Életének 95.
évében, 2026. február 6-án elhunyt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas
fotóművész, a magyar vizuális kultúra egyik legmeghatározóbb alakja.
Távozásával a magyar fotográfia és a színházi élet egy olyan ikonikus
szereplőjét veszítettük el, aki nemcsak iskolát teremtett a színházi
fényképezésben, hanem képeivel évtizedeken át dokumentálta a magyar valóság
legrejtettebb, legemberibb pillanatait.
"A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük" (Keleti Éva)
Keleti Éva
1931-ben született Budapesten, polgári zsidó családban.
Életének korai éveire
rányomta bélyegét a történelem vihara: fiatal lányként élte át a holokauszt
borzalmait és a bujkálás kényszerű magányát. Ezek az alapvető tapasztalások –
az üldöztetés emléke és az élet igenlése – mindvégig ott rejtőztek humanista
látásmódja mögött. Bár 1949-ben még fizika-kémia szakon kezdte meg egyetemi
tanulmányait, az élet végül a kereső elé szólította. 1951-ben a Magyar Fotónál
kötelezte el magát a hivatás mellett, ahol olyan mesterek útmutatásával vált
riporterré, mint Vadas Ernő és Langer Klára.
Pályafutása során
a Magyar Távirati Iroda, majd az Új Tükör és az Europress
meghatározó szakembere volt, de munkássága messze túlmutatott a napi
hírszolgáltatáson. A színházi fényképezésben forradalmi újítást hozott: a
beállított jelenetek helyett a kulisszák mögötti világot, a próbák feszültségét
és a színészi lélek rezdüléseit kutatta. Nevéhez fűződnek a 20. század második
felének legfontosabb művészportréi, amelyekben az intimitás és a drámai erő
páratlan módon ötvöződött. Szívügyének tekintette az elfeledett értékek
gondozását is, így például döntő szerepe volt Várkonyi László fotóművész
hagyatékának újrafelfedezésében.
Munkásságában
fontos szerepet kapott a zsidó hagyomány és az emlékezet kultúrája.
Rendszeresen fényképezte a zsidó vallási és közösségi élet eseményeit,
zsinagógákat, közösségi alkalmakat, és szoros kapcsolatot ápolt a Mazsihisszel
is. Többször vallotta: a túlélés tapasztalata és a zsidó sors is hozzájárult
ahhoz az empátiához, amellyel mindig modelljei felé fordult.
Hatalmas életművét
olyan rangos elismerések fémjelezték, mint a Prima Primissima-díj, a Táncsics
Mihály-díj vagy Budapest díszpolgári címe. Kossuth-díját 2017-ben vehette át
példaértékű szakmai alázattal végzett munkájáért. Kilencvenen túl is aktív
maradt, utolsó éveiben is újabb és újabb arcokat, történeteket mutatott meg a
közönségnek, bizonyítva, hogy a kíváncsiság és a szeretet az örök ifjúság
záloga. Keleti Éva távozásával egy korszak zárult le, de fotói – ahogy ő
nevezte: a „pillangó szárnyán” elkapott pillanatok – örökre velünk maradnak.
Emlékéből és emlékeből fakadjon áldás!
Kiemelt kép: 2023. július 12-én készült
Budapesten (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)