A Jóbarátok, a ’90-es évek amerikai ultraszupernépszerű sorozata fektette le az aranyszabályt: nincs vicces TV-sorozat lüke zsidó szereplő nélkül. Ha mégis van, akkor az annyit is ér, de nincs. A jóképű, kedves, félszeg, szerencsétlen őslénykutató a zsidófiúk kétbalkezességének, de azért imádnivalóságának örök kulturális mintája lett, szerelmünk: Ross Geller a Jóbarátokból.
Van neki az a kétségbeesett tekintete, amikor nem tudja például eldönteni, hogy mi versenyezhetne a Mikulással a családja életében, a kisfia mit szeretne meg jobban nála, hogy mégis kötődjön a zsidósághoz, ebből a dilemmából születik a karácsonyi tatu, mert más jelmez már nem volt a kölcsönzőben. Ez a talán legviccesebb epizód, amelyet valaha leforgattak a karácsony és a hanuka harcáról és ezúttal végül mégis a hanuka győzött, mert a karácsonyi tatu nemcsak sokkal szerencsétlenebb a Mikulásnál, de néha talán egy icike-picikét aranyosabb is nála. A dillemát pedig mindenki ismeri, hogyan lehet egy keresztényből szekulárissá vált kulturális környezetben zsidóvá nevelni egy kisgyereket, amikor mi magunk is jórészt keresztény és szekuláris környezetben nőttünk fel, akik most nevelni szeretnénk. Elzárjuk teljesen a világtól? Hagyjuk, hogy elcsábítsa a Mikulás tőlünk? Vagy hozzuk ki a legtöbbet a karácsonyi tatuból, ha más már nincs a jelmezkölcsönzőben? Meséljünk arról, mi mindenben hasonlít a hanuka a karácsonyra vagy inkább arról, miben különböznek, a fényről vagy a Makkabeusok harcáról? Csak abban lehetünk biztosak, hogy az a vallás, amelynek olyan modernkori ikonja van, mint a ma 51 éves David Schwimmer által megformált Ross Geller, aki a ’90-es évek legmenőbb globális zsidója volt, az a vallás biztosan nem indul rossz eséllyel az öröklétért folytatott küzdelemben. Ő próbál a legbénábban csajozni a földön, de hát olyan szép és olyan sírnivalóan ügyetlen, hogy mindenkiben anyai érzéseket támaszt és győz és a szívek mind felé fordulnak és ha még rá is ránéznek a lányok, akkor minden szeplős zsidó tizenéves remélhet még valamit talán.
A legügyesebben megírt, legokosabb és legnépszerűbb, elengedett, laza sorozat mindaz volt együtt, ami a felelősség nélküli és az örök béke reményét ígérő kilencvenes éveket olyan nagyon széppé tette, hogy napfény járja át a szívünk újra, ha bánatosan rájuk gondolunk. És David Schwimmer, Ross Geller nélkül a nyugat nem ismeri meg az igazi kilencvenes éveket, amikor még a cím, hogy jóbarátok nem hangzott nevetségesen.
David Schwimmer most producer és egyelőre még nem csinált akkora áttörést, mint a Jóbarátok színészeként, de ki tudja, hátha mégis szépek lesznek az eljövendő évek is, minden látszat ellenére és sokat hallunk még róla és visszatér az a jellegzetes, utánozhatatlan, zavart mosoly, amely a zsidó New Yorkot, Amerikát jelentette nekünk egykor. Isten éltesse a világ egyik leghíresebb zsidóját játszó, nagy zsidó színészt, David Schwimmert. Tudják biztos, hogy azért vannak a Jóbarátok, hogy az eltűnt boldogságot visszaidézzék egy fázós hajnalon.
.png)
