Napi Talmud - Szánhedrin 34: "Kalapács, amely sziklát zúz."

2025. Május 16. / 10:06


Napi Talmud - Szánhedrin 34: "Kalapács, amely sziklát zúz."

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat  itt  találják meg.

Legutóbb megtanultuk, hogy halálbüntetéssel járó ügyekben egy felmentő ítéletet nem lehet megváltoztatni új bizonyíték alapján. A mai Talmud-oldal olyan rabbinikus intézkedéseket ír le, amelyek már eleve megnehezítik az elítélést. Például: ha a 23 tagú bíróság szinte teljesen megosztott (például 12 az elítélés mellett van, 11 pedig a felmentés mellett), ilyen szoros arány esetén nem lehet elítélni a vádlottat. A bíráknak ilyenkor tovább kell tanácskozniuk, amíg valakit meg nem győznek arról, hogy a felmentés mellett döntsön.

A bölcsek továbbá azt is előírják, hogy a hosszadalmas viták során a bírósági jegyző írja le az összes vádló és felmentő érvet. Ezeket másnap újra átnézik, és ha az elítélés mellett érvelők új indokokat hoznak fel, a tárgyalást egy napra fel kell függeszteni – elkerülendő a túl gyors, meggondolatlan ítéletet.

Ezután a bölcsek egy teljesen más okot is megneveznek arra, hogy miért kell leírni a felmentést támogató érveket:

„Azért írják le őket, hogy két bíró ne hozhassa fel ugyanazt az érvet két különböző versből.” Rabbi Ászi megkérdezte Rabbi Johanánt: „Ha két bíró ugyanarra az érvre hivatkozik, de két különböző versből vezetik le, mi a halaha?” Rabbi Johanán így válaszolt: „Őket csak egynek számítjuk, mert nyilvánvaló, hogy az egyik levezetés téves.”

A rabbinikus felfogás szerint a Tórában nincsenek felesleges szavak – így két vers sohasem jelentheti pontosan ugyanazt. A bíróságon a rabbik bizonyosságra törekszenek, mielőtt elítélnek valakit. A Tóra tanulmányozásában viszont abból indulnak ki, hogy minden versnek önálló jelentése van – ezért gyanús, ha két versből ugyanazt próbálják bizonyítani.

De várjunk csak, nem a tanúk vallomása és a bizonyítékok alapján döntenek a bíróságon? Még visszatérünk erre, de most menjünk tovább:

Honnan ered ez az elv? Abbájé így válaszolt: „Az írás mondja: ” (Zsoltárok 62:12) Egyetlen versnek több értelme is lehet – de két vers sosem jelenthet pontosan ugyanazt. Rabbi Ismáél iskolájában így tanították: (Jeremiás 23:29) Ahogy a pöröly csapásai szikrákat vetnek, úgy egyetlen vers is sok jelentést szór szét.

Ez a fordítás David Stern csodálatos könyvére épül (címe: Midrash and Theory: Ancient Jewish Exegesis and Contemporary Literary Studies). A bölcsek Jeremiás vegyes metaforáit – a tüzet és a kalapácsot – úgy értelmezik, hogy a tűz a jelentések szikráit jelképezi, ahogy a kalapács is szikrákat vet a kőre csapva. Ez a rövid szakasz a rabbinikus értelmezés egyik legfontosabb alappillérét foglalja össze: azt az elképzelést, hogy Isten szavában többféle értelmezés lakozik.

Úgy tűnik, teljesen elhagytuk a bíróságot, és visszatértünk a bét midrásba – a rabbinikus tanulás házába. Nem jogi eljárásokról beszélünk már, hanem a Szentírás értelmezéséről. Ez a Jeremiás-szöveg értelmezés távolinak tűnik az eredeti prófétai szándéktól – hiszen egy próféta célja egy erőteljes (és valószínűleg egyértelmű) isteni üzenet közvetítése, nem pedig Isten szavának sokféle értelmezési lehetősége. De a rabbinikus zsidóság átalakította ezt az eszményt. Ahelyett, hogy Isten szavát prófétai lángként fogadták volna be, inkább bölcsként, higgadtan és többszörösen értelmezve kutatták azt.

A rabbik nem is titkolták, hogy hitük szerint a prófétaság kora véget ért, és helyét az ő tanulási módszerük vette át. Ahogy olvassuk a Sanhedrin 11a lapon:

„A bölcsek tanították: Miután az utolsó próféták – Hággáj, Zeháriá és Máláhi – meghaltak, a prófétai kinyilatkoztatás is eltávozott Izraelből.”

Ma is él ez a kétféle megközelítés a Tórához. Rabbi Adin Steinsaltz – aki a Talmud közérthető fordításáról ismert  – egy interjúban figyelmeztette izraeli honfitársait, hogy akik a Biblia prófétai hagyományában nőttek fel, vigyázzanak, nehogy „kis prófétákká” váljanak, akik úgy érzik, birtokában vannak az igazságnak. Ehelyett ő a Talmud tanulmányozását javasolta, mert az „dialektikára épül” – egy gondolkodó oda-vissza párbeszédre, amely árnyaltabb közbeszédhez vezethet.

A bölcs ideálja az, aki képes több igazság-réteget is meglátni, több álláspontot megérteni és megvédeni, továbbá tisztelettel fordul azok felé is, akikkel nem ért egyet. Nem tűzként használja a szavakat, hogy égessen, nem pörölyként, hogy lecsapjon – hanem eszközként, hogy feltörje a felszínt, és feltárja a szövegek és a fontos kérdések sokrétűségét.

My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Mirjam szerepének fontosságáról
Mazsihisz hírek
„Micsoda öröm, hogy megélhettem ezt a napot!"