A Holokauszt 80. emlékév keretében Vagonkiállítás címmel
nyílt tárlat a nagykőrösi vasútállomáson. Az emlékkiállítás az Élet Menete
Alapítvány és a Nagykőrösi Zsidó Hitközség szervezésében került bemutatásra. A
megnyitón mások mellett Utasi Eszter a Nagykőrösi Petőfi Sándor Általános
Iskola igazgatója, Nagykőrös Város megválasztott önkormányzati képviselője is
beszédet mondott.
Az alábbiakban Utasi Eszternek a nagykőrösi vasútállomáson
elhangzott beszédét közöljük.
Tisztelt Meghívott Vendégek!
Tisztelt Emlékező Közönség!
„Az élet és a halál között” ez a
töredék mondat a mai kiállítás témáját jellemzi.
„Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?”
Ezekkel a gondolatokkal vágyódott
haza a 20.század egyik nagy zsidó származású költője, Radnóti Miklós a
munkaszolgálat borzalmából.
A költő 1944-ben halt meg…. A magyar
holokauszt 80.évfordulója Radnóti Miklós halálával egybe köthető.
A náci megszállókkal együttműködő
magyar hatóságok 80 évvel ezelőtt ártatlan magyar állampolgárok százezreit
deportálták Magyarországról.
A holokauszt 6 millió ember életét
követelte, amely több volt, mint gyilkosság. Az embereket megfosztották az
emberi méltóságuktól.
Az áldozatok majdnem 10 százaléka
magyar volt, akiknek a származásuk és vallásuk miatt kellett meghalniuk a
haláltáborokban. Az elhurcolt és később áldozatul esett magyar emberek a
deportálásuk előtt értékes részét alkották a magyar társadalomnak, a magyar
politikának, a gazdaságnak és a kultúrának egyaránt.
A zsidó közösséget ért embertelen
tett az egész magyar nemzet tragédiája, amelyet a mai napig is érezhetünk.
De a náci rendszer a zsidókon kívül
másokat is, más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: pl. a
lengyeleket, az oroszokat, akiknél különösen a hadifoglyokat kiemelném, a
romákat, a fogyatékosokat, a másoktól eltérő nemi indentitást gyakorlókat és a
politikai vagy vallási ellenállókat.
A katolikus papokat és protestáns
lelkipásztorokat is üldözték. A kegyetlen üldöztetés alatt sokat szenvedtek,
mert a rendszerrel nem értettek egyet. A nácik közülük sokakat deportáltak,
fogságban vagy folyamatos félelemben tartottak.
Az üldözés és népirtás több lépésben
valósult meg.
A zsidókat és a romákat gettókba
zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire
lévő haláltáborokba.
A nácik koncentrációs táborokat
létesítettek, ahová az ehhez hasonló vagonok szállították az rettegésben élő
embereket. A németek által készített deportálási terv hat területre osztotta az
országunk területét, ahol csendőrkerületek működtek.
Kádár Gábor és Vági Zoltán, ismert
történészek így foglalták össze a magyar holokauszt borzalmát:
„A magyar zsidóságot Európa szám szerint harmadik, a lakosság arányát tekintve második legnagyobb zsidó közösségét a háború végén pusztították el. Akkor, amikor a túlélés, a németek nyilvánvaló katonai veresége miatt, elérhető közelségbe került.”
A zsidó deportáláskor először
Kárpátaljáról szállították el az ártatlan embereket, majd Észak-Erdélyből,
Észak-Magyarországról, az Alföldről és végül a Dunántúlról.
1944. július 8-ig, két hónap alatt,
több mint 430 ezer zsidót deportáltak Magyarországról. Auschwitz-Birkenauba
szállították a családok több mint 90 %-át, ahol a többségüket azonnal
elgázosították.
A kevesen vannak olyan túlélők,
akiknek konkrét, megbízható emlékei vannak a vészkorszakról körülbelül a
kilencvenedik életéveikben élnek.
A Jad Vasem Intézet a világ minden
részén kapcsolatot tart fent a munkatársaival, akik pedagógus továbbképzéseket,
oktatásokat tartanak és megemlékezéseket szerveznek országonként.
Köszönöm a felkérést, a lehetőséget
Dr. Feldmájer Péter elnök úrnak, hogy részesei lehetünk pedagógustársaimmal
együtt ennek az oktató projektnek.