Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (8. rész) – Simon Zsuzsa

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.

Simon Zsuzsa az OMIKE Művészakció egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője 1910. október 24-én született Nagyváradon.

Pályáját 1932-ben a Belvárosi Színházban kezdte, amelynek 1939-ig volt tagja. Simon Zsuzsát Bárdos Artúr fedezte fel. 1935-ben már "Esernyős király" című színdarabnak egyik szerepét osztották rá, ahol olyan nagy nevekkel játszott, mint Páger Antal, Mezei Mária, Nagy György. Az igazi sikert Bernard Shaw darabjában: Az ördög cimborájában játszott szerepe hozta meg. 1939-ben - bár átmenetileg felvették a Színészkamarába – színpadra, legalábbis a hivatalos színházi világban - nem léphetett. A Belvárosi Színházban a szeme láttára vették le a képét a falról és taposták össze. Egy, a Pesti Naplónak 1939 áprilisában adott interjúban olvasható: „Úgy szerette pedig azt a kis színházat, hogyha nem is volt ott semmi dolga, passzióból beült olykor délután az irodába – könyvelni. (Mert kereskedelmi érettségit tett…)”

1939-1944 között a Művészakcióban lépett fel. Egy sor kisebb szerep után az első színpadi főszerepe a Dybuk című színdarabban volt Beregi Oszkárral, Gellért Lajossal, Gonda Józseffel, Horváth Ferenccel. Rendezett és tehetséges növendékeket oktatott, többek között Ujfalusi Istvánt, Földi Zsuzsát és a kivételes képességű Vágó Évát. A Goldmark-teremben sorozatosan játszott főszerepeket, így például Boros Elemér „Nős ember” című színművében, Geraldy "Szeretni" című darabjában. Ez utóbbit ő is rendezte és olyan partnerei voltak benne, mint Mányai Lajos és Nagy György. Ezt a művet 1941-1942-ben, a Művészakció szervezésében számos vidéki hitközség közösségi termében is eljátszották. A vidéki előadásokat megköszönő levelek közül talán a legmegrázóbb az, amelyet egy szarvasi tanár írt 1942 februárjában Simon Zsuzsának. Egy részlet a levélből:

„Hálásak is vagyunk, hogy helyzetünk depresszióját egy órácskára igaz gyönyörködésünkkel eloszlatták, hogy lelket öntöttek belénk a dokumentummal, hogy talán mégsem vagyunk mi egészen hitvány fajzat, ha e téren is ekkora tehetségeket termelünk ki magunkból.”

1940-ben összeházasodtak művészakciós partnerével Mányai Lajossal. 1941-ben Ascher Oszkárral és Mányai Lajossal közösen könyvet írt „Láthatatlan színház” címmel. Bárdos Artúr a könyv előszavában így írt korábbi színészéről: „Simon Zsuzsi az okos naivák fajtájából való. Pápaszeme mögül nagyon okos, majdnem ravasz zöld szempár kandikál elő, az ajka szögletében gúnyos, talán nem is mindig jóakaratú mosolyok villódznak.”

A felszabadulás után a nagyváradi Állami Sínház majd 1949-1951-ben a Belvárosi Színház igazgatója. 1950-1956 között a Színiakadémia főigazgatója, ahol nem vált népszerűvé vonalasságával és erőszakosságával. Jellemzően 1956 őszén elsőként követelte a főiskola forradalmi gyűlése a távozását. 1957-től 1960-ig a Petőfi és a Jókai Sínház igazgatója, 1960-1962-ben a Fővárosi Operettszínház főrendezője, 1962-1990 között a Thália Színház tagja. Kossuth- díjas (1950) és érdemes művész (1973)
1996-ban hunyt el.

A sorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók el