Az alábbiakban Köves László szerkesztőségünkhöz eljuttatott felhívását olvashatják:
„Keresem azoknak a leszármazottait, akiknek édesanyját vagy nőrokonát 1944–1945 között Rawensbrückből deportálták, majd Penigbe vitték, ahol egy repülőgépgyárban dolgoztatták őket kényszermunkán.
Penigben egy megható kezdeményezés indult: emléket kívánnak állítani ezeknek az elhurcolt nőknek. A kiállítás már elkészült, és Penigben megnyílt; tavasszal Budapestre is elhozzák.
Felmerült, hogy még lehetnek élő leszármazottak vagy hozzátartozók.
Kérlek, ha tudtok valakiről, jelezzétek, hogy a tavaszi kiállításon minél többen részt vehessünk, és közösen emlékezhessünk.
Kapcsolat:
Köves László
📞 06 30 966-9841
📧 borszertar@gmail.com”
A második világháború idején Penigben, Szászország nyugati részén, a Buchenwald koncentrációs tábor egyik női altábora működött, amelyet 1944 végén hoztak létre. A táborban magyar, lengyel, francia és más európai zsidó nőket tartottak fogva, akiket különböző koncentrációs táborokból hurcoltak ide.
A rabnőket kényszermunkára fogták a Luftfahrtgerätewerk Hakenfelde GmbH-ban – a Siemens & Halske leányvállalatánál –, ahol repülőgép-alkatrészeket gyártottak. A munkakörülmények rendkívül embertelenek voltak: a nők súlyos éhezést, hideget, kimerítő munkát és rendszeres bántalmazást szenvedtek el.
1945. január 10-én, több mint 703 magyar zsidó nő érkezett ide, akiket Auschwitzból és más táborokból szállítottak át.
Penig felszabadítására 1945. április 13-án került sor, amikor az amerikai hadsereg bevonult a településre. A túlélőket ekkor szabadították fel, akik tanúságtételei később fontos forrásaivá váltak a tábor történetének.