„Nem csináltunk semmit, élni akarunk”

Forrás: OrinetPress

A roma holokausztra emlékezik az európai cigányság

„Nem csináltunk semmit, élni akarunk” – szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok hatvanhat évvel ezelőtt, amikor 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort. Ezért az európai cigányság ezen a napon emlékezik a roma holokausztra, vagy ahogy ők nevezik cigányul: a Pharrajimosra.

A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette. Idén is több helyszínen várják gyászszertartásra, főhajtásra, koszorúzásra az emlékezni kívánókat.

Az auschwitz-birkenaui haláltáborban 1944. augusztus elsejéről másodikára virradóra mintegy négyezer romát öltek meg. A vérengzés áldozataira 1972 óta emlékeznek meg világszerte, akkor határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy a Pharrajimos, azaz a roma holokauszt emlékére, augusztus 2-át nemzetközi emléknappá nyilvánítja. Magyarországon először 1996-ban tartottak megemlékezést. Idén is több helyszínen várják gyászszertartásra, főhajtásra, koszorúzásra azokat, akik szeretnék jelenlétükkel kifejezni, hogy elutasítják rasszizmust, a kirekesztést, a gyűlöletkeltést – közölték a Roma Polgárjogi Alapítványnál (RPA) és a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. A két szervezet augusztus másodikán délután 17 órai kezdettel várja az emlékezőket a fővárosi Nehru parton lévő Roma Holokauszt Emlékműnél. Az RPA először tizennégy évvel ezelőtt a Holokauszt Emlékközpont pedig 2004-ben a Pharrajimos emlékezete című kiállítással tisztelgett először a roma holokauszt áldozatai előtt. Ezt azóta is minden évben megteszik. Ezen alkalmak, az erkölcsi főhajtás mellett, figyelemfelhívások is voltak: nem lehetünk közönyösek a jelen kor „kirekesztéssel, gyűlölettel és erőszakkal terhes jelenségeivel szemben”– áll az RPA és a Holokauszt Emlékközpont közleményében. Az idei gyászünnepségen a roma kulturális és művészi élet kiválóságai – a klasszikus, a jazz és a népzene képviselői – emlékeznek a ’44. augusztus másodikán történtekre.

ciganytelepi_osszeiras.jpg
Cigánytelepi összeírás

Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is minden évben megemlékezik az évfordulóról. Az idei főhajtásra is meghívást kaptak a parlamenti pártok vezetői, minisztériumok tisztségviselői, az országos kisebbségi önkormányzatok elnökei, roma civil szervezetek elnökei, képviselői. A résztvevők az OCÖ Dohány utcai székházának falán elhelyezett emléktáblánál helyezhetik el koszorúikat péntek délben.

Ugyancsak pénteken Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkára a roma emléknapjához kapcsolódóan a pécsi Gandhi Közalapítvány által szervezett megemlékezésen koszorúz és mond beszédet, majd ellátogat Magyarország első romák által alapított gimnáziumába is.

A roma holokuaszt

A hitleri Németországban, valamint a szövetséges és megszállt országokban a cigányok számára is a munkahelyekről való eltávolítással, a nyilvános helyek látogatásának és a vegyes házasságok megtiltásával kezdődött a holokauszt. A náci Németország eleinte bizonytalan volt abban, hogy a cigányokat árjáknak, vagy idegen fajúaknak nyilvánítsa-e: bár nyelvük eredetét vizsgálva kénytelenek voltak megállapítani az árja rokonságot, az 1935 szeptemberében elfogadott, a Birodalmi állampolgárságról szóló törvény a 'német vagy fajrokon vérű állampolgárok' kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kizárta.

A romák körében 1939 októberében Himmler 'vándorlási tilalmat' rendelt el, majd, 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges Lengyelországba történő deportálását. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában, és a kelet-európai országokban is.

Auschwitzban a cigányok számára külön családi tábort állítottak fel, egyes visszaemlékezések szerint azért, mert „közismert, hogy a cigányoknak nem csak közösségi, de családi érzése is milyen fokozott'. A táborban, ahol mintegy húszezer férfit és nőt tartottak fogva.

Mengele és kollégái több 'orvosi' kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt.

Himmler 1944 nyarán adott parancsot az auschwitzi cigánytábor likvidálására. 1944. augusztus másodikán mintegy 2000, főként még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket a gázkamrákba terelték.

A holokauszt magyarországi cigány áldozatainak számával kapcsolatban eltérőek a vélemények: egyes kutatók öt-, mások ötvenezerre teszik számukat. A nagy számban megsemmisült iratok megnehezítik a pontos becsléseket. Több kutató szerint azonban nagyobb számot valószínűsít, hogy a zsidósággal ellentétben, a cigányok többségét - miután nem volt semmilyen elvehető értékük - dokumentumok nélkül hurcolták el vagy lőtték bele a falvak szélén sietve megásott tömegsírokba.

Magyarországon már 1916-tól belügyminisztériumi rendelet írta elő a 'kóborcigányok' előállítását, a sátoros cigányok összeírását, a 12 éven felüliek 'cigányigazolvánnyal' való ellátását, illetve azt, hogy a kóborcigányok csak községük határában vállalhassanak munkát. 1929-től évente kétszer szerveztek az országos 'cigányrazziákat'. 1944-ben a 'zsidókérdés megoldásának mintájára a cigánykérdés megoldása' is elkezdődött: augusztusban a Hadügyminisztérium elrendelte a 18 és 52 év közötti 'kóbor'- és 'letelepedett foglalkozás nélküli' cigány férfiak katonai munkaszolgálatát, több településen tömeggyilkosságokra került sor: például Várpalotán, Lajoskomáromban vagy a Tolna megyei Lengyelben.

A nyilas hatalomátvétellel pedig elkezdődtek a deportálások. A cigányok nagy részét a komáromi Csillag-erődben gyűjtötték össze. Aztán innen később a munkaképes korú férfiakat és a gyermektelen nőket különböző németországi lágerekbe deportálták, a többieket pedig hazaengedték.

A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát érintette közvetlenül.