Emlékezetpolitika: Szabad-e egy hősre emlékezni, ha később hazaáruló lett belőle?

Hatalmas politikai vitát kavart Emmanuel Macron francia államfő azon nyilatkozata, miszerint az első világháborút lezáró tűzszünet 100. évfordulóján jogos megemlékezni az első világháború nyolc hős hadvezéréről. Az a probléma Macron megjegyzésével, hogy e hősök között ott van a Hitlert kiszolgáló Pétain marsall is.

Nagy vitát keltett Franciaországban, hogy Emmanuel Macron köztársasági elnök szerdán „jogosnak” nevezte azt a megemlékezést, amelyet nyolc francia marsall – köztük Philippe Pétain volt államfő – tiszteletére tartanak a párizsi Invalidusok dómjában. A ceremóniát – amelyen Macron nem vesz részt, ám hivatala magas szinten képviselteti magát – az első világháborút lezáró, 1918. november 11-i tűzszünet 100. évfordulója alkalmából rendezik. Franciaországban november 11-e nemzeti ünnepnek számít.

Philippe Pétain az első világháború verduni csatájának hőse volt, aki az 1918. november 11-i fegyverszünet után kapta meg a marsalli fokozatot. Több mint két évtizeddel később ő vezette a náci birodalommal kollaboráló Vichy-i kormányt (amelyet székhelyéről, egy közép-franciaországi városról neveztek el.) Pétain marsall 1940. július 10. és 1944. augusztus 20. között volt hatalmon a megszállt Franciaországban, ez idő alatt a Vichy-kormány segítségével 76 ezer francia zsidót deportáltak a nácik haláltáborokba. Pétain 1945-ös halálos ítéletét Charles de Gaulle tábornok életfogytiglani börtönre változtatta. A katonai rangjától megfosztott egykori marsallt a Yeu-szigeti várbörtönbe vitték, ahol hat évvel később meghalt.

Emmanuel Macron ezekben a napokban egyhetes körúton vesz részt az első világháború franciaországi emlékhelyein. A szóban forgó vitát az észak-franciaországi Charleville-Meziere-ben adott egyik nyilatkozata váltotta ki, amelyben így fogalmazott: „jogos, hogy – mint minden évben – megadjuk a tiszteletet azoknak a marsalloknak, akik a győztes hadsereget vezették”. Macron hozzátette: „Pétain nagy katona volt, ez a valóság. A politikai élet – akár az emberi természet – néha sokkal összetettebb, mint hinni szeretnénk. (...) Én mindig szembenéztem az országunk történelmével”. Emmanuel Macron elmondta azt is: „mindig elleneztem a francia kishitűséget és francia önteltséget minden ideológia iránt. Felismertem a marsalljaink és a hadseregünk szerepét” a háborúban. Pétain marsallról szólva közölte: neki köszönhetjük az első világháborús győzelmet, ugyanakkor katasztrofális döntéseket hozott a második világháborúban.

A franciaországi zsidó szervezetek tanácsát (le Conseil représentatif des institutions juives de France – CRIF) megdöbbentette, hogy az államfő „jogosnak” nevezte a megemlékezést. „Az egyetlen dolog, amit megjegyezhetünk Pétainről, hogy a francia nép nevében a nemzet megvetésére ítéltetett az 1945. júliusi perében” – emlékeztetett közleményében Francis Kalifat, a CRIF elnöke. Hozzátette: „anélkül, hogy tagadnánk, hogy az első világháborúban nagy katona volt, a Magas Törvényszék 1945. júliusban árulásért és az ellenséggel való kollaborálásért halálra és a nemzet megvetésére ítélte”.

Macron szavai ugyanakkor mind a bal-, mind a jobboldalon megütközést keltettek. Pierre Jouvet, a Szocialista Párt szóvivője „undorítónak” nevezte a megemlékezést, mert szerinte egy olyan ember emléke előtt tisztelegni, mint Pétain, a francia nemzet és történelme ellen elkövetett inzultus. A jobboldali Republikánusok egyik szenátora, Alain Houpert így fogalmazott: semmilyen dicsőség nem teszi semmissé az 1939-1945 között elkövetett borzalmakat.

A médiában néhány óra alatt hatalmasra nőtt szócsatát Benjamin Griveaux, a kormány szóvivője „rossz vitának” nevezte, és Charles de Gaulle tábornokot idézve azt mondta: Pétain verduni dicsőségét a haza nem hagyhatja figyelmen kívül. A kormányszóvivő közölte: ebben az ügyben nem kell kétes támadásokba bocsátkozni, Pétain 1914-ben a hazát szolgálta, míg 1940-ben elárulta”.

Forrás: MTI/Le Monde