Napi Talmud - Szánedrin 22: Történelmi változás

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.

A legrégebbi fennmaradt héber szövegek egy része olyan írással van írva, amely a gyakorlatlan szem számára csupán „macskakaparásnak” tűnik. Ez az ősi héber írás, amelyet a tudósok Paleo-Hébernek hívnak. Az a héber írás, amelyet ma ismerünk, csak a zsidók babilóniából való visszatérése után, i.e. 538-ban, Ezra írnok idejében jelenik meg a zsidó történelmi feljegyzésekben. Ez az újabb írás az arámi ábécéből származik, amely a Babiloni Birodalom hivatalos ábécéje volt. Míg a Holt-tengeri tekercsek között talált bibliai kéziratok (amelyek i.e. harmadik századtól i.sz. első századig terjednek) többsége ebben az új ábécében íródott, sok még mindig a Tetragrammatont, Isten négybetűs nevét, Paleo-Héber írásmóddal írja. Feltételezhető, hogy a tekercsek szerzői ezt az ősi írást Istenhez és a nagyobb szentséghez kapcsolták.

Végül az a gyakorlat, hogy még Isten nevét is Paleo-Héber írással írják, eltűnt, és minden héber szöveget az újabb, arámi alapú írásban írtak – amelyet ma mi ismerünk. Bár lehet, hogy most hallasz először a Paleo-Héber írásról, a Talmud rabbijai tisztában voltak vele. A mai dafon próbálnak választ adni arra, hogy miért változott meg a héber írás:

Ezrával kapcsolatban ez áll: „Azért, mert Ezra elhatározta, hogy megkeresi az Úr törvényét, hogy megtartja és tanítja Izraelben a törvényeket és parancsolatokat.” (Ezra 7:10) És bár a Tórát nem ő adta, az írást ő változtatta meg, ahogyan az van írva: „És a levél írása (hannishtevan) arámi írással íródott, és arámi nyelven lett előadva.” (Ezra 4:7)

Ez a bráita az írásváltozást Paleo-Héberről – amelyet a Talmud egyszerűen hébernek hív, az újabb írásra, amelyet a Talmud Ashuritnak (asszír) nevez – Ezra írástudónak, a zsidó nép vezetőjének tulajdonítja, miután visszatértek száműzetésükből. A bibliai szó, a „nistevan” betűt jelentésű, de hasonlít a rabbinikus „nistana” szóra, amely változást jelent, ami arra utal, hogy Ezra volt a felelős az új írás bevezetéséért.

De mi adott Ezránek felhatalmazást, hogy megváltoztassa a Tóra szövegét? A bráita egy olyan szöveg idézésével folytatja, amelyet tegnap közelebbről megvizsgáltunk:

És meg van írva: "Hogy írjon magának egy második (misné) Tórát.” (Mózes ötödik könyve 17:18) — egy olyan írást, amely alkalmas arra, hogy megváltoztassák (lehistánot).

A rabbik ügyes szójátéka szerint a Tóra írásmódjának megváltoztatására való képesség magában a Tórában van megírva Mózes ötödik könyvében. Tegnap láttuk, hogy a „misné” szónak több jelentése is lehet, beleértve a másolatot és a másodikat. Ma azt látjuk, hogy azzal az igével is rokon, amely azt jelenti, hogy változtatni, és Ezrának az egyik héber írásról a másikra való átváltására ad felhatalmazást.

Míg ez a bráita teljes mértékben magáénak érzi azt az elképzelést, hogy a Tóra írásmódja megváltozott, és hogy a változtatás indoklása maga a Tórában található, a Talmud ezután egy másik bráitát idéz, amely elutasítja ezt a gondolatot: 

Rabbi Jehuda HaNaszi mondja: Kezdetben a Tórát ebben az írásmódban adták a zsidó népnek (Ashurit). Amikor vétkeztek, az számukra károssá vált. Amikor megbánták, az első írás visszakerült hozzájuk, ahogyan az van írva: „Térjetek vissza a várba, ti reménység rabjai; még ma is kijelentem, hogy kétszeres (misné) jutalmat adok nektek." (Zakariás 9:12)

Rabbi Jehuda HaNaszi ragaszkodik ahhoz, hogy az írás, amelyet ma ismerünk, valójában a Tóra eredeti írása. Rabbi Jehuda HaNaszi számára a Paleo-Héber (amit, ha a sorok között olvasunk, bizonyára nehezen értett meg) ideiglenesen az Izrael bűneire adott válaszként került bevezetésre. De az ő idejében az eredeti írás, az Ashurit, helyreállt – annak jeleként, hogy Izrael megfelelően megbánta bűneit.

Végül egy harmadik véleményt is találunk, amely teljesen elutasítja a második írás létezését:

Rabbi Simon ben Elazar mondja Rabbi Eliezer ben Perata nevében, aki Rabbi Elazar HaModa’i nevében mondta: Ez az írás egyáltalán nem változott, ahogyan az van írva a sátorszentély felépítésével kapcsolatban: „A póznák horgai (vavei).” (Kivonulás 27:10) Ez azt tanítja, hogy ahogyan a póznák nem változtak, úgy a horgok sem változtak.

Ez az értelmezés azon alapul, hogy a héber szó a horogra, „vav”-ra, ugyanaz, mint egy héber betű neve. Így amikor a Tóra azt mondja, hogy a sátorszentély horgai változatlanok maradtak, ez úgy értelmezhető, mintha azt mondanák, hogy a vávok nem változtak – tehát, kiterjesztve, minden betű változatlan maradt.

A rabbik nem oldják meg a vitát, de mindhárom véleményt bemutatják nekünk, hogy mérlegeljük. Így a Talmud három különböző módot kínál a történelmi változások kényes bizonyítékainak kezelésére: elfogadni és beilleszteni azt, amit már tudunk a zsidó történelemről, ragaszkodni ahhoz, hogy ami változik, az valójában a bűn és a megbánás ciklusának jele, vagy elutasítani azt a gondolatot, hogy a változás egyáltalán megtörténik. Ma talán egy negyedik lehetőséget is hozzáadhatunk ehhez a listához: Alázattal fogadjuk el, és használjuk fel a zsidó történelem árnyaltabb megértésének kialakítására.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla