Zima András: Fleischmann Izrael könyvének az üzenete a legfontosabb

Villányi Benjámin elmondta, hogy „tankönyvnek" is szánta a kiadványt, olyan olvasóknak, akik e kötet révén találkoznak a zsidó vallással. Ráadásul a szikszói zsidóság különleges közösség volt, amit Chátám Szofér pozsonyi rabbi hozott létre, aki 150 évre határozta meg, részben saját maga, részben utódai révén az életüket – hangzott el az Egy fény a szorongatásban című könyv bemutatóján a Hunyadi téri zsinagógában.

Ismét telt házas program volt a Hunyadi téri zsinagógában, ahol Fleischmann Izrael: Egy fény a szorongatásban című könyvéről a kötet szerkesztője, Villányi Benjámin és Zima András történész, a  Holokauszt Emlékközpont igazgatója beszélgetett. A könyv híre megelőzte a találkozót, hiszen Budapesten kívül már Győrben, Székesfehérváron és Szikszón (az emlékirat szerzőjének születési helyén) is rendeztek beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót. 

A holokauszt nyolcvanadik évfordulójához kapcsolódóan, de lényegében már a hetvenedik évforduló óta több memoár is megjelent, a hosszú hallgatás után többen is úgy érezték, beszélni kell a múltról, a soá szörnyűségeiről. Fleischmann Izrael (1920-2008) visszaemlékezése legfőképpen abban tér el a többitől, hogy a szerző abból a vidéki ortodox közösségből származott, amelynek mára sajnos nyoma sem maradt Magyarországon. 

Zima András hangsúlyozta: a mű 1974-ben született, Izraelben, majd a szerző 1977-ben tisztázta le a kéziratot, s lehetséges, hogy bizonyos emlékek addigra megfakultak, talán mások másképp emlékeznének a történtekre. A lényeg azonban nem ez – hangsúlyozta –, hiszen gondoljunk csak nagyszüleink történeteire, amiket ők is mindig kicsit másképp meséltek. A könyv üzenete, tanulsága a legfontosabb: a gyűlöletnek – ami az átlagos embereket is kifordíthatja önmagukból, és a legszörnyűbb tettek elkövetésére sarkallja őket – nincs értelme. 

Zima András

Ezzel együtt Fleischmann Izrael könyve tele van indulattal, ami nem is csoda: hogyan lehetne indulatok nélkül írni arról, ami vele, a családjával, a barátaival, a közösségével történt? Hiszen a Föld felszínéről tüntették el nemcsak az ő életüket, hanem a lehetséges folytatást is.

Különleges módon talált rá a szerkesztő a kéziratra, tulajdonképpen ez a történet is összefügg a Fleischmann család sorsával. Villányi Benjámin, aki még most is fiatal ember, éveket töltött Olaszországban, ahol az ott élő zsidóság történetét kutatta, majd 2018-ban Izraelbe költözött, a szigorúan vallásos Bné Brák városába. Bement egy zsinagógába, ahol akkor még tört héberséggel kérdezte meg az első embertől, tud-e itt valaki magyarul. „Egyből körém sereglett mindenki… - írja a könyv előszavában -, ...ezután egy hátsó helyiségbe vezettek, ahol fehér márványtábla állított emléket a szikszói és az Abaúj vármegyei zsidóságnak… Később felkerestem a zsinagógából megismert Rosenbaum családot, Fleischmann Izrael özvegye, Málke Wiesner átnyújtott egy könyvet.” 

Villányi Benjámin a győri könyvbemutatón

Írógéppel készült oldalak, saját kiadású kötet, amilyenhez hasonló több is készült. De a fiatal kutatót megragadta, hogy a szerző nemcsak a saját szenvedéseiről írt, hanem a vallásos vidéki zsidóság teljesen eltűnt életét is megörökítette, mégpedig magyar nyelven.    

Nem könnyű olvasmány az Egy fény a szorongatásban, s nemcsak a szívszorító tartalma miatt. A találkozón meg is kérdezték  a szerkesztőt, miért volt szükség arra, hogy miért tartotta szükségesnek a rengeteg lábjegyzetet, magyarázatot, amelyek szinte a harmadát teszik ki a könyvnek. A válasz logikus: Fleischmann „bácsi”, ahogy Zima András nevezte, zárt közösségben szinte egy ,,szigeten" élt, ahol jiddisül beszéltek. A hivatalos hitközségi vezetők tudtak magyarul, de az emberek egymás közt csak a jiddist használták. Ebből adódóan a könyvben nagyon sok a jiddis kifejezés, ami a mai olvasó számára magyarázatra szorul.

Villányi Benjámin elmondta: részben ,,tankönyvnek" is szánta a kiadványt olyan olvasóknak, akik most találkoznak először a zsidó vallással. Ráadásul a szikszói zsidóság különleges közösség volt, amit Chátám Szofér pozsonyi rabbi hozott létre, aki 150 évre határozta meg, részben saját maga, részben utódai révén az életüket. Askenáz zsidók voltak, nem tartoztak sem a chászid, sem a litvis irányzathoz.        

Azt is megkérdezte az író-olvasó találkozó egyik résztvevője, hogyan született a mű címe. A szerkesztő erről elmondta: a szerző éppen 1977 hanukáján fejezte be a kézirat legépelését és rendkívül vallásos zsidóként nem akarta ugyan a hanukai csodával egyenlően értékelni a saját életben maradását és túlélését, mégis ki akarta emelni, milyen fontos megérteni a hanuka jelentőségét a mindennapokban.  

Krausz Júlia

Az Egy fény a szorongatásban című könyvet a Villányi Kiadó jelentette meg, amelynek elérhetősége: villanyi.kiado@gmail.com