Érvényesülni fogsz, mert veled lesz gondviselő Istened

– Isten próbára tette az első ősapát, Ábrahámot. Az ősapának döntenie kellett, hogy az Örökkévalóhoz vagy otthonához ragaszkodik jobban. A zsidók követték Ábrahámot, aki Izrael Istenét választotta! Beteljesedett a jóslat: „S ti, akik ragaszkodtatok az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, mindnyájan életben vagytok a mai napon” (V.M. 4/4). Ám Israel Cháj! Izrael népe él, és élni fog! – tanítja írásában a Leh Lehá hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin főrabbi.

„Az Örökkévaló így szólt Ábrahámhoz: Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.”
(I.M.12/1.)

Minden ember ragaszkodik szülőhelyéhez. Ott ismeri meg az „otthon melegét”, ott éltek felmenői nemzedékeken át, ott vannak sírjaik is. Ragaszkodik a megszokotthoz még akkor is, ha szülőhelyének feltételei nem előnyösek számára, ahogy olvassuk: „Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben. Síromhoz így szólok: „apám vagy nekem!” (Jób 17:13). Viszolyog az ismeretlentől, mert a hely és a szokás hatalma legyűri az ismeretlen kihívásait!  

Rómában, a Fórum Románumon áll Titus diadalíve, amit a császár jeruzsálemi győzelmére állítottak. A hadjárat során 600 ezer ember halt meg, 70 ezer zsidót vittek rabláncon Rómába. 

A diadalív belső felületét két dombormű dísziti. Az egyiken a Victoria istennő által megkoszorúzott Titusz császár látható négylovas kocsiján, allegorikus alakokkal körülvéve. A másik relief a diadalmenet egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja: egy csoport szolga győzelmi trófeaként a jeruzsálemi templom rituális kincseit viszi a vállán: az arany asztalt, rituális edényeket, harsonákat, a menórát. Megszűnt a zsidó államiság. Judea római provincia lett. Caesareából zsidó foglyokkal megrakott hajók indultak Rómába, hogy a foglyok vasra verve vonuljanak a római légiók előtt. 

Az történelem során több rabszolgasorba került nép vesztette el identitását, sokuk eltűnt a történelem színpadáról.  

Ábrahám, az első ősapa, parancsba kapja Istentől: „Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked” (I.M.12/1.).

Ábrahám kihívás előtt állt. Isten megparancsolta, hogy kezdjen új életet egy idegen országban, ahol idegen lesz idegen környezetben. Hányszor történt a zsidókkal viszontagságos történetük során, hogy el kellett hagyniuk országukat, majd utóbb azt az országot is, ahova sanyarú sorsuk miatt kerültek. Isten azonban a parancs mellett ígéretet is tett Ábrahámnak: „ ….és nagy néppé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá” (uo. 12/2.).

Isten ígérete három évezreden át a küldetés és remény, előremutató prófécia hangján szólt: igen! Elüldöztek országodból, hazádból, de a helyzet, amibe kerültél, átmeneti. Érvényesülni fogsz, mert veled lesz gondviselő Istened.  

Számtalan példa van arra a történelemben, hogy az idegen földre, kilátástalan helyzetbe került zsidók megtartották vallásukat, identitásukat, és ott érvényesültek, ahova szomorú sorsuk miatt kerültek. Beteljesedett a jóslat. 

A zsidók mindenkori érvényesülésének más, konkrét oka is volt. Az, hogy a zsidó vallás nem HIT-, hanem TUDÁSALAPÚ. 

Simon ben Sátách, az i .e. 2 században élt tanaita bölcs, a zsidó legfelső bíróság elnöke újítást – tákánát – hozott. Bevezette a kötelező oktatást (Ketubot 8). Minden egészséges gyerek köteles volt Tórát tanulni. Emellett etikát és nyelveket is tanult minden gyerek. 

A 70 ezer, rabláncon Rómába vitt zsidó mindegyike beszélt héberül, arámi nyelven, görögül és rövidesen latinul is. Tudtak írni és olvasni. Micsoda szellemi előny más népekkel szemben! Rómában egy fiatal, életerős rabszolga ára 10 ezüst denarius volt. Egy zsidó rabszolga ára ezzel szemben meghaladta az 50 denariust is. 

Julius Caesar óta minden győztes római császár diadalmenettel ünnepelte győzelmét. Egy szolga állt a császár mögött a négylovas, ünnepi quadrigán, arany koszorút tartott a feje felett, és a szenátus rendelete szerint a következőt kellett fülébe súgnia: „Tekints magad mögé! Ne felejtsd: e is ember vagy!” .

A zsidók aranykoszorúja a „TUDÁS” volt. A tudás volt érvényesülésük alapja.  

De nem is ez a lényeg! Hol van már az egykori Római Birodalom! A zsidók ezzel szemben a mai napig genetikailag magukénak tudják és hordozzák a remény ígéretét: „….megáldalak ….., és te légy áldássá”.  Ha a sorsa felszólítja: „menj, ahova küldelek", minden zsidó  maga mögé tekint és ösztönösen tudja, érzi, hogy az „Egyetlen Egy” vele van! Tudja ezt: 

„Minden helyen, ahol Nevemen szólítasz, eljövök hozzád és megáldalak!”
(II.M. 20/21)