Mazsihisz elnök: Az Örökkévaló minden évben új lehetőséget ad

„A közösséghez való tartozás és a közösségi életben való aktív részvétel az, ami megerősít bennünket hitünkben, hagyományaink ápolásában és zsidó identitásunk megőrzésében” – fogalmaz ünnepi köszöntőjében Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, a ma este beköszöntő 5786. zsinagógai esztendő alkalmából.

Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének teljes ünnepi köszöntőjét olvashatják.

Kedves Testvéreim, Barátaim!

Az 5786. zsinagógai újév küszöbén, amikor megszólal a sófár hangja , egyszerre érezzük szívünkben a múltunk súlyát – és a jövőnk ígéretét. 

Az elmúlt év örömei és fájdalmai velünk maradnak. De az Örökkévaló minden évben új lehetőséget ad: a megtérésre, a megújulásra, összetartozásunk megszilárdítására.

A sófár hangja emlékeztet bennünket : miként a világ újra és újra teremtődik, úgy mi magunk is képesek vagyunk megújulni.

Engedjék meg, hogy egy személyes emléket idézzek fel.

Édesapám gyakran mondta otthon: „Megyek a sülbe imádkozni.”
Alázattal állt a Tóraszekrény előtt, hordozva a múlt sebeit. Gyermekként éreztem rajta a sors fájdalmát, de azt is, hogy minden lépése, minden tette a jövőről szólt.

Ez az élmény tanított meg arra, hogy aki belép a zsinagógáink kapuján, nemcsak a múltat hordozza, hanem a jövőt is.

Ezért hiszem, és ezért képviselem elnökként is: a mi feladatunk nem csupán a múlt megőrzése. Feladatunk, hogy abból erőt merítve építsük a jövőt.

Ha összefogunk egymásért és a hagyományainkért, biztos vagyok benne: a jövő generációi gazdagabb, erősebb közösségekre találnak zsinagógáinkban, iskoláinkban és intézményeinkben, mint azt valaha remélni mertük.

Kedves Barátaim!

Mindannyian tudjuk: közösségeink túlélték a történelem legnagyobb viharait. Ma pedig itt, Magyarországon újra együtt imádkozunk, tanulunk, és átadjuk gyermekeinknek a hagyományt. Feladatunk világos: nyitott szívvel fogadni mindenkit, aki közösséget keres, és hűnek maradni a Tórához és örökségünkhöz. 

Elfogadni a felénk nyújtott baráti kezet, hidakat, kapcsolatot építeni a többségi társadalommal. Tovább gazdagítani ezt a csodálatos, sokszínű közép-európai kultúrát, amelyet felmenőink oly sok értékkel gazdagítottak.

Örömmel látom, hogy budapesti körzeteink és a vidéki hitközségek hatékony módon működnek együtt. Új körzetek, hitközségek alakulnak, a régiek pedig új erőre kapnak a fiatal vallási vezetők bekapcsolódásával. Felekezetünk él, gyarapszik, mi több, erősödik, növekszik.

Hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy közösségünk biztonságban éli a mindennapjait. Együttérzünk hittestvéreinkkel, akik Izraelben és más országokban aggodalommal tekintenek a jövő felé. Tudniuk kell, mindig számíthatnak támogatásunkra.

A közösséghez való tartozás, a közösségi életben való részvétel erősít meg bennünket hitünkben, hagyományaink megtartásában, zsidóságunkban.

Melyik a legalkalmasabb pillanat részt venni a közösségi életben? Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy erre választ adó Ros Hásáná-i történetet.

A 16. század Spanyolországában így fordult egy bebörtönzött zsidóhoz a fogház parancsnoka: “Úgy hallom, nálatok ma van az újév. 

Minthogy te vagy az egyetlen zsidó a börtönben, igen magányos lehet neked itt. Irgalmasságom jeléül elrendeltem, hogy minden évben egy, azaz egy napot a zsinagógádban tölthetsz. Reggel odakísérnek az őrök, este pedig vissza. Gondold át, és értesíts majd, melyik napot választod.”

Alberto boldog volt, s egyre csak azon törte a fejét, melyik napot válassza. Melyik a legfontosabb ünnepe? A jom kipur? A sábát? Esetleg töltse a széder-estét a zsinagógában?

Hiába töprengett, nem jutott dűlőre, így végül szeretett mesteréhez, Dávid ben Avi Zimrához fordult. A rabbi válasza a levélben föltett kérdésre, hogy Alberto a 365 nap közül vajon melyiket töltse majd a zsinagógában, egyetlen egy szó volt: “A legközelebbit!”

Pontosan így gondolom én is. Amikor arra gondolnak, melyik a legalkalmasabb pillanat bekapcsolódni és részt venni a közösségi életben, az évszázados bölcsesség szerint is a válasz: a legközelebbi!

Kedves Barátaim! Drága Hittestvéreim!

 • Kívánom, hogy az 5786. év hozzon békét otthonainkba.
 • Hozzon erőt és megnyugvást a szívünkbe.
 • Világosságot életünkbe.

Kívánom, hogy közösségeink valódi otthona lehessen mindannyiunknak, és a Tóra fénye ragyogja be mindennapjainkat.

Vigyázzon ránk az Örökkévaló – ránk, Izraelre, a világ zsidóságára és minden igaz emberre.

Kötiva ve’chátima tova!
Jó beíratást és jó bepecsételést kívánok mindannyiunknak az Élet Könyvébe, egészséggel, békével és áldásokkal teli új esztendőre!

Sáná tová u’metuka!
Áldjon meg benneteket az Örökkévaló egy jó és édes évvel!