Milyen egy haszid kántor, ha felrúg minden szabályt?

A To Dust című fekete komédiában Röhrig Géza egy amerikai haszid kántort alakít, aki a felesége halála miatt érzett gyászában megsérti ugyan a zsidó vallás és a haszid hagyomány legelemibb előírásait, de végül… Nem, a végét nem áruljuk el. Ha a film végre hazai mozikba kerül, kötelező megnézni!

A Röhrig Géza és Matthew Broderick főszereplésével készült To Dust című amerikai film ősbemutatóját szombat este tartották a Limmud Magyarország által az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Centrumában szervezett Limmud Fesztiválon. Előre sejthettem, hogy jó filmre ülünk be, elvégre az idei Tribeca Filmfesztiválon a mű rendezője, Shawn Snyder elnyerte vele a legjobb első filmes rendező díját. De azt nem hittem volna, hogy végül ilyen jó ízűt fogunk nevetni egy Shmuel nevű, a feleségét mélyen gyászóló haszid kántor (Röhrig Géza), és Albert, a segítőkész, de kissé lassú felfogású főiskolai biológia professzor (Matthew Broderick) amúgy nagyon szomorú kalandjain.

Hiszen ami a nézőtéren sűrűn fölhangzó nevetést illeti: a film legnagyobb érdeme éppen az, hogy miképpen a filmbéli Shmuelt, a nézőt is felszabadítja a hagyomány mereven értelmezett kötöttsége alól. Ugyanis egy vallásos haszid zsidó hihetetlen és életszerűtlen gyászát olyan perspektívából mutatja be, amely nem a Mindenhatón nevet, hanem éppen ellenkezőleg: vele együtt. Méghozzá szívből.

De milyen is volna egy belevaló fekete komédia, ha nem volnának benne hihetetlen és életszerűtlen elemek? Hiszen éppen ez a műfaj lényege. A bodorított pajeszt és fekete kaftánt viselő Röhrig Géza elszánt arca, amint Shmuel szerepében egy áruházi bevásárlókocsiban kitol egy döglött disznót (!) egy kínai étterem konyhájáról. Matthew Broderick egyszerre riadt, s egyszerre betépett tekintete, amint rózsaszín fodros háziköpenykéjében otthon füvezve azon tűnődik, hogy miképpen is kellene egy haszid zsidó társaságában leölnie egy megtermett disznót. Végül kettejük esetlen párbeszéde arról, hogy miképpen viszonyul egy emberi test halálához és lebomlásához a tudomány, s miképpen értelmezi azt a zsidó vallás.

Nem lehet elmenni szó nélkül mellette, hogy Röhrig Gézának a világhírű Saul fia főszerepében nyújtott alakítása óta ez volt az első filmje (miképpen Nemes Jeles László is csak egy filmet forgatott azóta). Mindkettejük esetében ott vibrált a levegőben a kérdés: minden elismerés az első filmjüké, na de milyen lesz a második? Röhrig esetében emelte a tétet, hogy a Saul fiában voltaképpen úgy játszott zseniálisan, hogy a szó szoros értelmében véve nem játszott. Én legalábbis abban a filmben nem egy színészt láttam, aki egy szerep kedvéért egy másik ember bőrébe bújt, hanem egy Embert. A második filmjében azonban bebizonyítja, hogy ha kell, úgymond játszani is ragyogóan képes. Ő igazi filmszínész, míg a To Dust remek mozi lett, amely nekünk, magyar nézőknek – természetesen Röhrig Géza okán – kihagyhatatlan.

K. Zs.