55 nap a Hamász fogságában – Sapir Cohen osztotta meg történetét

Sapir Cohen 55 kegyetlen napot élt túl a Hamász fogságában, de hite és kitartása segítette át a legnehezebb pillanatokon. Nir Ozból való elrablásától egészen november 30-i szabadulásáig megpróbáltatásai nemcsak fizikai, hanem lelki küzdelmet is jelentettek. Bár ő ma már szabad, párja, Sasha továbbra is fogságban van, így Sapir élete most a remény és az újjáépítés jegyében telik – miközben soha nem adja fel párja és a többi túsz hazatérésébe vetett hitét. Megrázó történetét és tanulságait az alábbi videóban osztja meg.

Sapir Cohen 55 gyötrelmes napon át szenvedett fogságban a Hamász kezei között Gázában. A megpróbáltatásai azzal kezdődtek, hogy október 7-én elrabolták Nir Ozból, és azzal értek véget, hogy az 2023. november 30-án bekövetkezett csere keretében szabadon engedték. Társa, Alex (Sasha) Trufanov, akit vele együtt raboltak el, azonban továbbra is fogságban van.

„Voltak pillanatok, amikor a szoba padlójáról kellett ételmaradékokat gyűjtenem, vagy tíz Hamász-katonával egy szobában aludnom.”

Az Israel Hayomnak adott interjújában Cohen elmesélte elrablásának félelmetes pillanatait, fogvatartását a Hamász alagútjaiban, a szexuális erőszaktól való állandó félelmét, és azt a reményt, amelyet a túszok szabadon bocsátását követelő izraeli tüntetések láttán merített.

„Az 51. napon egy magas rangúnak tűnő férfi érkezett, aki tájékoztatta Sahar Calderont és Or Yaakovot, a fogolytársaimat, hogy másnap szabadon engedik őket. Ezután hozzám fordult, és azt mondta, hogy engem is szabadon fognak engedni. Egy másik fogvatartó megemlítette, hogy elmúltam 18 éves, ami arra késztette, hogy megkérdezze, katona voltam-e. Amikor azt mondtam, hogy nem, a katonai szolgálatomról érdeklődött” – mondta az Izrael Hayomnak. „Éreztem, hogy elvörösödik az arcom, és nem találtam szavakat. Próbáltam felidézni, mit mondtam a fogvatartóimnak az első kihallgatáson, (...) hogy hivatalnok voltam a Kiryában (az IDF katonai főhadiszállásán). Megkérdezte, hogy szolgáltam-e a tartalékosoknál, és amikor ismét nemmel válaszoltam, egyszerűen megfordult és elment.”

Hazatérése után tudta meg, hogy Yahya Sinwarral, a Hamász gázai vezetője kérdezte ki azon a napon.

Sapirt 55 nap fogság után engedték szabadon a túszalku utolsó szakaszában, 2023. november 30-án. Az elmúlt hetekben Cohen világszerte zsidó közösségekhez szólt, beleértve a túszalkut ellenző rétegeket is.

„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy közömbösek legyünk az emberi élet iránt, és mindent meg kell tennünk azért, hogy visszahozzuk Sashát és a többi túszt."

Sapir visszatért abba a házba, ahonnan 2023. október 7-én elvitték a terroristák. Megrendülve osztotta meg az érzéseit: nem csak életének legszörnyűbb percei kötik ide, de a legszebb emlékei is, hiszen ez az a hely, ahol utoljára láthatta Sashát. Azon a hétvégén is együtt utaztak ide, hogy a fiú szüleivel ünnepeljék Szimhát torát.

Sapir és Sasha (Fotó: bringhomenow Instagram oldala)

"Aznap reggel rakétaeső zúdult az égből."

Sapir elmeséli, hogy már jóval az októberi események előtt érzett egyfajta belső feszültséget, amit nem tudott hova tenni. Jó élete volt, remek munkával – szoftverfejlesztő volt –, megismerkedett Sashával, minden jó irányba haladt. Mégis érezte, hogy valami rossz közeledik. Úgy egy hónappal a végzetes események előtt szembe jött vele egy részlet a Zsoltárok könyvéből (27. zsoltár), amely a csodákról szól, arról, hogy a háborúban ott lesz az Örökkévaló, hogy segítsen.

 És Sapir életében először imádkozni kezdett. Október 7-én értette meg, miről is szóltak ezek az imák.

Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha.rez, mindamellett bízok én.
Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban! /27. zsoltár

Október 7-én reggel megkapták az első üzeneteket arról, hogy a terroristák behatoltak a Beeri kibucba, ami tíz percre volt tőlük. Amikor az ő területüket is elérték, Sapir magára terített egy takarót, és némán imádkozva a szoba fala mellé húzódott. A végtelen lövések hangját hallva arra gondolt, üzennie kellene a szüleinek, vagy Sashának mondani valamit, de nem akart búcsúzni. Rettegve látta, ahogy tíz terrorista ront be a szobába, ahol a barátjával rejtőztek. Sashát akkor látta utoljára, amikor kihurcolták őket a házból. Sapirt egy motorra ültették, majd Gázába vitték.

Elmesélte, hogy az egyik legfélelmetesebb pillanatok egyike volt, amikor a semmi közepén haladva a mögötte ülő terrorista azt kérte, álljanak meg, hogy elvigye valahova a lányt. Sapir hallgatva az ösztöneiben az előtte ülő, idősebb férfibe kapaszkodott, és kérlelte hogy ő csak egy gyerek. A férfi végül leintette a mögötte ülő terroristát, és folytatták az útjukat. 

Gázába érve ezreket látott az utcán. Civilek. Ünnepeltek. Aki érte, megpróbálta megérinteni, megütni a lányt. 

Hat hónappal a Gázába hurcolásuk után videón látta viszont Sashát, majd újabb hat hónap után ismét. Innen tudta, hogy még életben van. A riporter megjegyzi, hogy ő az egyik legösszeszedettebb, nyugodtabb természetű ember, akivel erről a nehéz témáról beszélt, mire Sapir azt mondta:

"Erősnek kell lennem. Erősnek Sashaárt, az édesanyjáért. Felelősséget kell vállalnom, és ez ad nekem erőt a folytatáshoz."

Hihetetlen elszántságról, az életösztön felszínre töréséről tesz tanubizonyságot a videó, ahol hallhatjuk, hogy Sapir milyen erővel tudott a racionalitásba kapaszkodni ebben a helyzetben, és mi adott neki erőt, tucatnyi terroristával körbevéve.

A fogságban imáiba kapaszkodott, és abba a hitbe, hogy erőt merítsen a történtekből. Az első napokról beszélt, amit a fogságban töltött. A gondolatai újra és újra visszatértek ahhoz, mi lehet Sashával, miért történt mindez, míg végül eldöntötte, hogy megálljt parancsol a fejében eluralkodó káosznak.

"Arra gondoltam, hogy hiszek az Örökkévalóban. Hiszem, hogy oka van annak, hogy itt kell lennem.

Emlékszem, hogy a túszok között volt, aki csak remegve feküdt a földön, szemét lecsukva, mintha ki akarná zárni a valóságot. Amikor őket láttam, ez emlékeztetett az utolsó kívánságomra, amire a paplan alá bújva gondoltam. Kérlek, Istenem, tarts meg engem. Nem értem még el semmi igazán lényegeset az életemben. És ott, a fogságban erre gondoltam. Hogy ez az esély, hogy tegyek valami igazán fontosat az életemben.

Sapir ezek után nem gondolt többé a fogságon kívüli dolgokra. Csak arra a pillanatra koncentrált, arra, hogyan segíthetne abban a percben. Okosnak kellett lennie, hiszen kockázatos volt minden lépés. A terroristákat nézve eldöntötte, hogy megpróbál valamiféle kapcsolatot kialakítani egyikükkel. 

"Emlékszem, egy nap a szobában ott volt hét terrorista együtt, és én észrevettem egy kölyök macskát a sarokban... Megfogtam, és a szoba közepére tettem. A terroristák reakcióit figyeltem. Legtöbben nagyon agresszívan viselkedtek az állatokkal is. Ám az egyikük a macskáért nyúlt, és simogatni kezdte. Az életem során, amikor láttam, hogy valaki egy macskát babusgat, nem foglalkoztam vele... De ott, a fogságban, ez nagyon sokat jelentett."

Ez a kapcsolat, amit ezzel a kockázatos taktikával alkotott meg, segítette őt a későbbiekben, hiszen napokkal később ez a terrorista is azok csoportjába tartozott, akik a foglyokat kísérték. 

Egy Hamász-alagút Gázában, amelyben túszok holttesteit tartották (Fotó: IDF szóvivői egység)

Egy nedves, dohos, sötét alagútba vitték őket, ahol még lélegezni is nehéz volt. De itt is arra gondolt, hogy oka van mindennek, ha ezen a helyen kell lennie, megpróbálja kihozni a legtöbbet erről a reménytelen helyzetből. Izraelbe érkezve tudta meg, hogy Sasha édesapját megölték, Sasha pedig még mindig fogságban van.

"Egy darabig képtelen voltam beszélni az emberekkel. A szüleimmel, a barátaimmal. A történtek megváltoztattak. Más ember lettem, de azt éreztem, hogy a családom és mindenki más, megpróbál visszahúzni ahhoz az énemhez, aki régen voltam. Ettől végtelenül összezavarodtam, és hónapig nem bírtam senkivel sem beszélni. Csak amikor újra felépítettem magam, akkor voltam képes erre."

Azokra az idős emberekre gondolt, akikkel a fogság alatt találkozott. Hogy ki kell jutniuk, mert nincs annyi idejük már. Amikor megtudta, hogy egy része a vele egy helyen fogságban lévőknek meghalt, végtelen szomorúság töltötte el. 

"Amikor visszajöttem, az emberek mondogatták, hogy most már elmehetsz megcsináltatni a hajad, a körmöd... És mondtam nekik, hogy nem akarom, nem erre van szükségem. Arra volt szükségem, hogy újra azt érezzem, valami fontosat csinálok."

Sapir Cohen beszél a Yeshiva Egyetem Stern College for Women rendezvényén. (illusztráció). (Fotó: Canva, Michael M. Santiago/Getty images, Reuters/Florion Goga

Sapir Cohen úgy döntött, előadásokat fog tartani Izraelben és Izraelen kívül, ahol beszél október 7-ről. Meg akarta értetni az emberekkel, hogy fontos az összefogás, a közös kiállás a túszokért. 

"A túszoknak nincs idejük. (...) Véget kell vetni ennek." 

Zucker-Kertész Lilla írása