Binjomin rabbi: Mi a személyes célunk, ha visszagondolunk az egyiptomi rabságra?

– Milyen emberi aspektusoknak felelnek meg a zsidó naptár ünnepei? Miért éppen peszáhhal kezdődik el mindez? Milyen értelemben leszünk peszáh ünnepe során „szabadabbak”? Hogyan és miért támaszkodunk szédereste? – többek között e kérdésekre keres választ az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legfrissebb számában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija.

A Tóra megparancsolja, hogy peszáh hónapja, niszán hónap első legyen a számunkra: 

„Ez a hónap legyen nektek a hónapok kezdete. Első az nektek az év hónapjai között.” (Mózes 2., 12:2) 

Felmerül a kérdés, hogy pontosan mi is itt a parancs, a gyakorlati teendő? 

Vajon ez azt jelenti, hogy más hónaptól kezdve tilos számítanunk az időt? Tehát nem mondhatjuk azt például, hogy most van április, azaz a negyedik hónap (a polgári időszámítás szerint)? 

Vagy tisri hónapban nem mondhatjuk, hogy első hónap? A Talmud bölcsei ezt a mondatot több helyen is arra használják, hogy az újhold megállapításának részleteit tanulják belőle (pl. Ros Hásáná 20a).

Ha azonban a Tórát lelki fejlődési útmutatóként olvassuk, akkor ezáltal új jelentést fedezhetünk fel e mondatban. Ugyanis niszán, az első hónap, peszách ünnepéről nevezetes. 

Peszáh pedig a szabadság ünnepe, ahogyan imáinkban is mondjuk: zmán chéruténu [szabadságunk ideje]. Hasonlóan, minden más ünnepnek is van egy központi jellege, amire az az időszak különösen alkalmas, hogy azon dolgozzunk, megerősítsük minden lelki testrészünket, minden időben, mindenféle szempontból. 

Sávuot a Tóraadás ideje, amikor a kitartás és intellektuális önfejlesztést erősítjük meg. 

Szukot az öröm ünnepe, a betakarítás ideje, amikor a Teremtő iránt érzett hálánkat fejezzük ki.

Ros hásáná és jom kipur az elszámolásról és megbánásról, önvizsgálatról szól. Még mélyebben az önmagunkkal szembeni őszinteségről, hogy eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy beismerjük saját gyengeségeinket és szembenézzünk velük. 

Ezek alapján a Tóra parancsa az, hogy mielőtt mindezekre a tulajdonságokra rátérünk, mindenekelőtt a szabadság tulajdonságával foglalkozzunk. 

Kezdjük az önfejlesztést a szabadság elérésével! 

Az azonban továbbra sem világos, hogy hogyan tudjuk ezt a gyakorlatban megtenni? Hiszen a szabadság – ellentétben az összes többi tulajdonsággal – nem fejleszthető képesség, hanem állapot. 

Mi a személyes célunk azzal, hogy visszagondolunk az egyiptomi rabságra?

Binjomin rabbi okfejtését teljes terjedelmében az Omek magazin e heti számában olvashatják.