Mi lett az „elveszett törzsek” sorsa?

Kik voltak ők, és hol lehetnek ma? Az elveszett törzsek a zsidó történelem egyik legnagyobb rejtélyei közé tartoznak, és évszázadok óta számtalan elméletet inspiráltak. Egyesek szerint a nigériai igbo közösség a törzsek egyikének leszármazottja. Mások az indiai északkeleti régióban élő Bné Menáse népét említik. Felmerült már a pastu nép Afganisztánban, de még az amerikai őslakosok is. Ezek és más csoportok mind állították már az idők folyamán, hogy az elveszett izraeli törzsek utódai.

A szóban forgó törzsek természetesen az ókori Izrael tizenkét törzsét jelentik (a földbirtok nélküli Lévi törzse kivételével). Minden törzs saját területet kapott Izrael földjén. Salamon király halála után, i. e. 922 körül, a birodalom hatalmi vetélkedés miatt két részre szakadt. Az északi királyságot Ruben, Dán, Naftali, Gád, Ásér, Isszakhár, Zebulon, Efraim és Menáse törzsei alkották. A déli királyság Judából, Simeonból és Benjamin nagy részéből állt (gyakran egyszerűen Júdeának nevezték).

I. e. 722-ben Asszíria lerohanta Izraelt, és meghódította az északi királyságot. Az ott élők jelentős részét Asszíriába, Médiába és Aram-Naharajimba hurcolták. A régészeti források arra utalnak, hogy ezek a közösségek idővel teljesen beolvadtak a környező népekbe. Eközben idegen népcsoportokat – a kútaiakat, avaiakat, hámátiakat és szefarvaimokat – telepítettek be a területre, akik végül egymással és a megmaradt izraelitákkal egyaránt összemosódtak.

I. e. 586-ban Babilon királya, Nebukadneccar elfoglalta a déli királyságot, és lakosságának nagy részét Babilonba hurcolta. Bár sokan elveszítették zsidó identitásukat, mégis voltak, akik megőrizték hagyományaikat, és végül visszatértek Júdeába, ahol újjáépítették a jeruzsálemi Szentélyt. Ekkorra azonban az északi királyság népe nyom nélkül eltűnt. A mai zsidóság a júdai közösségtől származik – innen ered a „judaizmus” elnevezés is.

Tudor Parfitt, a Londoni Egyetem Kelet- és Afrikatudományi Karának kutatója évtizedek óta foglalkozik az elveszett törzsek történetével, és The Lost Tribes of Israel (Izrael elveszett törzsei) című könyvében foglalta össze kutatásait.

Parfitt szerint az elveszett törzsek tagjai teljesen beolvadtak környezetük népei közé, és később eltűntek a történelemből. A júdai visszatérőkben eleinte még élt a remény, hogy a többi törzzsel újra egyesülhetnek: ahogy Ezékiel próféta is megjövendölte, hogy egyszer majd ismét egyesül az északi és a déli királyság.

A Talmud szerint Rabbi Akiva így fogalmazott: „Ahogyan a nap elmúlik és nem tér vissza, úgy [a tíz törzs] is elment és nem tér vissza.” (Szanhedrin 110b) Ennek ellenére időről időre újabb elméletek születtek arról, vajon ma hol élhetnek a törzsek utódai. A világ szinte minden régiójában található olyan népcsoport, amely valamikor magának tulajdonította az izraeli eredetet: Észak- és Dél-Amerikában, Japánban, Kínában, Etiópiában, Dél-Afrikában, Indiában, Nigériában, Új-Zélandon, Angliában, Írországban, Afganisztánban és Burmában is ezrek tartják magukat az elveszett törzsek leszármazottainak.

Parfitt azonban egyik állítást sem tartja megalapozottnak, mert szerinte ezek többnyire üldöztetés, társadalmi elszigeteltség vagy identitáskeresés nyomán születtek, nem pedig történeti bizonyítékokon alapulnak. Bár e közösségek gyakran felvesznek bizonyos zsidó vallási gyakorlatokat – például a szombat megünneplését vagy a húsvágás különleges módját –, a kutató szerint történeti eredetük legendákon nyugszik csupán. Sok esetben az adott csoportot éppenséggel ellenséges szándékkal bélyegezték „zsidónak”, és ez a téves címke maradt fenn. Az akadémiai világ többsége ma Parfitt megközelítését fogadja el.

Egy béta-izraeli nő injera (etióp laposkenyér) készítése közben Gondarban, Etiópiában, 1996-ban. (Wikimedia Commons)

Létezik azonban egy olyan közösség, amely elveszett törzsi eredetre hivatkozik, és amelyet a világ zsidósága is elfogadott: ez az etiópiai Beta Israel közösség, amely magát Dán törzséből származtatja. E hagyomány a 9. századbeli Eldad HaDani („Eldad, a danita”) alakjához kötődik, aki Tuniszban tűnt fel, héberül beszélt, és azt állította, hogy közössége a kusi földön (a mai Etiópia területén) él. A helyi zsidó vezetők bizonytalanok voltak, ezért Tzemach Gáonhoz fordultak, aki hitelesnek fogadta el Eldad beszámolóját. Később, a 16. században a Radbaz rabbi is megerősítette ezt a hagyományt. A modern tudománynak ezzel szemben az az álláspontja, hogy Eldad egy arab nyelvű vidékről érkezett kalandor lehetett, esetleg a karaiták megbízottja.

1973-ban azonban Ovadia Joszef, Izrael akkori szefárd főrabbija úgy döntött, hogy a Beta Israel valóban Dán törzsének leszármazottai. E döntés a Radbaz és Tzemach Gaon responzumaira támaszkodott. A nyilatkozat után az izraeli állam segítséget nyújtott az Etiópiából menekülni próbáló Beta Israel közösség tagjainak, akik jogosulttá váltak az Alija (Visszatérés) Törvény alapján való bevándorlásra. Több mint tizenöt ezer embert menekítettek ki légi úton Etiópiából Izraelbe. Bár néhány tudós ma is kételkedik ősi eredetükben, a Beta Israel gyakorlatilag minden izraeli rabbinikus hatóság által elfogadott zsidó közösségnek számít.

Hol lehetnek ma az elveszett törzsek?

Ha Parfitt és más kutatók feltevése helytálló, és az északi törzsek valóban beolvadtak a környező népekbe már az I. e. 7. században, akkor leszármazottaik ma is szétszórva élnek a világ minden pontján – többnyire anélkül, hogy tudnák, őseik valaha Izrael népéhez tartoztak. Így lehetséges, hogy az elveszett törzsek utódai ma is köztünk élnek, akár olyan közösségekben is, amelyek maguk is őrzik ezeket a legendás történeteket, bár történeti alapjuk valószínűleg már régen feledésbe merült.

A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla