Silló Sándor: Zene – jelenidőben

2021. Július 22. / 15:20


Silló Sándor: Zene – jelenidőben

Az 1991-ben alakult Israel Contemporary Players tevékenysége nagyon erősen hatott Izrael zenei életére.  Repertoárjuk a 20. és a 21. századi művekre épül, de emellett száznál is több izraeli kortárs mű bemutatása is az ICP nevéhez fűződik. Ez a következetes, inspiratív munka erősen hozzájárult a modern zene megismertetéséhez, elfogadásához Izraelben.

A Ligeti György darabokból és az izraeli Yair Klartag Rationale című művéből összeállított koncert előtt beszélgett Silló Sándor a zenekar alapítójával a magyar származású Dan Yuhas zeneszerzővel és Nagy Zsolt karmesterrel, aki első pillanatok óta együtt dolgozik az ICP-vel. Az első provokatív kérdésemre szinte egymás szavába vágva felelnek:

sillo-hangverseny-cikk-1.jpeg

Az izraeli közönség is ugyanolyan, mint a világon bárhol, ahol kortárs zenét játszó együttesek működnek! Nagy Zsolt németországi, tokiói példákat hoz. Dan Yuhas pedig szerényen hozzáfűzi, hogy azért itt, ebben harminc évnyi munka van. Az Israel Contemporary Players kinevelt magának egy közönséget. Ezalatt nem csak a zenekarban zajlott le egy generáció váltás, de a hallgatóság is megfiatalodott.

Nagy Zsolt: Furcsa a közönség hozzáállása századvég zenéjéhez vagy kortárs művekhez. A zeneértő közönségnél sokkal nyitottabbak, akik nincsek “előkészítve”

Ma már elképzelhetetlen lenne Shakespeare-t korhű kosztümökben játszani. A reneszánsz festészet stílusa már nem elvárás a galériákban. A zenében viszont megmaradt ez a múzeum karakter. Játsszuk a régi korok muzsikáját mert az szép. Nincs ezzel semmi baj. Az első öt ütem elragadja a hallgatót és onnantól kezdve már viszi is magával őt a zene. Ez más. Itt figyelni, összpontosítani kell!  Mi megzavarjuk az áhítatot.

Hogy indul el egy pálya, ami ehhez a muzsikához vezet?

Nagy Zsolt: A jazz! Nyolc éves koromban hallottam először big bandet és rögtön tudtam, hogy ez az enyém. Operában az első élmény a Verdi Faltaffja és Stravinsky Rake’s Progress- című műve volt és csak aztán jött a Don Giovanni.  Bartókon nőttem fel. Hat évesen már a Mikrokozmoszt zongoráztam. Nem én választottam, az volt az anyag. 8 évesen pedig kerek perec kijelentettem, hogy nem játszom el a Für Elise-t. Soha!

Tehát az, hogy valaki kortárs zenét akar játszani az eldől a gyerekkorban?

Nagy Zsolt: Én játszom mindent. Tokióban Schumann zongoraversenyt játszottam előtte Hummel fagott-versenyt. De a jelen tényleg mindig erősebben vonzott.    Nekem szerencsém volt.  A Zeneakadémián Földesi Imre volt a zenetörténet tanárom. Tőle hallottam először Messiaen és a többi századvégi kortársunk zenéiről. Stockhausen, Lutoslawski nekem tananyag volt, pár évvel később pedig dolgozhattam velük.

A kettőtök munka-kapcsolata hogyan kezdődött?

Dan Yuhas: Véletlenül találkoztunk Párizsban…

Nagy Zsolt: …véletlenek nincsenek…

Dan Yuhas: 1989-ben történt. Zsolt Eötvös Péter mellett volt asszisztens. Egy koncertre készültem, de a karmester, akivel dolgoztam lemondta. Felhívtam Eötvöst, ő javasolta Zsoltot. Kalandos beugrás volt, nem emlékszem mindenre pontosan, de arra igen, hogy a mű Ligeti Zongoraversenye volt – meséli Dan Yuhas – Ez a muzsika kaland egy zenésznek, aki már tízszer végigjátszott életében egy komoly repertoárt. A mi zenekarunk volt ez az izgalmas új út. A kihívás! A kezdetekkor Jeruzsálemben a szimfonikus zenekar szólistáiból alakult meg az Israel Contemporary Players , de az alapító tagok közül már csak egy zenész maradt a ma hallható együttesben.

Nagyon másfelé megy a világ, mint amit a klasszikus zenét tanult emberek közvetítenek. 24 órában hallgatunk valamit zene helyett. El lehet az embereket mozdítani ebből Ligeti György zenéje irányába? De kérdezhetném Mozartot is.

Nagy Zsolt: Nem tudom. Az értékrend szinte naponta változik és rossz irányban. Mi végezzük a dolgunkat nem tehetünk mást. Azért nehéz ez a feladat, mert az iskolai tananyagból is egyre inkább kiszorul a zene. A muzsikusok képzésével is baj van.  Nem az a fő kérdés, hogy milyen az egyetem, hanem az, hogy ki a tanárod. Ha egy mester, elhagy egy iskolát, akkor az egész megváltozik, leromlik. A muzsikus képzés itt dől el.  De nem vagyok pesszimista. Párizsban minden koncert teltházas, ami kortárs zene, mert stabil az érdeklődés, Londonban sem kell aggódni az ilyen zenekaroknak. Tokióban sem. Sokkal aggasztóbb az, amit a politika művel az emberekkel. Lerombolja közöttünk a kapcsolatokat. A zene talán segíthetne elviselni ezt.

Dan Yuhas: Az Israel Contemporary Players komoly marketing munkával megpróbál nyitni az új generációk felé. A Discoveries koncertsorozatunkon egyre több a fiatal. A műsorpolitikánk egyszerű: idehozni azt, ami jelenidőben történik a világban. Ez a törekvés és az eredmény már látható. A visszajelzésekből tudjuk, hogy jó úton vagyunk.

Nagy Zsolt: A közönség reakciójáról elmesélek egy anekdotát: Tíz éve a bécsi Konzerthause Mozart termében játszottunk egy Schönberg darabot. Az igazgató irodájában máig ott a falon egy bekeretezett levél, amit egy hallgatónk írt a koncert után. Herr Arnold Schönbergnek címezve, gyöngybetűkkel kézzel megírva, precízen megfogalmazva ott a kritika, hogy miért nem tetszett a levélírónak a mű. Mindez nagyjából hatvan évvel a szerző halála után! Ez nekem tetszik! Az ilyen reakció jelzi, hogy meddig kortárs egy zene.

Az Israel Contemporary Players koncertje a Tel-Avivi Művészeti Múzeumban volt.
Vezényelt: Nagy Zsolt.
Közreműködött: Yael Barolski – hegedű; Einat Aronstein – szoprán; Imri Talgam – zongora
A műsor: Yair Klartag: Rationale for soprano and ensemble; Ligeti György: 3 etüd szólózongorára; Ligeti György: Hegedűverseny

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Radnóti főrabbi: Gámliel, a törvénykerülő (II. rész)
Zsidó világ
„…és szólította a gyülekezés sátrából…"