Egy onnan elszármazott túlélő kezdeményezésére a Mazsihisz jelentős anyagi támogatásával elkészült a tokaj-hegyaljai Tállyáról elhurcolt és meggyilkolt zsidók emlékműve. Répás Péterrel, a Mazsihisz munkatársával a helyszínen tekintettük meg az emlékművet, hogy minden rendben legyen a decemberi avatásra.
Habár Tállyán a holokauszt előtt a lakosság jelentős része zsidó volt, olyannyira, hogy a település főutcájának tekinthető Rákóczi út házai az ő tulajdonukban voltak, eddig a faluban semmi nem emlékeztetett az innen deportált, majd ártatlanul megölt hittestvéreinkre.
Ami azért szomorú, mert Tállyán a 18. századtól kezdve virágzó zsidó közösség alakult ki, amelynek tagjai aktívan részt vettek a helyi gazdasági életben. A tállyai zsidó kereskedők jelentős mértékben hozzájárultak a település fejlődéséhez, Tokaj-Hegyalja a tokaji borok hírnevének öregbítéséhez, többek között nekik köszönhetően vált Tállya a térség egyik legjelentősebb településévé a borászat szempontjából.
A Holokauszt 80 Emlékév teremtett rá alkalmat és lehetőséget, hogy emlékmű álljon a valaha itt élt zsidók tiszteletére. A kezdeményezést egy Tállyáról elszármazott holokauszt-túlélő indította el, ezt felkarolta a Mazsihisz, azon belül Répás Péter, akinek a szervező munkája révén már áll az emlékmű a Rákóczi úton.
A két mózesi kőtáblát idéző mű a Pro Architectura-díjas tállyai kőfaragó mester, Kolyankovszky István keze munkáját dicséri. A mester – tudatában lévén annak, hogy a falu milyen sokat köszönhet egykori lakosainak – különösen fontosnak tartotta, hogy méltó emlékmű szülessen.
A kőtömbök között Kolyankovszky István, balra Répás Péter
A kőfaragó mesternek arra is volt gondja, hogy a két kőtömb között elhelyezzen egy régi oszloptalpat, amiről első ránézésre nem mondanánk meg, hogy miért bír jelentőséggel. Kolyankovszky Istvántól tudjuk meg:
– Ennyi maradt meg a régi tállyai zsinagógából… Ez az egyetlen oszloptalp. Ez is csak azért, mert több mint ötven éve, amikor a zsinagógát elbontották, akkor egy tállyai ember magához vette megőrzésre. Azt akarta, hogy ne legyen az enyészeté. Miután meghalt, a fiára hagyta, hogy vigyázzon rá, tőle került hozzám, amikor a fia megtudta, hogy emlékművet faragok.
Miközben beszélgetünk, befut Serfőző Szabolcs polgármester is, aki elégedetten nézi az emlékművet:
– Nagyon örülök neki, hogy lesz már hol emlékezni a hajdani tállyai zsidók emberekre. Sokat köszönhetünk nekik, nélkülük ez a település nem fejlődött volna.
A polgármester azt mondja, hogy természetesen minden évben meg kell majd koszorúzni az emlékművet, így hát arra terelődik a szó: mikor volna erre jó alkalom.
Középen Serfőző Szabolcs polgármester
Kiderül, hogy a faluban minden év szeptemberében nemzetközi érdeklődést kiváltó borünnepséget rendeznek, így hát abban maradunk: meg kellene fontolni, hogy ne a holokauszt emléknapjaihoz és a mártír-megemlékezésekhez kellene kapcsolni a koszorúzást, hanem ehhez a szeptemberi borünnephez.
Kolyankovszky István megjegyzi, hogy a kőtömbök között lévő oszloptalp éppen alkalmas lesz az emlékezés köveinek, valamint a virágok és koszorúk elhelyezésére. S nem ártana egy tájékoztató táblát is ráerősíteni, ami eligazítja az embert: ez emlékmű azon emberek tiszteletére született, akik Tállyát felvirágoztatták.
Zsidó kereskedők Tokaj-Hegyalján és Tállyán
A világhírű Tokaj-Hegyalja borvidék fejlődésében és a tokaji borok hírnevének öregbítésében kiemelkedő szerepet játszottak a zsidó kereskedők, akik már a 17. századtól jelen voltak a térségben.
A zsidó kereskedők a helyi termelőktől felvásárolták a bort, majd azt belföldön és külföldön értékesítették. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik révén a tokaji borok eljutottak Európa számos országába, sőt a tengerentúlra is. Nemcsak a borok értékesítésében játszottak fontos szerepet, hanem a szőlőtermesztés és a borkészítés fejlesztésében is. Sokan közülük maguk is szőlőbirtokosok voltak, és modern technológiákat alkalmaztak a termelékenység növelése érdekében.
A zsidó kereskedők szerepe a 19. században és a 20. század elején tovább erősödött. Ebben az időszakban számos zsidó család birtokolt szőlőültetvényeket Tállyán és a környező településeken. A Disznókő szőlőbirtok például a Simkó család tulajdonában volt, amely jelentős mértékben hozzájárult a tokaji aszú hírnevének növeléséhez.
A holokauszt során a térség zsidó lakosságát szinte teljesen egészében meggyilkolták, majd a háború után a kommunista rendszer államosította a szőlőbirtokokat.
