Ahogy várható
volt, az idei HanukaFeszt legnépszerűbb programja – amelyre már hetekkel
korábban elfogytak a jegyek – a fesztivál záróeseményeként az 5786-os hanuka
egyik legszebb, valódi fénypontjává vált. A Budapest Bár művészei és Fekete
László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora nem először léptek fel együtt, de
talán most aratták a legnagyobb, legzajosabb sikert.

Az est
különlegessége volt, hogy kizárólag férfi művészek szerepeltek, mivel a Hanuka Fesztivál művészeti veeztője, Bíró Eszter betegsége miatt sajnos nem tudott részt
venni a koncerten. Ezúton is mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk neki.
A közönséget Kiss
Henriett, a Rumbach zsinagóga igazgatója köszöntötte. Az estét mésok mellett jelenlétével
megtisztelte, és a közösséggel együtt ünnepelt Csaba Gábor, a kulturális
diplomáciáért felelős helyettes államtitkár; Samuel Eisenberg, a Keren Kayemet
LeIsrael magyarországi vezetője; valamint Demján Sándorné Lídia asszony, többek
között a Prima Primissima Közönségdíj felajánlója.
A nyolcadik
gyertya meggyújtásában a világi vezetők mellett közreműködtek az est fellépő művészei is: Kiss Tibi, Fekete László, Farkas Róbert, továbbá Mester Tamás elnök és
dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató.
Az ünnepi tanítást
Zeitler Ádámtól, a Lauder Iskola főigazgatójától, az Országos Rabbiképző –
Zsidó Egyetem doktoranduszától és végzős rabbijelöltjétől hallhattuk.
Tanításában a zsinagógai naptár által jelzett ünnep és a Tóra heti szakaszának
összefüggéseiről beszélt. József történetét idézte fel, amelyet Thomas Mann és
Andrew Lloyd Webber műveiből is ismerhetünk, és az emberi sokszínűség, valamint
azonosság látszólagos ellentétének feloldhatóságáról szólt.

Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke ünnepi gondolataiban hangsúlyozta, hogy ez az épület nem csupán imahely, hanem a találkozás szent tere is, ahol múlt és jelen, emlékezés és megújulás egymásba fonódik. Szavai szerint Hanuka fénye arra emlékeztet bennünket, hogy a hit, az elszántság és az összefogás képes világosságot gyújtani még a legsötétebb időkben is, a fellobbanó lángok pedig ma is azt üzenik, hogy mindannyiunk felelőssége fényt, reményt és emberséget vinni a világba. Ünnepi gondolataiban szomorúan emlékezett meg az egy héttel korábbi ausztráliai tragédiáról, és arra kérte a jelenlévőket, hogy egyperces néma főhajtással adózzanak az áldozatok emlékének.

Ezt követően a
koncert már kizárólag a vidámságról és a felhőtlen örömről szólt – muzsikusnak,
énekesnek és a lelkesen tapsoló közönségnek egyaránt. Fekete László főkántor
ladino dalai, Kiss Tibi jól ismert budapesti slágerei, valamint a Budapest Bár
zenészeinek virtuóz játéka ragyogóvá tették a hanuka utolsó estéjét, és
teljessé a fesztivál élményét.

G. Dénes György,
azaz Zsüti „Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én” című dalát, valamint a Villa
Negra ikonikus sorait („nem apácazárda…”) bátran énekelhettük együtt a
Budapest Bár énekesével.
Farkas Róbert
virtuóz játéka lenyűgöző volt: ahogyan hangszerével – és hangszerén – játszott,
valódi zenei csodának hatott. A mindössze 22 éves Ürmös Sándor pedig olyan
dolgokra volt képes nem cimbalmon, amire mások még cimbalmon sem – ahogyan azt
Farkas Róbert a felkonferáláskor megjegyezte.

Aki ott volt,
hallhatta: egy hegedűn egyszerre szólalt meg cimbalomverő és vonó, két művész
kezében. És ezzel még nem értek véget a meglepetések: a „Szól a kakas már”
egyszerre csendült fel hegedűn és zongorán, hiszen Farkas Róbert egy időben
játszott mindkét hangszeren.

Lehetetlen? Nem.
Hanukai csoda.
Igen, ilyen tehetség számára nincs akadály.
Művészek és
közönség egyaránt boldogan adták át magukat a csoda hangulatának.
Várjuk vissza a Budapest Bár művészeit – a főkántor úrral együtt. A közösen
meggyújtott gyertyák fénye és a csodálatos zene beragyogta a lelkünket, és ezt a fényt magunkkal
visszük.

Köszönet illeti
mindazokat, akik hónapokon át tartó munkájukkal, vagy akár egy őszinte
öleléssel, mosollyal járultak hozzá ahhoz, járultak hozzá ahhoz, hogy ez az
este – és az ünnep egésze – örömteli, emlékezetes közösségi alkalom legyen.
Szöveg: Surányi
Gabriella
Fotók: M. Scmhidt János / Mazsihisz