Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent
ünnepe ma délután 15 óra 37 perckor köszönt be, a királynő holnap este 16 óra 46
perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram
oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Toldot hetiszakaszt olvassuk.
Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Ézsau jellemzője, hogy vörös. Vörös haja van, amikor a
világra érkezik az édesanyja méhéből, így látjuk először és utána is vérmes,
hirtelen, rossz neki az indulatkontrollja. Ez, hogy érzelemvezérelt, sokszor
elég nagy baj, máskor, ritkán, megindító.
Úgy is mondják, ez a szó is a vérre utal eredetileg,
erre a hevességet jelző testnedvre, hogy szangvinikus alkatú ember volt.
A kisgyermekkorukról, ahogy elődeikéről, Káinéról és
Ábeléről sem, nem hallunk sokat, már önálló emberek, amikor újra látjuk őket a
szülés után. Jákob otthon főz valami vörös dolgot, természetesen, amikor a
fáradt Ézsau megérkezik a vadászatról és enni kér. Azonnal, abban a minutumban.
Képtelen késleltetni a késztetéseit, azt, amit manapság meg kell tanulnunk az
óvodában, ha sikerül: nem azonnal megenni minden csokit, ami elénk kerül,
megtanulni várni, adni másoknak is, effélék. De Ézsaunak ez nem megy, azonnal
ennie kell és akár az elsőszülöttséget is eladja érte már. Ézsaut az érzékei és
az érzései vezetik, nem képes mérlegelni, amikor éhséget, fáradtságot, dühöt,
szenvedélyt érez. Amolyan ösztönlény, szegény.
Ahogy akkor sem képes haragját és becsapottságán
felgerjedő bosszúvágyát mérsékelni, amikor kicsalják Jákobtól, anyja és öccse,
a neki is fontos, neki járó apai áldást. Meg akarja ölni Jákobot,
csillapíthatatlan indulatában, aki elmenekül előle.
Idáig Ézsau indulatkontrolljának teljes hiánya csak
súlyos bajt hozott a saját fejére és másokéra is.
Aztán eltelik sok év, amelyek
alatt látszólag nem csillapul majd Ézsau haragja. Nemsokára olvashatjuk majd,
hogy sereggel készül Jákob viszontlátására. Úgy tűnik, haragja nem csak
hirtelen, de kitartó is, felejteni képtelen, bosszúálló. Aztán, amikor
meglátják egymást, Ézsau sírni kezd, a testvérét átölelve. Ez a harag, amelyet
éveken át táplált, már nem izzott valójában, már rég megbocsátott, csak maga
sem vette észre, mert folytonosságot akart teremti az életében. Ő az az Ézsau,
aki engesztelhetetlenül haragszik Jákobra. De ebben nem jó, őt a benyomásai
vezérlik, az impulzusai, most pedig a maga számára is váratlanul, elöntötte a
szeretet a testvére, az ő atyjafia iránt. Mert Ézsau lelke tiszta, ő nem álnok,
nem bosszúálló, nem haragtartó, nem számító. Egyenes, spontán, természetes,
őszinte. Ebben a megindító jelenetben, az első látványos kibékülés-jelenetben a
Tórában, megmutatkozik, mi a jó a hirtelen haragban, az indulatkontroll
hiányában. Az őszinte érzelmi spontaneitás.
Igaza van az Ézsaut elmarasztaló rabbinikus
hagyománynak, fontos megtanulnunk uralkodni az indulatainkon, civilizálódni,
kilépni mások felé saját késztetéseink világából.
Erre is szolgál a kóserség,
hogy nem eszünk meg azonnal, gondolkodás nélkül mindent, a böjtök, némely tiltó
parancsolatok. Hogy kiszabadítsanak minket késztetéseink rabságából. És
ugyanennyire fontos, hogy megőrizzünk magunkban valamiféle kapcsolódást a
primér érzésekhez, a nevelődés előtti spontaneitás és érzelmi őszinteség
tartalékait. Tudnunk kell megindító helyzetekben együtt sírni és nevetni a
testvérét viszontlátó Ézsauval, anélkül, hogy magunk is Ézsauvá válnánk.
Vári György írása