Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 156. rész – Bársony Aladár

2024. Július 17. / 16:52


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 156. rész – Bársony Aladár

Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

omike-156-bársony-cimlap.jpg

Bársony Aladár színész, rendező 1886-ban született Szigetváron.

Barsony Aladar OSZMI Archivum-omike.jpg

1903-ban a Pesti Napló – beszámolva egy mulatságról – a fellépők között megemlítette Bársony Aladár nevét, a „Vígszínház növendéke”-ként. Ez volt az akkor 17 éves színész-tanonc bemutatkozása a napisajtóban. Követték ezt alkalmi fellépések, sikeresek és meglehetős nagy bukások is. Színházi szerződést 1907-ben kapott, Eperjesen. Egy év után Kassa következett. Itt folyamatosan színpadon volt főszerepekben és epizodistaként egyaránt.

1911 májusában arról számolt be a Kassai Hírlap, hogy Bársony Aladár szintén színésznő nejével, Sarkadi Rózsival együtt a miskolci társulathoz szerződött. „Igazán irigyelhetjük a miskolciakat…” – búcsúztatta a lap. A miskolci társulatban nem sokáig dolgozott, mert 1912 őszétől a szatmári színház igazgatója szerződtette le.

Szatmárban azon kívül, hogy továbbra is sűrűn szerepelt, rendezni kezdett. Változott szerepkészlete is. Ennek volt jele, hogy a Szamos nevű újság 1913 márciusában, amikor Bársony jutalomjátékáról írt, a színtársulat „drámai kiválósága”-ként említette őt.

1915-től Sebestyén Géza társulatában, hol Budán, hol pedig Temesváron volt színész és rendező. 1916 májusában a Színházi Élet „a budai szezon kezdete” okán hosszú cikkben foglalkozott Sebestyén Géza társulatával. ebben így dicsérte Bársony Aladárt: „Kitűnő színész, jellemző ereje és művészi vénája nem mindennapi emberé.”

Bársony Aladár Színházi élet 1916. 22. 3-omike.jpg

1921 őszétől Miskolcon játszott és egyre többet rendezett. A miskolci lapok mindkét funkciójában pozitívan fogadták, szinte hétről-hétre kapott, nem is rövid dicséreteket. Mai kifejezéssel élve Bársony Miskolcon valódi sztár volt. Egy példa a Miskolci Napló 1922 februári számából, amely a Monna Vanna című darabban vállalt részvételét dicsérte:

„… Guido szerepében Bársony Aladár produkált átgondolt, markáns alakítást, […] ízléssel és stílusosan, a Maeterlinck-instrukciók megértésével rendezte.”

Bársony Aladár SzinhaziElet_1918_40-omike.jpg

1923-ban ugyanezen lap egy egész oldalt szentelt Molnár Ferenc Vörös malom című darabja bemutatójának, és a cikkben hosszú bekezdések dicsérték Bársony Aladárt. 1925 áprilisában a színház és a publikum jutalomesttel hálálta meg Bársony munkáját. 1926 őszén a miskolci társulattal együtt játszott és rendezett a Budai Színkörben. Egyik alakításáról („A hivatalnoklány”-ban) így írt a Pesti Napló 1926 szeptemberében:

„Bársony Aladár valóban bársonyos hangú férfiassága egy őszinte tehetségről tanúskodik minden momentumában: kár, hogy ezt a nemes tónusú színészt pesti színpadon nem láthatjuk.”

1927 őszén arról jelentek meg hírek, hogy Bársony Aladár hathónapos színészképző tanfolyamot nyit. Mindeközben nagy sikerrel vitte színre rendezőként Gorkij Éjjeli menedékhelyét. Darabbeli alakításáról így írt a Magyar Jövő 1927 novemberében:

„… a züllött színész alakjában szívszorítóan emberi, a vidéki színpadoktól várható nívót messze felülszárnyaló alakítást produkált. Ezen az estén végérvényesen tanúságot tett arról, hogy tehetsége nagy művészi érték.”

1929 februárjában ünnepelték meg Bársony Aladár 25 éves színészi és rendezői jubileumát. Szinte valamennyi fontosabb napilap megemlékezett erről, már az esemény előtt is, több ízben felvezetve azt. A miskolci lapok szinte naponta írtak az előkészületekről, amelyekbe a város vezetése is bekapcsolódott. Az ünnepség óriási közönség-érdeklődés mellett, a városi notabilitások teljes jelenlétével le is zajlott.

Májusban búcsúzott Sebestyén Mihály társulata Miskolctól. Bársony Aladár egy ideig a társulattal tartott, és együtt léptek fel Gyulán, Hódmezővásárhelyen. Októberben a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap arról számolt be, hogy Bársonyt a miskolci Apolló Mozgóképszínház egyik vezetőjévé választották. Ez nem tartott sokáig, valami nem sikerült, mindenesetre ősszel már Budapesten, az Új Színház Dreyfus című darabjának szereplői között tűnt fel, Zola szerepében.

Bársony Aladár Színházi Élet 1930-omike.jpg

1931-ben az óbudai Kisfaludy Színházban és a Fővárosi Operettszínházban rendezett. 1932-ben megszervezte saját társulatát, először Filléres Színpad néven. Azt, hogy ez nem volt egyszerű történet, jól jellemzi a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap augusztusi tudósítása:

„Bársony Aladár immár harmadszor szervezte újra társulatát, múlt hét óta játszanak a kertszínpadon az új szereplők. […] A miskolciak sok hálás tapssal honorálják Bársony Aladár ügyes, tehetséges kis társulatának mindig sikert hozó törekvéseit.”

Bársony_Aladár_és_Orsolya_Erzsi_(1931)-1-omike.jpg

Ez a kezdeményezés alakult át ősszel, és kezdte meg működését Magyar Játékszín Kamaratársulat néven, amely azután megfordult Miskolcon, Szegeden, Szentesen, Székesfehérvárott és Győrött is. A helyi újságokban a társulat működéséről megjelent sok tudósításból egyet emelek ki amely a Felsőmagyarország 1933. májusi számában jelent meg:

„Az egész előadás, minden részletében, a kamara játékstílus legkitűnőbb teljesítményei közé tartozik, csak a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni azokról a művészi hátterekről is, amelyekkel Bársony Aladár teljes illúziót tud a nézőben kelteni.”

1934-ben főrendező lett a Miskolci Nemzeti Színháznál, majd szerepelt még 1935-ben a Bethlen-téri, 1936-ban a Royal, 1937-ben az Andrássy úti Színházban.

Bársony Aladár Delibab_1935-2-omike.jpg

1937 decemberében jelent meg az a hír, hogy Bársony Aladár búcsúzik a színpadtól. 1938 végén ott volt a neve azok között, akiket nem vettek fel az akkor alakuló Színészkamarába.

1941-ben sok más, a pályájáról elűzött sorstársához hasonlóan könyvet írt színészi pályájáról. (Isten veled színház! Epizódok egy színész életéből 1906-1941. Miskolc, 1941.)

1942 októberében és novemberében szerepelt a Goldmark-teremben Szabolcsi Lajos Egy az Isten! /három színjáték/ Az ezüst serleg című darabban.

1942. oktober - 5-omike.jpg

A Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában hunyt el 1943 márciusában. Halála előtt fél évvel, 1942 szeptemberében a Vásárhelyi Reggeli Újság érdekes hírt adott közre. Így szólt:

„Különös végrendelet. Miskolcról írják. Bársony Aladár nyugdíjas színész, a miskolci Nemzeti Színház egykori rendezője gyászbeszédet írt, amelyben színész pályáját méltatta és a beszédét gramofonlemezre mondotta be. Végrendeletében pedig meghagyta, hogy temetése alkalmából ezt a lemezt kell megszólaltatni a nyitott sír mellett, mert végakarata, hogy temetésének egyetlen szónoka saját maga legyen.”

Végrehajtották-e vagy sem, erről nem találtam adatot.

Képek:

1.) Bársony Aladár fotóportréja OSZMI archívum
2.) Színházi Élet 1916. 22. 3.
3.) Színházi Élet 1918. 40.
4.) Színházi Élet 1930. 40. 25.
5.) Színházi Élet 1931.1.
6.) Délibáb 1935. 2.
7.) OMIKE Művészakció műsorfüzet részlet

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek