Időben engedd le haragod korbácsát – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 18 óra 58 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 2 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. E héten a KI TÉCÉ hetiszakaszt olvassuk a Tórából. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

„…Ha verést érdemel a bűnös, fektesse le őt a bíró és veressen rá maga előtt bűnösségéhez mérten, szám szerint. Negyvenet veressen rá, ne többet; nehogy többet veressen rá, ezen felül sok ütést, és lealáztatnék testvéred szemeid előtt…”(5 Móz. 25:2)

Nehéz úgy elolvasni ezt a hetiszakaszt, hogy egyes törvényeken ne borzadjon el az ember. Milyen világ lehetett az, kérdezhetjük magunktól, amelyben a szülők kivégeztetik a saját gyereküket, ha az konok és engedetlen? Miféle közösség az, amely a házasságtörőket halállal sújtja? Hogyan lehetséges, hogy a törvény a törvénytelen gyermeknek még a leszármazottait is kirekeszti Izrael házából, holott nemhogy maga a törvénytelen gyermek, de a leszármazottai sem vétkesek a felmenőik bűnében?

A legkülönbözőbb büntetésekről, fogságba vetésről, megkövezésről, akasztásról, kirekesztésről olvasunk ebben a szakaszban – ám csodálatos módon éppen a KI TÉCÉ az, amelyből szemkápráztató módon kiragyog az Örökkévaló könyörülete, jósága és az elesettek iránti, konok elkötelezettsége. S erre int minket is. 

Igen, az emberi világ kegyetlen, tele van olyan törvénytelenségekkel, bűncselekményekkel, aljasságokkal, amelyek büntetést érdemelnek egyfelől – másfelől azt tanítja nekünk itt a Tóra, hogy nemcsak bűn létezik, hanem igazság is; nemcsak jogsértés történik, hanem igazságszolgáltatás; s nemcsak az immoralitás, a romlottság, az igazságtalanság van jelen a valóban tökéletlen emberi társadalomban, hanem olyan magasabb rendű moralitás, amelynek forrása az Örökkévaló valóban tökéletes világa. 

Hiszen mit is jelent az a törvény, hogy aki korbácsütést érdemel, ne kapjon negyven csapásnál többet? 

Az isteni jelenlét ragyogását jelenti az olykor elvadult és sötét emberi viszonyok között. Az jelenti, hogy mind a közösségnek, mind az egyénnek mértéktartónak kell lennie a megtorlásban – még akkor is, ha meg vagyunk győződve a saját igazunkról és a vétkesnek találtatott ember bűnösségéről. Azt üzeni nekünk ebben a hetiszakaszban az Örökkévaló, hogy mindannyian lehetünk belátók – hát miért ne legyünk azok, ha megtehetjük?

Ember vagy, nem állatként jöttél a világra, hanem magasabbrendű eszmények hordozójaként. Ember vagy, tehát olykor vétkezel – de ha most véletlenül a te oldaladon is áll az igazság, el ne feledd, hogy bármikor odakerülhetsz a vádlottak padjára. Légy hát belátó! 

Őrizd meg a mértékletességet még akkor is, ha a másik valóban rászolgált a haragodra. Ne mérj rá „ezen felül sok ütést”. Időben engedd le haragod korbácsát, mert ha nem teszed, akkor azt fogod észrevenni: már nem is a másikat, hanem saját magadat ütöd. Ne okozz feleslegesen szenvedést másoknak – sem magadnak.

Jó szombatot!