10. Mikéc 41–44,17

Mózes első könyve
HÉBER és ANGOL nyelven itt  olvasható

Gen 41,1 Történt két év múlva, hogy Fáraó álmodott: íme, ott állt a folyó partján,

Gen 41,2s íme, a folyóból feljött hét tehén, szép alakúak és kövér húsúak s legeltek a nádasban.

Gen 41,3S íme, jött utánuk másik hét tehén a folyamból, rút alakúak és vékony húsúak és megállottak az ott levő tehenek mellett a folyó partján.

Gen 41,4 És a rút alakú és vékony húsú tehenek megették a hét szép alakú és kövér tehenet. Erre Fáraó fölébredt.

Gen 41,5 És elaludt és álmodott másodszor is; és íme, hét kalász terem egy száron, kövér és szép,

Gen 41,6 s íme, hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.

Gen 41,7 És a vékony kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Erre Fáraó fölébredt és íme, álom volt.

Gen 41,8 Reggelre kelve, nyugtalankodott a lelke, elküldött és összehívatta Egyiptomnak minden írástudóját és bölcseit, és Fáraó elbeszélte nekik álmát, de nem volt senki, aki meg tudta volna fejteni Fáraónak.

Gen 41,9 Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: „Meg kell említenem vétkeimet ma.

Gen 41,10 Fáraó megharagudott szolgáira és őrizetbe adott engem a testőrök kapitányának házába, engem és a fősütőt.

Gen 41,11 És álmodtunk álmot egy éjjel én és ő, mindegyik álmának jelentése szerint álmodott.

Gen 41,12 És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök kapitányának szolgája, és mi elbeszéltük neki és ő megfejtette álmunkat; mindegyikünknek az álma szerint fejtette meg.

Gen 41,13 És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy is lett: engem visszahelyeztek állásomba, és őt fölakasztották.”

Gen 41,14 Erre elküldött Fáraó és hívatta Józsefet; és kihozták a börtönből, lenyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.

Gen 41,15 És szólt Fáraó Józsefhez: „Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, rólad pedig azt hallottam, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni.”

Gen 41,16 Felelt József Fáraónak, mondván: „Ez nem én bennem van, Isten ad majd jó feleletet Fáraónak”.

Gen 41,17 És Fáraó szólt Józsefnek: „Álmomban a folyó partján álltam,

Gen 41,18 és íme, a folyóból feljött hét tehén, kövér húsú és szép alakú és legelt a nádasban.

Gen 41,19 És íme, feljött utánok másik hét tehén, sovány, igen rút alakú és sovány húsú, nem láttam ilyen csúnyákat Egyiptom egész országában.

Gen 41,20 És az ösztövér és rút tehenek megették az első hét kövér tehenet.

Gen 41,21 És mikor megették őket, nem lehetett látni rajtuk, hogy megették, mert csak oly rút alakúak voltak, mint azelőtt. Erre fölébredtem.

Gen 41,22 És láttam álmomban: íme, hét kalász terem egy száron, telt és szép.

Gen 41,23 De íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.

Gen 41,24 És a vékony kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem.

Gen 41,25 És József mondta Fáraónak: „Fáraó álma egy; amit Isten tenni akar, azt jelentette ki Fáraónak.

Gen 41,26 A hét szép tehén hét év és a hét szép kalász hét év, egy álom ez.

Gen 41,27 A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk feljöttek, szintén hét év, a hét üres és a keleti széltől elperzselt kalász az éhség hét esztendejét jelenti.

Gen 41,28 Ez az, amit Fáraónak mondtam: amit Isten cselekedni akar, azt megmutatta Fáraónak.

Gen 41,29 Jönni fog hét esztendő, amelyekben nagy bőség lesz Egyiptom egész országában.

Gen 41,30 De utánuk az éhség hét esztendeje következik, ezekben elfelejtenek minden bőséget Egyiptom országában, és az éhség pusztítja az országot.

Gen 41,31 És nem ismerik majd azután a bőséget az országban az éhség miatt, amely utána lesz, mert igen súlyos lesz az.

Gen 41,32 És Fáraó álma azért jelentkezett kétszer, mert elhatározott dolog Isten részéről és Isten hamarosan véghez is viszi.

Gen 41,33 Most szemeljen tehát ki Fáraó egy értelmes és bölcs férfiút és állítsa Egyiptom országának élére.

Gen 41,34 Tegye ezt Fáraó, rendeljen felügyelőket az ország fölé és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében.

Gen 41,35 Gyűjtsék össze az elkövetkező jó esztendőknek minden eleségét, halmozzanak fel a városokban gabonát Fáraó keze alatt eleségül és őrizzék meg.

Gen 41,36 És legyen az eleség összegyűjtve az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek Egyiptom országában lesznek, hogy el ne pusztuljon az ország az éhség miatt.

Gen 41,37 És jónak tetszett a dolog Fáraó szemében és mind a szolgái szemében.

Gen 41,38 És szólt Fáraó szolgáihoz: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?”

Gen 41,39 És szólt Fáraó Józsefhez: „Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te.

Gen 41,40 Te leszel házam fölött és a te parancsod szerint igazodjék egész népem, csak a trónon leszek nagyobb, mint te”.

Gen 41,41És szólt Fáraó Józsefhez: „Lásd, Egyiptom egész országa fölé tettelek”.

Gen 41,42 És levette Fáraó pecsétgyűrűjét kezéről és József kezére adta, felöltöztette byszusz-ruhába és aranyláncot akasztott a nyakába.

Gen 41,43 Körülvitte második kocsiján és kiáltották előtte: térdre! És megtette őt Egyiptom egész országa fölé.

Gen 41,44És szólt Fáraó Józsefhez: „Én vagyok Fáraó, de tenélküled ne emelje fel senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában”.

Gen 41,45 És elnevezte Fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak és feleségül adta neki Ászenátot, Potifera, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.

Gen 41,46 És József harminc éves volt, mikor Fáraó, Egyiptom királya előtt állott; és kiment József Fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát.

Gen 41,47 Az ország a bőség hét esztendejében gazdagon termett.

Gen 41,48 És összegyüjtötték a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom országában volt, és az eleséget a városokban rakták el; minden városba a körülötte levő mező eleségét rakták.

Gen 41,49 És felhalmozott József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, végre abbahagyta a számlálást, mert megszámlálhatatlan volt.

Gen 41,50 És Józsefnek, még mielőtt bekövetkezett volna az éhség esztendeje, két fia született, akiket Ászenát, Potifera Ón papjának leánya szült neki.

Gen 41,51 És nevezte József az elsőszülöttet Menassénak, mert Isten elfelejtette velem minden szenvedésemet és atyám egész házát.

Gen 41,52 A másikat nevezte Efrájimnak, mert Isten megszaporított engemet nyomorúságom országában.

Gen 41,53 És a bőség hét esztendeje, amely Egyiptom országában volt, véget ért.

Gen 41,54 És kezdett bekövetkezni az éhség hét esztendeje, amint József megmondotta, és volt éhség minden országban, de Egyiptom egész országában volt kenyér.

Gen 41,55 És éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott Fáraóhoz kenyérért. Ekkor Fáraó mondta egész Egyiptomnak: „Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt tegyétek”.

Gen 41,56 És éhség volt az egész földön, és József megnyitotta mind a magtárakat és eladott gabonát Egyiptomnak, és nagy volt az éhség Egyiptom országában.

Gen 41,57 És minden ország eljött Egyiptomba Józsefhez, hogy vegyen gabonát, mert nagy volt az éhség az egész földön.

Gen 42,1 Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, és szólt Jákób az ő fiainak: „Mit néztek egymásra?”

Gen 42,2 És szólt: „Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk”.

Gen 42,3 És József tíz testvére lement, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban.

Gen 42,4 De Benjámint, József testvérét, Jákób nem küldte testvéreivel, mert mondta, nehogy baleset érje.

Gen 42,5 És jöttek Izráel fiai is gabonát venni a többiek között, akik jöttek, mert éhség volt Kanaán országában.

Gen 42,6 És József volt az ország kormányzója, ő adta el a gabonát az ország egész népének; és jöttek József testvérei és meghajoltak előtte arccal földig.

Gen 42,7 És József meglátta testvéreit, és megismerte őket, de idegennek tetette magát irántuk, és keményen beszélt velük, szólván hozzájuk: „Honnan jöttök?” Feleltek: „Kanaán országából, hogy eleséget vásároljunk”.

Gen 42,8 József megismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.

Gen 42,9 És József megemlékezett az álmokról, melyeket felőlük álmodott és szólt hozzájuk: „Kémek vagytok, eljöttetek megtekinteni az ország meztelenségét”.

Gen 42,10 És ők feleltek neki: „Nem, uram, szolgáid azért jöttek, hogy eleséget vegyenek.

Gen 42,11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, becsületesek vagyunk, szolgáid sohasem voltak kémek”.

Gen 42,12 És ő szólt hozzájuk: „Nem úgy van, hanem az ország meztelenségét jöttetek megtekinteni”.

Gen 42,13 És ők feleltek: „Mi, szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai, Kanaán országában és íme, a legkisebb most atyánkkal van, az egyik pedig már nincs”.

Gen 42,14 És szólt hozzájuk József: „Ez az, amit mondtam nektek, hogy kémek vagytok.

Gen 42,15 Próbára kell tennem titeket, Fáraó életére mondom, nem mentek el innen, hacsak el nem jön legkisebb testvéretek.

Gen 42,16 Küldjétek el az egyiket közületek, hogy hozza el testvéreteket, ti pedig fogva maradjatok, hogy próbára tegyem szavaitokat, vajjon igazság van-e bennetek. Ha pedig nem, Fáraó életére, bizony kémek vagytok”.

Gen 42,17 És börtönbe vetette őket három napig.

Gen 42,18 És a harmadik napon így szólt hozzájuk József: „Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok, mert én félem az Istent.

Gen 42,19 Ha becsületes emberek vagytok, hagyjátok itt egyik testvéreteket a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhinségére,

Gen 42,20 és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, hogy beigazolódjanak szavaitok és meg ne haljatok”. És így tettek.

Gen 42,21 És mondták egyik a másiknak: „Bizony bűnösök vagyunk testvérünk miatt, mivel láttuk lelke szorongását, amikor könyörgött hozzánk, de nem hallgattunk reá. Ezért jött reánk ez a nyomorúság”.

Gen 42,22 És Reubén szólt, mondván: „Nem mondtam-e nektek, ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. Immár vérét is követelik”.

Gen 42,23 És ők nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük.

Gen 42,24 És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük; elvitte közülük Simeónt és megkötözte szemük előtt.

Gen 42,25 Ezután megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy mindegyiknek tegyék vissza pénzét zsákjába és hogy adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek velük.

Gen 42,26 És ők fölrakták gabonájukat szamaraikra és útnak indultak.

Gen 42,27 És mikor az egyik kioldotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, meglátta pénzét, hogy zsákjának szájában van.

Gen 42,28 És szólt testvéreihez: „Visszatették pénzemet és itt van zsákomban”. Ekkor elhagyta őket bátorságuk és remegve szóltak egymáshoz: „Mit is cselekedett velünk Isten!”

Gen 42,29 És megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kanaán országába és elmondtak neki mindent, ami őket érte, szólván:

Gen 42,30 „Keményen beszélt velünk a férfiú, az ország ura és az ország kémeinek tartott bennünket.

Gen 42,31 Mi pedig mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha kémek nem voltunk;

Gen 42,32 tizenketten vagyunk testvérek, atyánk fiai, az egyik már nincs, a legkisebb pedig most atyánkkal van Kanaán országában.

Gen 42,33 És szólt hozzánk a férfiú, az ország ura: Azáltal fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok, hagyjátok nálam egyik testvéreteket, vegyétek a gabonát házaitok szükségletére és menjenetek,

Gen 42,34 és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, így megtudom majd, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor kiadom majd testvérteket és bejárhatjátok az országot”.

Gen 42,35 És történt, hogy mikor zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek pénzcsomója zsákjában volt. És mikor ők és atyjuk meglátták pénzcsomóikat, megfélemlettek.

Gen 42,36 És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: „Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simeón nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”

Gen 42,37 És szólt Reubén atyjához, mondván: „Megölheted az én két fiamat, ha vissza nem hozom őt neked; bízd az én kezemre és én visszahozom neked”.

Gen 42,38 És ő szólt: „Nem megy le fiam veletek, mert testvére meghalt és ő maga maradt meg, ha baleset érné az úton, amelyen mentek, akkor bánatban viszitek ősz fejemet a sírba”.

Gen 43,1 És az éhség egyre súlyosbodott az országban.

Gen 43,2 És történt, hogy midőn teljesen megették a gabonát, amelyet Egyiptomból hoztak, atyjuk így szólt hozzájuk: „Menjetek újra, vegyetek nekünk egy kis eleséget”.

Gen 43,3 És szólt hozzá Jehuda, mondván: „Intve intett bennünket a férfiú, mondván: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek.

Gen 43,4 Ha testvérünket velünk küldöd, lemegyünk és veszünk neked eleséget,

Gen 43,5 de ha nem küldöd, nem megyünk le, mert ama férfiú mondta nekünk: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek”.

Gen 43,6 És szólt Izráel: „Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még egy testvértek?”

Gen 43,7 És ők szóltak: „Nagyon részletesen tudakozódott az a férfiú felőlünk és szülőföldünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvértek? Hát mi megmondtuk e szavak szerint; vajjon tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvérteket”.

Gen 43,8 És Jehuda szólt atyjához, Izráelhez: „Küldd velem a fiút, hogy útra keljünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is, gyermekeink is.

Gen 43,9 Én jótállok érte, kezemből követelheted; ha nem hozom vissza őt hozzád és elédbe nem állítom őt, én legyek minden időre vétkes előtted.

Gen 43,10 Bizony, ha nem késlekedtünk volna, most már kétszer is vissza lehetnénk”.

Gen 43,11 És szólt hozzájuk atyjuk, Izráel: „Ha már így van, ekként cselekedjetek. Tegyetek az ország legjobb termékeiből edényeitekbe és vigyétek le azt ajándékul annak a férfiúnak, egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket és ladánumot, pisztáciadiót és mandulát.

Gen 43,12 És kétszeres pénzt vegyetek magatokhoz; azt a pénzt is, amelyet visszatettek zsákjaitok szájába, szintén vigyétek magatokkal, hátha tévedés volt.

Gen 43,13 Testvérteket is vigyétek és keljetek útra, menjetek el ismét ahhoz a férfiúhoz.

Gen 43,14 És a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvérteket és Benjámint, én pedig, ha már meg vagyok fosztva gyermekeimtől, hát legyek megfosztva”.

Gen 43,15 És a férfiak vették ezt az ajándékot, kétszeres pénzt is vettek magukhoz, és Benjámint, és elindultak és lementek Egyiptomba és József elé állottak.

Gen 43,16 Mikor József látta velük Benjámint, szólt háza vezetőjének: „Vezesd be az embereket a házba, vágj le barmot és készítsd el, mert ez emberek velem fognak ebédelni.

Gen 43,17 És az ember úgy tett, amint József mondta és bevezette az embereket József házába.

Gen 43,18 Megijedtek az emberek, azért, hogy bevezették őket József házába és szóltak: „A pénz miatt, mely a multkor visszakerült zsákjainkba, hoztak be bennünket, hogy ránk törjenek és ránk rohanjanak és hogy bennünket rabszolgákká tegyenek és szamarainkat”.

Gen 43,19 És közelebb léptek az emberhez, aki József házának vezetője volt és szóltak hozzá a ház kapujában,

Gen 43,20 és mondták: „Kérünk uram, valóban lejöttünk először, hogy eleséget vegyünk.

Gen 43,21 És történt, hogy midőn szállásunkhoz értünk és kibontottuk zsákjainkat, íme mindegyikünk pénze, ezüstünk teljes súlyában a zsák szájában volt; ezt visszahoztuk magunkkal.

Gen 43,22 És más pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.”

Gen 43,23 És ő szólt: „Béke veletek! Ne féljetek Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám”. És kivezette hozzájuk Simeónt.

Gen 43,24 És a férfiú bevezette az embereket József házába, adott nekik vizet és megmosták lábaikat, azután adott abrakot szamaraiknak.

Gen 43,25 És ők előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön, mivel hogy hallották, hogy ott fognak enni.

Gen 43,26 És midőn József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely kezükben volt; és meghajoltak előtte földig.

Gen 43,27 És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: „Jól van-e atyátok, az öreg ember, akiről szóltatok, él-e még?”

Gen 43,28 És ők mondták: „Jól van szolgád, a mi atyánk, még él”; meghajoltak és leborultak.

Gen 43,29 És ő fölemelte szemét és meglátta Benjámint, testvérét, anyjának fiát, és szólt: „Ez a legkisebb testvértek, akiről nekem szóltatok?” Neki pedig azt mondta: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam”.

Gen 43,30 És elsietett József, mert megindult a szíve testvérén és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.

Gen 43,31 Megmosta arcát és kiment, uralkodott magán és mondta: „Hozzátok az ételt”.

Gen 43,32 Külön tették ő eléje és külön ő eléjük, és külön az egyiptomiaknak, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak kenyeret a héberekkel együtt, mert ez útálat az egyiptomiaknak.

Gen 43,33 És ültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a legfiatalabb fiatalsága szerint és az emberek egymásra bámultak.

Gen 43,34 És ő tőle vittek hozzájuk részeket, és ötször több volt Benjámin része valamennyiök részénél. Ittak és vígan voltak nála.

Gen 44,1 És megparancsolta háza vezetőjének, mondván: „Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak elvinni képesek, és tedd be mindegyiknek pénzét zsákja szájába.

Gen 44,2 És tedd be serlegemet, az ezüst serleget a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt”. És ő úgy cselekedett, amint József mondta.

Gen 44,3 És amikor a reggel felvirradt, elbocsátották az embereket, szamaraikkal együtt.

Gen 44,4 És amikor kimentek a városból, és még nem voltak messze, azt mondta József háza vezetőjének: „Menj az emberek után, és ha utolérted őket, mondd nekik, miért fizettétek rosszal a jót?

Gen 44,5 Nem ez az, amiből az uram iszik és abból szokott jósolni is? Rosszul cselekedtétek, amit tettetek”.

Gen 44,6 És utolérte őket és ezeket a szavakat mondta nekik.

Gen 44,7 És ők mondták neki: „Miért szólt uram ilyen szavakat, távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

Gen 44,8 A pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk neked Kanaán országából, hogy lopnánk hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?

Gen 44,9 Akárkinél megtaláljuk szolgáid közül, az haljon meg és mi is urunk rabszolgái legyünk”.

Gen 44,10 És ő szólt: „Most is szavaitok szerint legyen; akinél van, az rabszolgám lesz, ti pedig mentesek lesztek”.

Gen 44,11 Hamarosan lerakta mindegyik zsákját a földre és kibontotta mindegyik a zsákját.

Gen 44,12 Ő kutatott, a legnagyobbnál kezdte és a legkisebbnél végezte; és megtalálták a serleget Benjámin zsákjában.

Gen 44,13 Megszaggatták ruháikat, azután mindegyik fölrakodott szamarára és visszatértek a városba.

Gen 44,14 Jehuda és testvérei bementek József házába – ő még ott volt – és földre vetették magukat előtte.

Gen 44,15 És József mondta nekik: „Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Nem tudjátok-e, hogy olyan férfiú, mint én, jósolni szokott?”

Gen 44,16 És szólt Jehuda: „Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és hogy igazoljuk magunkat? Isten megtudta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az is, akinél a serleg találtatott”.

Gen 44,17 És ő azt mondta: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem. Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.”

*  *  *

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

József magánya: Isten mozgó lakóhelye vagy

A Tóra a világ legrégibb és legjobb folytatásos sorozata, azért adják le minden évben egyben az összes évadát minden zsinagógában. Többek között azért ilyen jó, mert mindig ott vágja el a történet fonalát, ahol a legizgalmasabb. Hogy egy hét múlva is a TV elé üljünk.

Az előző részben, amelyet a Hanuka miatt még nem néztünk meg idén, Józsefet kis híján agyoncsapják a testvérei – ha József nevelgetésébe túl sok energiát ölt Jákob, akkor az övékébe túl keveset –, aztán inkább csak eladják rabszolgának. És épp itt veszítjük őt szem elől. Ahelyett, hogy megtudnánk, mi lesz vele, meghallgathatunk egy hosszú történetet a Júda nevű testvér és egy Támár nevű lány bonyolult kapcsolatáról és csak ezután térünk vissza Józsefhez. A hetiszakasz akkor ér véget, amikor végleg bezárul mögötte a börtönajtó és még volt rabtársa, a fáraó pohárnoka is elfelejti, amikor végleg magára marad.

Ezek a legfontosabb pillanatok a Bibliában. 

Amikor az, aki majd Isten emberévé válik, újra és újra magára marad élete mélypontján: a kifosztottság és a magány órájában. A börtön homálya itt és az este, amikor Jákob elalszik a szabad ég alatt, addigi életét végleg maga mögött hagyva (Mózes I, 28).

Ilyenkor értjük meg, mit jelent az, hogy a világ teremtésekor a sötét már mintegy „magától” megvolt, a világosságot viszont külön meg kellett teremtenie Istennek: sötétség volt a mélység színén és mondta Isten, legyen világosság. 

Sötétség van magától is, tanulhatjuk innen, fény viszont mindig annyi lesz, amennyit mi teremtünk magunk körül. Ez a felismerés kapcsolja össze az idén – és gyakran máskor is – időben épp egybeeső József-történetet és a hanukát.

József tudta, hogy fényt főleg szavakkal lehet gyújtani, épp úgy, ahogy Isten tette a teremtés kezdetén. József eddig csak beszélt, anélkül, hogy másokra figyelt volna, minden álma a saját nagyszerűsége körül forgott, és most megtanul hallgatni, odafigyelni mások álmaira a börtönben, aztán a fáraó híres álmaira. Mert csak az a szó teremt fényt, amelyik valódi beszélgetésben születik, az odafordulás némaságából, és ahhoz, hogy tényleg megtanuljunk hallgatni, el kell érnünk életünk egy pontján a teljes kifosztottság és a magány órájához.  

József ebben az órában kigyógyul a rosszul szeretett kisgyerek nárcizmusából és valóban fényt gyújt álom-értelmező szavaival. Megmenti az éhezéstől fogadott hazáját, Egyiptomot és Izraelt is, a közösséget, amelynek az lesz a dolga, hogy maga is „a népek fényévé” legyen.

Annyi világosság lesz tehát közöttünk, amennyit egymáshoz szólva gyújtani tudunk. A Tóra szól, hogy Isten ott volt a börtönben is Józseffel, ahogy velünk is ott van mindig némán a sötétben: megteremtette az addig nem létező fényt a szavaival, nekünk csak fel kell lobbantanunk a mi szavainkkal.

A hanuka ünnepe, amely még tart, a Templom újraszenteléséről szólt tulajdonképpen, hogy visszaköltözzön belé Isten földi jelenléte. Hogy legyen háza közöttünk Istennek.  Ma már nincsen Templom Jeruzsálemben, a hanukai fények meggyújtásával a saját életünket tehetjük Isten evilági otthonává. És azzal, ahogyan éljük. Hogy legyen világosság. 

Forrás: Mazsihisz.hu

*  *  *

Radnóti Zoltán főrabbi: Segítesz hazatalálni?

Amikor Józsefről beszélgetünk, majd’ mindenkinek az álmok jutnak az eszébe. József álmai. A főpohárnok és a fősütőmester álmai. A fáraó ismétlődő álma, amire József csak annyit mondott: אֱלֹהִים יַעֲנֶה אֶת שְׁלוֹם פַּרְעֹה „Isten adja majd meg a Fáraó békéjét!" (A héber sálom szót használja a Tóra, azaz a jó és megnyugtató, lelket békítő feleletet.)

És mi az a „jó felelet”? Ki felel jól az álmaimra? Az a jó felelet, ami megnyugtat? Ahogyan a Tóra értelmezői mondják? Ma már tudjuk, hogy az egyes álmoknak milyen hatásuk van az emberek életére (lelki békéjére). 

Az álom talán arra jó, hogy az ember megtanulja elfogadni a rossz álmot is? Isten üzenne valamit? (Erről a kérdésről hosszan beszéltem a múlt heti RaDaR-ban.) 

És talán fontos elgondolkodni azon is, hogy érdemes-e hazudni önmagunknak! Álom és valóság határán élünk! A Talmud bölcsei nagyon komolyan veszik az spirituális kapcsolódást és a megkapott üzeneteket. Azt mondják, az álom: 1/60 prófécia, azaz az álom, az Örökkévaló üzenete számunkra. 

A zsidó hagyomány egyértelműen fogalmaz: helyrehozhatatlan hiba, ha nem a helyén kezelünk egy próféciát. Fontos tudni, hogy a Tórában - más helyen és más szövegkörnyezetben – de szerepel egy micva, amely az Örökkévaló szavainak megmásítását tilalmazza: „El ne hajlítsd az ítéletet, ne tekints személyt, és ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemét és elferdíti az igazak szavait!”
(5M 16:19) 

Mi az ítélet? 

Az ítélet az Örökkévaló által „kimondott” törvényeken alapul. (Pl. a bíró egyik neve a Tórában: Elohim, azaz Isten). Ha tehát gyengeségből, érzelmi vagy gazdasági megvesztegetés hatására nem juttatjuk érvényre az Örökkévaló szavait, akkor tórai parancsolatot szegünk meg! 

Éppen így tesznek azok, akik az álmokat szándékosan félremagyarázzák, emberek hitét kihasználják. Vagy akik saját maguknak hazudnak. Szeressük az álmainkat, akár szépek, akár fájóak, mert mindegyik üzenet számunkra!

Csütörtök este van... Itt vagyunk hanuka ötödik napján. Ez az ünnep egyszerű válasz arra, hogy „jó feleletet” adjunk a világnak arra a kérdésére, hogy „kik is vagyunk?” 

Ősi álmot dédelgető nép vagyunk! Mi a Tóra népe vagyunk! Kötődünk a Tórához, amit Isten adott át a világnak, és éppen ezért kötődünk Őhozzá is. Ő, aki „seászá niszim láávoténu bájámim háhem bázmán háze” – aki csodákat tett az őseinkkel és velünk is (idézet a hanukai áldásból).

Ez a mi privát élményünk és felfedezésünk. Éppen ezért rendkívül fontos élmény és utazás ez a felfedezés. Találjuk meg a saját önazonos zsidó létünkben ezt a csodát és a fényt! Ott van, hiszen élünk! 

És van még egy nagyon fontos feladatunk: ne feledjük el, mit és miről álmodtak őseink évezredeken át! A zsidó szabadságról. A büszke zsidóságról. A félelemmentes nappalokról és éjszakákról. 

Most 2022 (5783) van. Mi most ebben élünk! Teljesítsük be az ő álmaikat is! És az ünnepi vagy sábáti gyertyákat olyan örömmel és lelki békével gyújtsuk meg, amit ők csak reméltek!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin főrabbi: Mikéc és hanuka

Mikéc (מִקֵּץ)  hetiszakasz általában egybeesik hanuka szombatjával. Bölcseink összefüggést találtak a tórai szöveg és a hanuka között. A hetiszakasz első szava a Vájhi  („és történt ”) kifejezés. Bölcseink szerint minden elbeszélés mely ezzel az „és történt”-el kezdődik, az valamilyen nativitásra utal. És valóban! 

A történetben József  börtönben van, apja szerint szeretett fia halott. Testvéreit lelkiismeret-furdalás gyötri, apjuk állapota is aggasztja őket. Remény sincsen a dolgok jobbá fordulására. Viszont a hetiszakasz utolsó mondatában ott van rejtve a kibontakozásra váró pozitív megoldás! 

József, aki még nem fedi fel magát testvérei előtt, így szól hozzájuk: „…menjetek fel békében apátokhoz.” A béke (SÁLOM) kifejezéssel virrad fel a remény. Ahogy az ünnep ígérete, és minden pozitivitás az első mécses pislákoló fényével kezdődik. Milyen érdekes!

Az ünnep első estéjén is azt mondjuk: „Ezek a gyertyák, melyeket meggyújtunk.”

Többes számban, gyertyákról beszélünk (énekelünk), habár az első estén csak egyet gyújtunk. Jákov Jehizkiel Grünwald  pápai rabbi tanította: „Az első éjszakán, a mi gyújtásunkkal egy időben, az égben is fellobban egy láng, ezzel az „égi gyertyával” kiegészítve indokolt a többes szám használata.” Grünwald rabbi tanításából másra is következtethetünk. Arra, hogy ha bármilyen feladat előtt állunk, aminek sikerében nem vagyunk egészen biztosak, gondoljunk Hanukára! Amikor a leghosszabb az éjszaka, és a nap legrövidebb, amikor a legjobban vágyunk a fényre, az újra… gyújtsuk meg bátran az első gyertyát, vele valami elkezdődik és valamire bátorítani fog, ahogy a költő mondja:

Ha paskolod izmod, ínad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: „Kitartani". (Rudyard Kipling)

A hanukai történetben Izrael fiainak ellenségei nem véletlenül, szándékosan tették tisztátalanná az olajat! Sötétben nem látszik, hogy van remény! Pedig van, és nemcsak az csoda, hogy az egy megmaradt palack olaj nyolc napra elegendő volt, hanem maga a tény, hogy legalább egy megmaradt.

Rabbi Menachem ben Slomo Meiri  (1249-1306) tanította, hogy hanuka első estéjén, amikor meggyújtjuk az első mécsest és áldást mondunk, gondoljunk a makkabeusok győzelmére. Találtak egy korsó tiszta olajt, meggyújtották az első mécsest és fény lett! Ez önmagában nem volt csoda! Nem is gondoltak másnapra, a következő napokra!

A csoda az első mécses után lett és ebből bátorságot meríthetünk, a kevésbé látványos, „hétköznapi csodák” jelentőségére.

A munkácsi Rokeách r abbi hívta fel a figyelmet, hogy hanuka nyolc napján összesen harminchat gyertyát gyújtunk. A számoknak nagyon fontos sprituális tartalma van. Jusson eszünkbe, hogy harminchat óráig világított a mennyei fény Ádámnak a teremtés első Szombatján. A Talmud, a Szóbeli Tan is harminchat traktátusból áll. Szintét harminchat a „Lámed Vov” („Igaz ember”) száma, akik itt a földön, a maguk csendjébe rejtve, nem is tudva egymásról, jámborságukkal fenntartják a világot!

A világ teremtése Isten parancsával kezdődött: „Legyen világosság”. Hanuka fénye is hirdeti: „Legyen világosság”... Még ha ez nem is mindig világos!

Történt ugyanis egyszer Máramarosszigeten, hogy az akkor regnáló Chanania Yom Tov Lipa Teitelbaum  városi főrabbi nem volt kimondottan békés kapcsolatban a hitközségi elnökkel... Igaz, a hitközségi elnök kegyetlenül rossz ember hírében állt és éppen elég borsot tört a rabbi és még mások orra alá. Jött a hanuka ünnepe, a főrabbi vett maga mellé néhány városi rabbit és felkereste a rasekolt  (hitkozségi elnök), hogy szép ünnepet kívánjon. Amikor ez megtörtént, a rabbi megáldotta az elnököt és indult vissza közösségébe. Erre az elnök visszatartotta Teitelbaum rabbit, és miután kettesben maradtak, azt mondta:

– Miért gondolja rólam tisztelt rabbi úr, hogy olyan idióta vagyok, ahogy azt maga és a többi zsidó állítja rólam? Tudom, nem sok jót kaptak tőlem. Ha pénzt kértek, elutasítottam, ha segítséget kértek, megtagadtam. Jól tudom, most is kényszerből jött rabbitársaival és áldott meg engem. Biztosan tudom, szívükben utálnak mind, és ellenkezőjét kívánják nekem. Ez a zsidó fifika! Tudja, még a bibliai József is Fáraó életére esküdött, mintha olyan fontos lenne neki, holott... Egy szó, mint száz! A többi rabbin nem is csodálkozom. De maga, akit igaz embernek tartanak, hogyan áldhatott meg, miként kívánhatott jót nekem a Fény ünnepén, miközben….

– Isten őrizz! – szólalt meg a főrabbi, – Isten őrizz! Az áldás és a jókívánság, amit mondtam, és amire rabbitársaim „áment” mondtak, igaz és szívből jövő volt! Hiszen mi jelenthet még nagyobb boldogságot az elnök úrnak? Kétségtelenül az, ha előléptetnék, mint egykor Józsefet! Ha kineveznék például az európai zsidók elnökévé, majd később a világ zsidószervezet kormányzójává. Vagy – legyen jó órában – mit tudom én még, mivé! Ebben az esetben viszont, biztosan el kellene hagynia Máramarosszigetet... És ezt – erre meg mernék esküdni – nemcsak én, nemcsak a többi rabbi, állítom, az egész város szívből kívánja elnök úrnak!

Forrás: Mazsihisz.hu

* * * 

Radnóti Zoltán korábbi magyarázatai
a hetiszakaszhoz

(2015)

A kollektív zsidóságélmény hanukakor hármas értelmet kap:

  – a hanuka harcos ünnep, azaz érdemes küzdeni a másikért;
  – a hanuka megnyugvós ünnep, hiszen azt ünnepeljük, hogy újból rituálisan tiszta lett a jeruzsálemi Szentély, azaz érdemes a zsidó hagyomány végtelen bölcsességének fényében megpihenni, mert ez az igazi cél;
  – hanuka karácsonyközeli ünnep, éppen ezért kell átadni magunkat és szeretteinket annak, ami valóban a sajátunk: a pozitív zsidó identitástudatnak.

Tudni kell, hogy a saját zsidóságunk: biztonságot ad nekünk. 

„Hey, you are not alone anymore!" (Többé nem vagy egyedül...) Érezni kell, hogy nem kell félni a kisebbségi léttől, hiszen a többség ereje abban van, hogy ők sokan vannak és ezt tudják. A miénk pedig abban, hogy tudatosan és büszkén vagyunk kevesen. 

* * * 

(2016)

Most értem haza egy olyan hanukai ünnepségről, amit négy zsinagógai körzet szervezett. Nagyon szép volt. Nagyon sokan voltak. 

De nagyon furcsa „öntesztelésbe" futottam bele rögtön az elején. Három percet kellett beszélnem a hanukáról. S erre felkészülni jóval nehezebb, mint egy harminc perces beszédre. Gyorsan kértem egy kis cédulát, és ráírtam azt a négy szót, ami legelsőre jutott eszembe. És most ezt a négy szót üzenem nektek (értsd: magamnak) is:

1. csoda;
2. önbizalom;
3. szabadságtudat;
4. öntudat.

1. Csoda: a hanukai csodát őseinkkel tette az Örökkévaló, de megteszi velünk is, hiszen érezzük át: a zsidó nép négy évezredes története a csodák sorozata és csoda a mi életünk is. Élni: ez maga is csoda. Éljük meg a múlt csodáit boldogsággal és ezt a boldogságot adjuk hozzá a mai zsidóságunkhoz!

2. Önbizalom: szeressük magunkat a saját zsidóságunkban! Szép élmény, erőt adhat, hogy mi is van a mi kis hátizsákunkban....

3. Szabadságtudat: a magyar zsidóság történelme során mi azon szerencsés generáció tagjai vagyunk, akik már a szabad zsidóságba születtek bele. Nem üldöztek bennünket, sőt – kortól függően – a szüleinket sem. Becsüljük meg ezt az élményt! És éljük meg tudatosan a saját zsidóságunkat.

4. Öntudat: tudd, hogy zsidó vagy és legyen ez tudatos választás. Éldd meg tudatosan, ne pedig sodródva. Éldd meg szabad választásaid útján, és építsd ezt a tudatot még erősebbre! Tanuld meg, hogy ki vagy; mi a történelmed; és azt, hogy mihozzánk szólt az Isten.

* * * 

(2017)

Most – szokásommal ellentétben – nem filozófiával vagy vallástörténelemmel kezdem a levelemet, hanem vegytiszta felsorolással: a zsinagógai hétvégi programokkal...

   – December 16-án, szombat este 6 órától: baráti hanuka a Bét Sálomban. 
   – December 17-én, vasárnap délelőtt 10-től: sportnap a Bét Sálomban.
   – December 17-én, délután 4-től  Zugló, Bethlen, Lágymányos, Hunyadi tér közös hanukája.

Hogy miért ezzel kezdem? Mert a hasmoneus szabadságharc egyik kirobbantó oka pont ez volt:

  –  a hellenista uralkodók megtiltották a zsidó ünnepeket;
  – kötelezővé tették a görög ünnepeket és áldozati kultuszt. 

A történet ismerős: az ország meg volt fertőzve az uralkodó tudatos elgörögösítő politikájával, amivel elsősorban az ifjúságot és a felsővezetést vette célba.  A költséges háborúkba bocsátkozó uralkodónak biztos bevélteli forrás volt, hogy jó pénzért eladta a zsidó főpapi (kohén gádol) tisztséget – természetesen a hellenizmus zsidó híveinek. Így semmi „hivatalos" vallási ellenállásba nem ütközött, hogy Jeruzsálemben görög mintára gümnásziont (sportcsarnokot) építettek, hogy az előkelő zsidók görög öltözetet hordtak és görög ünnepeken vettek részt. Az uralkodó megtiltotta a körülmetélést és a zsidó ünnepek megülését. Jeruzsálem árnyéka lett önmagának. 

Ám nem ment mindenhol ilyen könnyen az átnevelés. Az ellenállók önmagukat „haszidoknak" nevezték. A fővárosból elmenkült haszid csapatok lelkében a reménytelenség ötvöződött a félelemmel. Egészen addig, amig a Modiinból származó apa, Matitjáhu és fiai: Júda, Jonatán, Simon, Johanán és Eleazár fegyvert nem ragadtak.

A történet elolvasható a makkabeusok könyvében: a szír-görög tisztviselők arra akarták rábírni a falu lakóit, hogy mutassanak be áldozatot Zeusznak. Ők nemcsak megtagadták ezt, de megölték az idegeneket és egy, az áldozat bemutatására kész hellenista zsidót is, majd a hegyekbe menekültek. És elkezdődött a szabadságharc. Ennyi a történet. 

Az elnyomatás éveiben prés alatt volt a zsidó öntudat és vallásgyakorlás. Ma vallás-szabadság van. A kérdés csak annyi: mi tart vissza bennünket? Kinek akarunk megfelelni a megtagadással? Megtaláljuk-e szertartásainkban a saját történelmünket?

Most csütörtök éjjel van. Most még meg lehet gyújtani a 3+1 gyertyát!

A  leveleimben mindig megpróbálok arról is írni, hogy a zsidó öntudatban milyen fontos szerepe van a zsidó ismereteknek. 

Az érdeklődő tanulás lehet a tartalmas zsidó élet egyik alapvetése. A másik a rajongó zsidó vallásgyakorlat. Egyik vagy másik nélkül a zsidó élmény biceg. Ezért kezdtem az ünnepeinkkel.

* * * 

(2019)

„Isten fogja megadni a fáraó (lelki) békéjét (is)."
אֱלֹהִים יַעֲנֶה אֶת שְׁלוֹם פַּרְעֹה

Ezt a hetemet átjárta a „testvér-kérdés”… 

Már a péntek esti beszédemben – József kapcsán – beszéltem a testvéri féltékenység és az ajándékozás kérdéséről.

Majd az én kislányaimra is ráköszöntött a hanuka – és a közös gyújtások alkalmával mindig elérzékenyülök. 

Aztán jött egy kistestvér névadása (Kimpián Partali Lizi), utána egy ikerpár (Ádám és Tomi) közös bár-micvája.

Mindeközben megnéztem két filmet is. A Mészáros Márta által rendezett „Aurora borealis” című filmet, amelynek központi kérdése egy testvérpár sorsa. Majd megnéztem a „Két pápát", amelyben két órán keresztül két ember történelmi léptékű beszélgetései láthatóak – szerintem – zseniális rendezésben és fényképezéssel. A két pápa (a német és az argentin) gyakorlatilag két, egymással teljesen szemben álló világnézetet képvisel, akik a film folyamán eggyé válnak. A történet végét ismerjük… 

Hogy ezt a „testvér-kérdést" miért írtam most le ilyen részletesen?

Mert sokszor nincs testvér vagy barát mellettünk. Napról napra találkozunk az egyén felelősségével. Helyzetekkel, amikor egyedül kell dönteni. Ahogy József egyedül állt a testvéreivel szemben, majd a Fáraóval szemben és a végén Jehudával szemben. 

Kérdezték tőlem a múlt héten, hogy miért ékelte be a Jóisten Jehuda és Támár sikamlós történetét a Tóra folyamatos narratívájába, amikor éppen József életéről beszél. A válasz egyszerű: mert van olyan, amikor egy pillanat is elég a megtéréshez. És az ott: AZ VOLT.

Amikor ott állt Jehuda egyedül… 

Szemben áll vele az „águná” menye: Támár, aki egy tilalmas együttlét után állapotos, akinek a szíve alatt az ő magzata van. Ketten vannak a sátorban. A történet végét ismerjük… A messiás őse született meg abból a kapcsolatból.

A megtéréshez nem kell tömeg. Sokan vagyunk és élünk egykeként. Vagy árvaként. Küzdünk. Szeretettel küzdünk a barátokért vagy egy közösségért, ahol otthon vagyunk. Ezért áldozunk időt és pénzt. Mert a lelkünk ott nyugszik meg. 

Amikor a zsidóság legősibb alapelvéről, a szabad választásról beszélünk, akkor a Jóisten ezt az örömöt adta át nekünk. Az egyetlen olyan csodát, amit kapcsolatnak lehet nevezni. A barátság, a szerelem, a közösség: mind  egyformán kölcsönös kötödés. Én saját magam választom ő(ke)t, és ő(k) meg engem.

Jehuda maga döntött úgy, hogy elismeri a tévedését. József maga döntött úgy, hogy megbocsát a testvéreinek. Ezek a döntések nem velünk született értékek. Ezeket mi magunk teremtjük meg – alázattal, odafigyeléssel, átérzéssel és érzelemmel. 

A testvériség ténye születési kapocs, ám mégis csupán egy lehetőség. A házasság eleinte lobogó szexuális kapocs, ám csak egy lehetőség. A személyes kapcsolódás, a barátság öröme érdekmentes csoda, ami csak arról szól, hogy a barátoknak jó együtt. És nemcsak „ott és akkor”, hanem „mindenhol és mindig”. Nem várjuk el a barátunktól, hogy teljesítsen és rendelkezésre álljon, mert az méreg a barátságban – egyszerűen csak jó együtt lenni vele. 

Ha keresek mondatokat a Tórában, amik a szívemhez közel állnak, akkor ez az ima, amit az öreg, magányos Jákob mondott el, mielőtt elengedte volna fiait Egyiptomba az ismeretlen és félelmes alkirályhoz:

וְאֵ֣ל שַׁדַּ֗י יִתֵּ֨ן לָכֶ֤ם רַחֲמִים֙ לִפְנֵ֣י הָאִ֔ישׁ „Az Él Sádáj (Mindenható Isten) adjon nektek irgalmat, amikor a férfi előtt (álltok).”

Rási két értelmet is ad ennek a mondatnak: שֶׁדַּי בִּנְתִינַת רַחֲמָיו וּכְדַי הַיְכֹלֶת בְּיָדוֹ לִתֵּן, יִתֵּן לָכֶם רַחֲמִים Aki képes (sedáj) a saját irgalmából átadni és lehetősége is van erre, ő adjon nektek irgalmat (זֶהוּ פְשׁוּטוֹ / וּמִדְרָשׁוֹ)

Ez egy egyszerű magyarázat, ám van egy metaforikus is…מִי שֶׁאָמַר לָעוֹלָם דַּי  , יֹאמַר דַּי לְצָרוֹתַי, שֶׁלֹּא שָׁקַטְתִּי מִנְּעוּרַי  (Isten), aki azt mondta a teremtéskor, hogy „ennyi elég!” (dáj!), mondja már nekem is, az én szenvedéseimre is, hogy „ennyi elég!” (dáj!), mert gyermekkorom óta nem tudott (a lelkem) megnyugodni (és kérlek hozzátok vissza Simont és Benjámint).

Igen… Mindannyian ezt a nyugalmat keressük, amit az agg Jákob keresett egész életében. Folytonos fájdalom, elválás és menekülés kísérte életét. Várta azt az eufóriát, amit akkor érzünk, ha valaki mellé valóban hazaértünk. 

Nem tudom, mi alakít ki egy barátságot. Genetika? Illatok? Spirituális egyesülés? Transzcendens megérzés, hogy én ismerem ezt az embert egy másik „dimenzióból"? 

Talán Rási első kommentárjában van a válasz: van Isten kezében végtelennyi irgalom. És ezeket fújja rá az emberekre, hogy meglássuk azt, hogy miért lehetünk kölcsönösen otthon a másik ember lelkében.

Ilyen érzés volt a jehudai megtérés öröme, a jákobi megnyugvás vágya, a testvérek találkozása és egy baráti közösség ölelése. Mind-mind a szabad választás csodája:  belső palota, amit te magad építhetsz fel!

* * * 

(2020)

A zsidóság túlélésének egy titka van: a Tóra fényét követte a nép az elmúlt három évezredben. Próféták, rabbik és melámedek tanították, hogy a Tórában minden benne van. Akár a sorokban, akár a sorok között. 

Szerintem az élet egyik legfontosabb tanítása található abban a válaszban, amit József ad a fáraónak, amikor az uralkodó azt kéri tőle, hogy fejtse meg az ő álmait is.

„Felelt József Fáraónak, mondván: Ez nem énbennem van, Isten ad majd jó feleletet Fáraónak…”

Hogy hol van benne ebben a mondatban a zsidó vallás alapja és a zsidó lélek története? 

Abban a tényben, hogy bármi is történik a világban, az életemben, az az Istentől függ, én csak elmondom és megélem. Ő az, aki megnyugtat, Ő a megfejtő – de kellek hozzá én is!

József azt mondja a fáraónak, hogy az élet az Istennel együtt végigélt, Istennel közös csoda, ahol Isten válaszol és mi vagy meghalljuk Őt vagy nem. Az érzékszerveink, a tapasztalásunk, majd a szívünk és az érzelmeink nyugtatnak meg bennünket.

A zsidóság egyik alapelve, hogy a világon minden készen van! Az Ö-való megteremtette a világot – minden lehetőségével együtt. S nekünk ezeket a lehetőségeket fel kell tudnunk ismerni.

Ez a megértési folyamat nagyon hosszú út. Évekbe, évtizedekbe kerül a megismerés, tapasztalás, tanulás és elemzés. Min múlik, hogy sikerül-e?Vallásos emberként azt vallom (hiszem és tanítom), hogy a fizikai világ fölött álló érzelmi világ alapja, hogy van célom az életben.

Isten azért teremtett engem, hogy adjak. Ebben segít engem az Örökkévaló szikrányi része, a lélek, amely bennem dolgozik és világít .Ezért élek. Ha ezt elfogadom, és az Örökkévalót, mint teremtőt, azaz „erőforrást” tekintem, akinek minden pillanata csak jó és előremutató, akkor meg fogom érezni magamban is azt az erőt, amivel célba tudok érni.

Ám van még egy fontos tanítás. A célok elérése nagyon fontos, ám legalább olyan fontos az a spirituális fejlődés, amellyel épülünk, míg a kitűzött célunkat elérjük. Így leszünk napról napra többek és fényesebbek, mint a hanukai gyertyák. Csodás cél a test és a lélek tökéletes egyensúlyba hozása, mert a kettő egészsége és az egészséges együttműködése Isten ajándéka. És ne feledjük: a megőrzésük a mi ajándékunk Istennek, mert csak így tudunk élni és így tudjuk a micvákat megcselekedni. Király és királynő vagy egy személyben!

Szerintem írjuk át József szavait…„Ez nemcsak mibennünk van, Isten ad majd jó feleletet nekünk…” Már csak egy kérdés maradt mára: a világ kérdéseire meghalljuk-e a lelkünk feleletét?

* * * 

Ha jobban belegondolunk, Fáraó álma eléggé  horrorisztikus volt… Egyszer hét darab, vízből felbukkanó csont-bőr zombi-tehén megeszik másik hét tehenet, méghozzá szőröstül, bőröstül, csontostul. Hát nem csoda, hogy a fáraó felriadt. És amikor visszaalszik, akkor következő álomban búzakalászok növesztenek szájat, fogakat, nyelvet és torkot, majd jó étvággyal bezabálják a mellettük lévő dagadt búzakalászokat.

Természetes, hogy a fáraó kínjában már a börtönből felhozott Józsefet kérdezi:„MI EZ???”.

Az ifjú zsidó ekkor furcsa választ ad: „A választ én nem tudom, ám Isten mindjárt megadja neked a helyen választ!” Ennyi volna a bölcsessége?? Hát ez nem sok… „…Isten tudja…” Ezt én is tudom mondogatni, mégsem leszek alkirály vagy miniszterelnök-helyettes.

De álljunk csak meg! József mégis tudott valamit, amit a fáraó nem: azt, hogy a világon minden készen van. Az Örökkévaló megteremtett mindent minden lehetőségével együtt. És nekünk, embereknek ezeket a lehetőségeket fel kell tudni ismerni.

József nagyon fontos dolgot mondott a fáraónak: csak azoknak sikerül a felismerés, akik kellően alázatosak és elfogadják az Örökkévalót, mint teremtőt, egyetlen uralkodót és tökéletes erőforrást. 

A felismerést és a felfedezést meg lehet tanulni, ám erre a fáraó egyedül nem volt képes, azonban elfogadta közvetítőnek Józsefet. És ekkor furcsa dolgot látunk! József által az uralkodó megértette az Örökkévaló álmokban küldött üzenetét. A borzalmas álomképekből a fáraó egy teljesen átlátható rendszert formált József segítségével.

Ez a mentalitás tökéletesen ellentétes a Mózessel szemben álló fáraó döntésével, aki hiába látta a csodákat, mégsem bírt hinni az Isten erejében.

– Kiféle, miféle ez az Isten, hogy én higgyek őneki? – kérdezte. Ellenszegült és a sorsa hasonló lett, mint az átok/áldásmondó Bileámnak.

És mi ma itt vagyunk… Beleszülettünk ebbe a világba. A saját életünk a bizonyíték arra, hogy a teremtésnek vagyunk részei, sőt alakítói. Innen valóban egy lépés szeretni (tisztelni?) az Örökkévalót, ami azt jelenti, hogy elfogadom a hatalmát. Hogy mit nyerek vele? Életet, tudást és energiát…

Hogy mi alkalmasak-e vagyunk arra, hogy „alkotótársai” legyünk Istennek, a teremtésben, a világ fenntartásban vagy javításában, az csakis saját magunkon múlik. Mint József válasza a fáraónak: 

– Én egyedül kevés vagyok… Ám nekem van egy társam, Ő majd elmondja nekem, én pedig elmagyarázom neked, hogy mit is jelent az álom. Fáraó, megbízol bennem és a társamban?

Ez az az öntudat, ami a zsidó vallás egyik alapvetése: ha  szakadékhoz érek, akkor rögtön egy hidat látok ott, amit közösen építünk. 

Olvastam egy érdekes értelmezést hanuka csodájáról: Isten annyira meglepődött és elérzékenyült amiatt, hogy a Szentélybe belépő zsidók első dolga volt, hogy újra gyújtsák a menóra lángjait – még akkor is, ha csak egy napra elegendő olaj van –, hogy abban a pillanatban csodát tett velük, és az egy napos olajmécseknek nyolc napnyi fényt adott.

Hiszem, hogy ez a lelkesedés és ez a hit az a bizonyos híd a szakadék fölött, amit közösen építünk, amit mindenki megérthet, és amihez mindenki hozzáteheti a maga részét. Így lehetünk hűségesek az elmúlt háromezer esztendőnkhöz, és ha nem tudjuk, mit is hordozunk a lelkünkben, akkor meg  kell ismerni és meg kell tanulni!

József álomfejtése nem ördöngősség volt, hanem őszinte kapcsolódás a saját isteni részéhez, a saját „élet-társához": a saját lelkéhez. 

Ne feledjük, ez az élmény is a teremtés része, hiszen nemcsak a Napot, a Holdat, a csillagokat, a fákat, az állatokat és a halakat teremtette meg Isten, hanem az alázat, az istenismeret, de a csalódást és a fáraó rémálmait is. Így az én saját életem a teremtés számomra legértékesebb része. Testemből kiüzenve leszek Isten segítő társa életem minden pillanatában. Így tekints minden emberre –  József története ezt is üzeni nekünk.