A hamarosan ránk köszöntő új év alkalmából a Mazsihisz és BZSH vezetése a Rumbach zsinagógában tegnap rendezett ünnepséget, amelyen többek között részt vett dr. Erdő Péter bíboros-érsek, Karácsony Gergely főpolgármester, dr. Fónagy János államtitkár, Tóth József, a XIII. kerület polgármestere és Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere. A megjelenteket dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök és Mester Tamás BZSH-elnök, Mazsihisz-alelnök köszöntötte, tanítást adott dr. Frölich Róbert országos főrabbi.
Kulturális programokkal, kórusénekkel és koncerttel gazdagított ünnepséget rendezett a Mazsihisz és BZSH vezetése tegnap a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, amelyen részt vett több egyházi méltóság, állami és önkormányzati vezető is.
Dr. Verő Tamás
A megjelenteket dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke köszöntötte (az elnök beszédét cikkünk végén teljes terjedelmében közöljük). Majd dr. Frölich Róbert országos főrabbi adott tanítást, aki elöljáróban így fogalmazott: elbúcsúzik lassan az óesztendő, átadja helyét az újnak, s ebben az örök körforgásban mindig jóleső érzéssel várjuk, hogy kezdődjék valami új. Szerinte összességében az elmúlt év nem volt jó esztendő, történtek olyan dolgok, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük, megszólaltak olyan hangok, amelyeket jobb lett volna nem meghallani, és ez megkeseríti a visszanézést. Ezért inkább nézzünk előre – javasolta –, és kívánjuk azt, hogy az új esztendő hozzon áldást.
Dr. Grósz Andor
– De mit is jelent pontosan ez az áldás? Milyen áldást kérünk az Örökkévalótól, mi az, amit kívánunk? Mit értünk az áldás szó alatt? – tette föl a kérdést.
Az országos főrabbi azt mondta: mivel hiszünk abban, hogy az Isten figyel ránk, fordítsuk a figyelmünket inkább az áldás végére, amely úgy szól, hogy „szerezzen neked békét”.
– Erre a békére gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy áljdon meg téged a Jóisten – fogalmazott dr. Frölich Róbert. – Azt kívánjuk a másiknak és magunknak, hogy legyünk elégedettek az életünkkel, önmagunkkal, a minket körülvevő világgal, mindazzal, ami az osztályrészedül jutott. Ez az igazi béke.
Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnök, Mazsihisz-alelnök beszédében kitért rá, hogy 2024-ben emlékezünk a magyar történelem egyik legtragikusabb fejezetére, a hazai holokausztra, amelyben 600 ezer hittestvérünk halt mártírhalált.
Mester Tamás
– Mivel a zsidó időszámítás szerint ezen Ros Hasana beköszönte már az emlékévre esik, képzeletben utazzunk vissza 1938 őszére – mondta. – A II. világháború még nem tört ki, de az első zsidótörvény már hatályban volt.
Majd idézett a magyar zsidóság politikai hetilapjából, az Egyenlőségből, amely 1938-ban többek között ezt írta: „Az Isten törvényei még nem enyésztek el, még hirdetik a testvériséget, a szeretetet, még tanítják, hogy Isten gyermekei vagyunk mindannyian. És az emberiség még nem háborult meg véglegesen, még nem akarja ledönteni trónjáról örökre a kultúrát, a civilizációt, az emberiességet, az igazságot, a jogot, nem akarja trónra ültetni a nyers barbarizmus és durva gyilkolási erő világpusztító hatalmát, még értékeli a kultúra, a civilizáció, a jog, a humanitás, a béke, az emberi boldogság eszményeit”.
Mester Tamás azt mondta: ezek fontos, erőt adó gondolatok, főleg így, utólag visszaolvasva, s tudván, hogy az 1938-as óhaj nem tudott teljesülni.
Dr. Frölich Róbert
– Azonban ötven évvel a fenti sorok keletkezése után a magyarországi rendszerváltáskor a magyar zsidóság mind vallási értelemben, mind egyházi szervezetrendszerét tekintve visszanyerte önállóságát, erejét – hangsúlyozta a BZSH elnöke. – Kívánom, hogy az új, 5784-es zsinagógai esztendő a magyar és ezen belül a fővárosi zsidóság további megerősödésének és fejlődésének legyen tanúja.
* * *
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük dr. Grósz Andor köszöntő szavait.
„Dolgozzunk együtt egy jó ügy érdekében”
Tisztelt Eminenciás úr, Államtitkár urak, Főpolgármester úr, Polgármester urak, Főrabbi és Rabbi urak, Elnökasszonyok, Elnök urak, kedves hittestvéreim! Hölgyeim és uraim!
Jó pár éve egy táblára lettem figyelmes az egyik zsinagóga ajtajára helyezve, amire az volt írva, hogy „Fenntartjuk a zsidó közösséget”. Amikor elolvastam, nagyon helyénvalónak tartottam ezt a feliratot, mint egy igen bölcs üzenetet.
De most, mint a Mazsihisz elnöke, már másképp látom ennek a táblának a jelentését. Ugyanis nem hagyatkozhatunk csak a zsidó közösségek fenntartására, mert ez azt jelentené, hogy a dolgok változatlanok maradnak. Nincs előrelépés, és nincs visszalépés sem. Ebben az esetben a status quo nem eléggé jó nekünk. Ezt már egyszer kipróbáltuk.
Most nagyot kell álmodnunk, és arra kell törekednünk, hogy együtt tudjunk növekedni, hogy együtt, egymást támogatva legyünk sikeresek virágzó zsidó közösségként. Ez külön utakon nem megy.
Azon kell dolgozzunk, hogy az üzeneteink – a neológ hagyományokat szem előtt tartva – a kornak és a közösségeink tagjainak is megfeleljenek.Ez nem mindig könnyű, de hiszem, hogy nem lehetetlen.
Növekedjünk együtt nemcsak számban, hanem az egymáshoz fűződő kapcsolatokban is. Bárhol is legyünk, a zsidó élet kulcsa az otthon és a közösség, a zsidó közösség alapvető építőköve pedig a zsinagóga.
A zsinagógáink éppoly változatosak és egyediek, mint amilyenek mi vagyunk, és egészen biztos vannak problémák is, de meg kell tanulni őszintén beszélni egymással és meghallani egymás hangját.
Én egyféleképpen mérem ennek a sikerét, az pedig nem más, mint az, hogy mennyire érezzük jól magunkat. Mennyire érezzük családunknak a közösségeinket, és milyen maradandó értéket adunk át egymásnak.Nekünk szükségünk van az álmaitokra és a reményeitekre, hogy a Mazsihisz minden zsidó számára otthonná váljon.
A következő zsinagógai évre az én kívánságlistám nagyon hosszú azokról a dolgokról, amelyeket fontosnak gondolok, de az mindenképpen az első helyen szerepel, hogy közösségeink – az oktatástól a kórházon a szociális intézményeinken át egészen a zsinagógáinkig, amelyek összetartó, szent helyek – erőt adjanak. Ezért kérem a közösségeinket, rabbijainkat, munkatársainkat és barátainkat, hogy dolgozzunk együtt egy jó ügy, egy jobb zsinagógai év megvalósítása érdekében. Nagyon szeretném, ha mindannyian részesei lennénk a Mazsihisz új fejezetének.
Ros Hásána időt ad az önvizsgálatra, hogy képesek legyünk megtenni a szükséges lépéseket és elvégezni a megfelelő korrekciókat.
Elnökként azért dolgozom, hogy lehetőséget kínáljak.
Nyitott a fülünk, és ami még fontosabb, a szívünk is nyitva.
Mi egy Kehilla vagyunk, egy Kehillah Ködoshá, Szent Közösség vagyunk.
A Mazsihisznek értéke és üzenete van, hogy együtt jobbak vagyunk, mint külön-külön. Amikor imádkozunk és elmélyülünk a nagy ünnepi időszakban, kérjük a Mindenható Istent, hogy adjon számunkra elegendő boldogságot, hogy édesek maradjunk. Elég erőt, hogy erősek maradjunk. Elég sikert, hogy lelkesek maradjunk. Elég elszántságot, hogy elhivatottak maradjunk. És elég hitet, hogy bátrak maradjunk.
Itt szeretnék köszönetet mondani munkatársainknak és barátainknak! Fontos a munka, amit elvégeztek, és nagyon számítok rátok a következő zsinagógai évben is.Kívánok mindnyájuknak, mindnyájatoknak boldog, egészséges, édes 5784-ik új évet. Lösono Tajvo!
