A hirtelen harag haszna és kára: Ézsau indulatai – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 37 perckor köszönt be, a királynő holnap este 16 óra 46 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Toldot hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Ézsau jellemzője, hogy vörös. Vörös haja van, amikor a világra érkezik az édesanyja méhéből, így látjuk először és utána is vérmes, hirtelen, rossz neki az indulatkontrollja. Ez, hogy érzelemvezérelt, sokszor elég nagy baj, máskor, ritkán, megindító.

Úgy is mondják, ez a szó is a vérre utal eredetileg, erre a hevességet jelző testnedvre, hogy szangvinikus alkatú ember volt.

A kisgyermekkorukról, ahogy elődeikéről, Káinéról és Ábeléről sem, nem hallunk sokat, már önálló emberek, amikor újra látjuk őket a szülés után. Jákob otthon főz valami vörös dolgot, természetesen, amikor a fáradt Ézsau megérkezik a vadászatról és enni kér. Azonnal, abban a minutumban. Képtelen késleltetni a késztetéseit, azt, amit manapság meg kell tanulnunk az óvodában, ha sikerül: nem azonnal megenni minden csokit, ami elénk kerül, megtanulni várni, adni másoknak is, effélék. De Ézsaunak ez nem megy, azonnal ennie kell és akár az elsőszülöttséget is eladja érte már. Ézsaut az érzékei és az érzései vezetik, nem képes mérlegelni, amikor éhséget, fáradtságot, dühöt, szenvedélyt érez. Amolyan ösztönlény, szegény.

Ahogy akkor sem képes haragját és becsapottságán felgerjedő bosszúvágyát mérsékelni, amikor kicsalják Jákobtól, anyja és öccse, a neki is fontos, neki járó apai áldást. Meg akarja ölni Jákobot, csillapíthatatlan indulatában, aki elmenekül előle.

Idáig Ézsau indulatkontrolljának teljes hiánya csak súlyos bajt hozott a saját fejére és másokéra is. 

Aztán eltelik sok év, amelyek alatt látszólag nem csillapul majd Ézsau haragja. Nemsokára olvashatjuk majd, hogy sereggel készül Jákob viszontlátására. Úgy tűnik, haragja nem csak hirtelen, de kitartó is, felejteni képtelen, bosszúálló. Aztán, amikor meglátják egymást, Ézsau sírni kezd, a testvérét átölelve. Ez a harag, amelyet éveken át táplált, már nem izzott valójában, már rég megbocsátott, csak maga sem vette észre, mert folytonosságot akart teremti az életében. Ő az az Ézsau, aki engesztelhetetlenül haragszik Jákobra. De ebben nem jó, őt a benyomásai vezérlik, az impulzusai, most pedig a maga számára is váratlanul, elöntötte a szeretet a testvére, az ő atyjafia iránt. Mert Ézsau lelke tiszta, ő nem álnok, nem bosszúálló, nem haragtartó, nem számító. Egyenes, spontán, természetes, őszinte. Ebben a megindító jelenetben, az első látványos kibékülés-jelenetben a Tórában, megmutatkozik, mi a jó a hirtelen haragban, az indulatkontroll hiányában. Az őszinte érzelmi spontaneitás.

Igaza van az Ézsaut elmarasztaló rabbinikus hagyománynak, fontos megtanulnunk uralkodni az indulatainkon, civilizálódni, kilépni mások felé saját késztetéseink világából. 

Erre is szolgál a kóserség, hogy nem eszünk meg azonnal, gondolkodás nélkül mindent, a böjtök, némely tiltó parancsolatok. Hogy kiszabadítsanak minket késztetéseink rabságából. És ugyanennyire fontos, hogy megőrizzünk magunkban valamiféle kapcsolódást a primér érzésekhez, a nevelődés előtti spontaneitás és érzelmi őszinteség tartalékait. Tudnunk kell megindító helyzetekben együtt sírni és nevetni a testvérét viszontlátó Ézsauval, anélkül, hogy magunk is Ézsauvá válnánk. 

Vári György írása