betartása, betartatása a béke érdekében nem negligálhatja a körülmények igazságtartalmát!
Ugyanakkor az igazság, a törvény és béke szempontjából is relatív! „Valami nem attól igaz, hogy igaz, attól (is) igaz, hogy (ha) az én igazam!” (Nietzsche).
Chana ben Chanina mondta: „Harag nincs bennem,” majd: „ki ad elém tövist és tüskét”. (Jesája 27/4.) Az egyik a békére vonatkozik, a másik a törvényre.
Nagy Sándor bevonult Lud városába. Sok száz férfi és nő térden állva esengett kegyelemért hozzá, a hódítóhoz. A törvényt akarom ismertetni, mondta szigorúan. Itt vannak-e mind a város lakói? Csak egy öreg bölcs hiányzik, felelte reszketve a város feje, de az kint lakik a temetőben. A hódító bosszúsan intett, és a katonák előhozták a bölcset. Mit művelsz te a temetőben, miért nem jöttél hódolni elém? – kiáltott rá ingerülten a világ győztes ura.
Bocsáss meg király, felelt szelíden a bölcs, dolgom volt a temetőben. Csontokat hasonlítottam össze. Megnéztem, mi a különbség, a győztesek és a legyőzöttek csontjai között! És bizony, nagy király, nem találtam a kettő között semmi különbséget.” (Avoda Zara 4.a.)
Ultima ratio: „Ne legyen különbség a törvény és alkalmazása között! Ez a béke!”
(Avoda Z. uo.)
Forrás: Mazsihisz.hu
