– Milyen volt a hűtlenséget bizonyító próba? Kinek jó az, ha tud valamiről, amiről jobb nem tudni? Elvégre amiről nem tud az ember, az nem is fáj! – írja Szerdócz Ervin rabbi a Nászó hetiszakaszhoz írt magyarázatában.
Jeremiás próféta lesújtóan vélekedett a nőkről: „Nőstény vadszamár, szokva a pusztához, lelke vágyában liheg levegő után, vágyát ki gátolhatja meg?” (J.2/24) A női lélek valóban kiismerhetetlen. A Kabbala szerint Istenhez hasonló: „szeszélyes és bosszúálló". „A férfi, aki már elment, gyakran visszatér. Az asszony, aki elment, sohasem tér vissza!” „Miután valami nem jó az asszonynak, azután már semmi se jó neki…” (Sota Toszifta) Spinoza szerint mindennek alapja az érdek! „…de ki ismeri egy asszony „érdekeit”?
A Talmud Sota traktátusa a női hűtlenséggel foglalkozik. Hogy mi a hűtlenség? Tórai parancs szerint (lásd IV.M.5/11-31) hűtlennek (szotá) nyilvánították azt az asszonyt, akiről férje feltételezte, vagy féltékenységében állította, hogy házasságot tört. A megvádolt asszonynak alá kellett vetnie magát egy bizonyítási szertartásnak: „És itassa meg az asszonnyal keserűség átokhozó vízét és a víz mely az átkot hozza... keserűséggé válik.” (IV.M. 5/24.) Az „átok” külső és belső jelben mutatkozott meg: „hasa földagadttá, ágyéka beesetté (nemi aktusra képtelen) lesz”. (u.o.)
„Rabbi Abba mondja: minden hűtlen vét a hetedik „ne paráználkodj” és a kilencedik „ne esküdj hamisan” parancs ellen, hiszen megesküszik, hogy ártatlan. Ha csábítójától gyermeket szül esküszik, hogy a gyerek a férjéé.” (Nazir 22b,)
Ha az asszony hűtlensége „rejtve marad férje szeme előtt” és „csak” féltékenységében vádolta feleségét, a nőnek innia kellett a „keserűség átokhozó vízéből.” (uo.21) Ha az asszony bevallotta hűtlenségét, nem állították próba elé, válólevelet kapott és nem élhetett többé férjével. Ellenben ha a kijelentette, hogy erőszak áldozata lett, férjével maradhatott.
Ha nem volt tanú, a hűtlenségre, szintén elvégezték rajta a „keserűség átokhozó vízének” próbáját. Ha csak egy tanú volt, nem végeztek próbát, de férje nem élhetett többé vele. Két tanú esetén, ha figyelmeztették korábban, hogy ne kövessen el hűtlenséget, és ennek ellenére hűtlen lett, a nőt megkövezték.
Milyen volt a hűtlenséget bizonyító próba? „És a pap vezesse közelebb és állítsa az Örökkévaló színe elé.” (IV.M. 5/16) A pap körbevezette az asszonyt a Szentélyben, amíg az elfáradt. Haját megszégyenítésül leengedték. Kezébe adták az edényt a keserűség vízével és tartania kellett, hogy keze elfáradjon és valljon. Ha nem vallott, kényszerítették, hogy igya meg a vizet. Ha bevallotta bűnét, mentesítették a próbától és férjétől válólevelet kapott. Abban az esetben, ha a megvádolt nő ártatlan volt, és ennek ellenére ivott az „átkot hozó” vízből, a víz áldássá vált benne: ha meddő volt, gyermeket szült, ha előbb nehezen, azután könnyen szülte meg gyermekét, ha csak lányai voltak, azután fiai lettek, ha gyerekei csúnyák voltak, azután szép gyermekei születtek.
Nézzünk a történelmi tények mögé! Nem minden hűtlenség derült ki. Nem tudható, hány asszony követett el hűtlenséget. Feltételezhetően sok asszonyt tettek ki hűtlenségi próbának, sokan ittak a keserűség vízéből. De láss csodát: hasa egyetlen egynek sem dagadt föl, ágyéka egyetlen egynek sem lett beesetté! Ez azt jelenti, hogy Izrael leányai soha sem követtek el hűtlenséget? Aligha…(lehávdil)
„Történt, hogy rabbi Meir, a Talmud nagytekintélyű bölcse, azt állította, hogy minden nőnek gyenge az akaratereje, és mind könnyen rávehetők hűtlenségre. Felesége, Bruria - aki rendkívüli értelmes, okos és tanult volt - ezt kikérte magának. Erre rabbi Meir elhatározta, hogy próbára teszi! Rábeszélte egyik tanítványát, hogy csábítsa el feleségét. Több próbálkozás után a tanítvány végül sikerrel járt!” (Ávodá Zárá 18) Bruria, miután megtudta, hogy férje buzdította csábításra az ifjút, öngyilkos lett. Meir rabbit ezután száműzték Tiberiás városából.
Történelmi tény, hogy Simon ben Satach, az i. e. II. században élt tanaita bölcs, miután a Szanhedrin (Főbíróság) elnöke lett, diszkréten és csendben érvénytelenítette a női hűtlenség próbáját.
Erre mondaná Móricka: „Okos!” Van, amiről jobb nem tudni? Elvégre, amiről nem tud az ember, az nem is fáj! „Ami görbe, az úgy sem bír egyenessé válni, a hiányt nem lehet megszámlálni” (Koh.1/15)