Kivételes módon a Vájisláh hetiszakasz szövegének egyik szava, a „megcsókolta” betűi fölött titokzatos pontok vannak. Ennek a rejtélynek talmudi magyarázatát osztja meg az olvasóval Szerdócz Ervin újpesti rabbi.
Jákob az életének közel két évtizedét Pádán Árámba töltötte, ahova az általa becsapott
és meglopott Ézsau testvére elől menekült. Ézsau megesküdött: „(ha letelnek)
atyámért való gyásznapok, megölöm testvéremet Jákobot!” (I.M.
27/41) Teltek az évek, Jákob szolgált apósánál Lábánnál. Nagy családja és nagy
vagyona lett. Majd a körülmények úgy alakultak, hogy visszatért atyja, Izsák tartózkodási
helyére Beér-Sebába. A félelmetesnek gondolt testvérével való találkozás előtt,
„Jákob nagyon megijedt és aggódott.” (u.o.32/8)
Féltette saját és családja életét, rettegett a hamarosan bekövetkező nagy
találkozástól. Drámai pillanat, bármi bekövetkezhetett volna, vér is folyhatott
volna. Ám váratlanul „Ézsau elébe futott, megölelte és megcsókolta és sírtak.”
(u.o.33/4.)
A tórai szövegben rejtélyes módon a „megcsókolta“ (vajisákéhu) szó fölött titokzatos pontok vannak. David Weiss Halivni (1929-2022) az Amerikai Teológiai Szeminárium profeszoraszerint a „pontok“ később, a babilóniai száműzetésből való visszatérés után Ezra, a szófer („írástudó”) által kerültek a szövegbe, annak jelzésére, hogy a „megcsókolta” esetleg eredetileg nem tartozott a szöveghez. Eszerint Ézsau soha nem csókolta meg Jákobot.
Samson Rafael Hirsch
rabbi (1808-1888
Frankfurt) szerint a
hangsúly nem a testvéri csókon, hanem kettejük sírásán van, mely a két ellenség,
Jákob és Ézsau, lelkének legmélyebb mélységeiből tör fel jelezve, hogy messze
még a béke a két fél között.
Berésit Rabba 78/12-ben Rabbi Jannáj kérdezi: „Miért vannak a pontok a „megcsókolta” betűi fölött? Azért, mert Ézsau nem azért jött, hogy megcsókolja testvérét, hanem azért, hogy megharapja. Ám Jákob ősatya nyaka márvánnyá változott, kitörve Ézsau, gonosz testvére fogait. Mi tehát a „megcsókolta és sírtak” kifejezés értelme? Az egyik (Jákob) a nyaka miatt sírt, a másik (Ézsau) pedig a kitört fogai miatt.”
Talmud
Bava Batra 123b: „Rabbi Ḥelbo mondta Rabbi Smuel bar Naḥmaninak: „És mikor
megszülte Ráhel Józsefet, mondta Jákob Lábánnak: Bocsáss el, hadd menjek
helységembe és országomba.” (30:25). Miért pont József születése után
döntött Jákob a hazatérés mellett? Rabbi Smuel bar Nahmani így válaszolt: Jákob
ősatyánk prófétai látomásban látta, hogy Ézsau leszármazottait kizárólag József
utódai győzhetik le, amint írva van: „Jákob háza tűz lesz, József háza láng,
Ézsua háza pedig szalma: felgyújtják és megemésztik.” (Ovádjá
1:18)
Izrael a mai napig harcban áll Ézsau és Jismael által képviselt ellenségeivel Gázában és Libanonban.
Jákob így áldotta meg Józsefet: „Termőfa csemetéje József,
termőfa csemetéje a forrás mellett, ágai felkúsznak a falra. Íjászok nagyon
megkeserítették, lőttek rá és üldözték. De szilárd maradt íja, megizmosodtak
kezének karjai. Jákobnak hatalmas Istene által, onnan lesz pásztora sarokkővé
Izraelnek.” (I.M. 49/22-24)
Hamvadjon hamuvá a gázai háború lángja, porát
vigye el a szél örökre!
Hozzon Jákob áldása békét Izraelnek!