„Nyugalmat
szerez nektek a körülöttetek lévő ellenségtől, és biztonságban lakoztok” (V.M.
12/10).
Fontos tórai
kijelentés, némi ellentmondással! Ugyanis, ha Izrael gyermekei nyugalomra
lelnek külső ellenségeikkel szemben, magától értetődik, hogy biztonságban "lakozhatnak",
biztonságban érezhetik magukat…
Igen ám, de
az embernek nem csak körülöttük élő ellenségei lehetnek. Barátok is válhatnak ellenséggé. Barát,
akivel egy értelmetlen vita miatt megromolhat az „otthon békéje” (sálom bájit).
Belső, lényegtelen és értelmetlen büszkeségi szempontok miatt egy áldásos
barátság átokká válhat! Sokszor az ember értelmének ellentmondó büszkesége
szomorú következményekkel járó tragédiához vezethet. Ezért mondja a Tóra: ”Íme lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot.” (V.M. 11/26.)
Midrás
Tanhuma szerint, „nem jön megváltás Izraelre, míg nem lesz egy csokorrá. Ha
azzá lesznek, részesülnek a Sehiná (I-ten dicsfényének) színéből”.
Mindennek ilusztrálására, ime Babilóniai Talmud Bává Mecia
84a-ból vett történet. Egy
napon rabbi Jochanan fürdésen volt a Jordánban. Ott megpillantotta őt Res
Lakis.
(rabbi Simon
ben Lakis, akit röviden Res Lakisnak neveznek, Jochanan rabbi fiatalabb
kortársa, tanítványa, majd sógora és munkatársa volt. Valószínűleg Cipori
városban született. A Gitin 47 szerint megszakította Tóra tanulmányát,
gladiátornak szegődött, majd egy rablóbandához csatlakozott.)
Mondta neki
(rabbi Jochanan): Az erőd a Tóráé! (Arra gondolt, hogy Tóra tanulásra lenne
méltó, mintsem rabló legyen.) Azt mondta (Res Lakis): A te szépséged az
asszonyoké. (rabbi Jochanan kivételes szépségű, korának legszebb férfija volt.)
Mondta neki (rabbi Jochanan), ha visszatérsz magadhoz, odaadom neked nővéremet
(feleségül veheted), aki szebb, mint én. Elfogadta. (Res Lakis). Vissza akart menni (rablótársaihoz), hogy
visszavigye felszerelését (fegyvereit), de nem tudott többet visszamenni. (Az
elhatározás, hogy Tóra tanulásnak szenteli magát, annyira fellelkesítette, hogy
képtelen volt nehéz harci felszereléshez érni.) Olvastatta vele az Írást és
tanultatta vele a Misnát és nagy embert lett belőle.
Egy napon a
tanházban azon vitatkoztak, hogy mikortól válhat tisztátalanná egy kard, egy
kés, egy lándzsa…. Attól az órától kezdve, amikor előállításukat befejezték? És
mikortól fejeződik be az előállításuk?
Rabbi
Jochanan azt mondta: Amikor a kemencében megedzik. Res Lakis
azt mondta: Attól kezdve, hogy vízzel leöntött kővel kicsiszolják.
Rabbi
Jochanan megjegyezte: Egy rabló kiismeri magát a rablószerszámokban. (Ezzel a
megjegyzéssel rabbi Jochanan megszégyenítette, méltatlan, mindenki által
megvetett múltjára emlékeztetve). Erre mondta (Rés Lakis ugyanolyan sértő
válasszal): És mit használtál nekem? Ott (a rablók között) mesternek neveztek,
itt (a Talmud tudósok között) is mesternek neveznek. Mondta neki (rabbi Jochanan):
Én jól használtam neked (azaz jót tettem veled); én téged ugyanis a Tóra
dicsfényének szárnyai alá hoztalak.
És rabbi
Jochanan kedélybeteg (depressziós) lett. Erre Res
Lakis (is) megbetegedett.
Ekkor jött a
nővére sírva (rabbi Jochanan nővére, aki Res Lakis felesége lett) és mondta
neki: Tegyél valamit gyermekeim kedvéért. (Azaz békülj ki vele, hogy
meggyógyuljon, mert ha meghal, gyermekeim árvák lesznek.) Mondta neki: „Hagyd árváidat,
én eltartom őket.” (Jeremiás 49/11) Tegyél valamit az özvegységem végett!
(azaz, hogy ne legyek özvegy) Mondta neki:ּ„és özvegyeid bízzanak bennem.” (uo.) Ekkor rabbi Simon lelke
nyugovóra tért, rabbi Jochanan nagyon gyászolta őt.
Mesterek mondták: Ki mehet oda kedélyét nyugtatni? Rabbi
Eliezer ben Pedát odamehet, mert az ő eszmecseréi igen éles elmére vallanak.
Odament és leült eléje. (rabbi Jochanan elé) Minden szóra, amit rabbi Jochanan
mondott, azt mondta: Van egy Braita (olyan szöveg, ami kimaradt a Talmud
szövegéből), amely alátámasztja azt, amit állítsz. Erre így szólt: Te akarsz
Lakis fiához (azaz rabbi Res Lakis) hasonlítani? Ha én egy szót mondtam, Lakis
fia 24 kérdést tett fel ellenemben, és én 24 megoldást adtam vissza
(válaszoltam) neki. Ezáltal a vita teljes lett (köztünk, azaz megoldást
találtunk a kérdésre).
Te azonban azt mondod: „Van egy Braita, amely alátámasztja
azt, amit állítsz! Nem tudom hát magam sem, hogy amit mondok az helyes-e?”
Ekkor ment és megszaggatta ruháját és sírva mondta: Hol vagy
Lakis fia, hol vagy Lakis fia?
Így kiabált, míg értelme elhagyta. Ekkor könyörögtek a
mesterek érte irgalomért, és a lelke nyugalomra tért…
A két tudós
értelmetlen vitája, tragikus halálukhoz vezetett.
Elgondolkodhatunk
azon, mi volt az értelme? Büszkeségük? Két tudós egymással szemben tanúsított
értelmetlen büszkesége…
„...az élet,
csak szertefoszló árnyék, s nem is olyan, mint valamely toronynak vagy fának az
árnyéka, hanem csak, mint madárnak árnyéka, mely tovarepül, s nem marad meg sem
madár, sem az árnyék!” (Kohelet rabba. 6/12.)