Az embert nem menti fel vétke
következménye alól az, hogy „nem tudja” mit követ el, ha azt tudnia kell! Azzal
se védheti magát, hogy „nem törődtem azzal, hogy tudjam” – tanítja a BÁLÁK hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.
Kevés, karakterükben annyira különböző személyt találhatunk a szentírásban,
mint Ábrahám ősapa és Bileám midjanita varázsló. Rabbi Jismael 13
szentírásmagyarázat „Gezéro Sovo” elv szerint, ha két különböző témájú szöveg,
azonos fogalmat tartalmaz, akkor tartalmi összefüggés (horribile dictu:
ellenmondás) van közöttük. Ábrahám és Bileám között, mindössze annyi közös van,
hogy korán keltek és felnyergelték a szamarukat. (lásd: I.M. 22/3-ban és IV.M.
22:21). Héberül a "felnyergelte" (jachvos) szó közel áll a „meghódítani"
szóhoz. A
„szamár” (hámor) szó párja a törékeny fizikai állapotot kifejező „chomer”
(cserép) szónak.Ebből az opcióból nézve, Ábrahám amikor felnyergelte a szamarát,
legyőzte a fizikai ösztöneit az Örökkévaló szolgálata érdekében. Így amikor
Ábrahám parancsot kapott Moria hegyénél, hátrahagyva a szamarát (I.M. 22:5) –
mintha azt mondaná: „Megszabadultam a vágyak fogságából.” Ezzel szemben Bileám, saját gazdagodása és
dicsősége érdekében, azért indult kora hajnalban, mert már kitervelte, hogyan
ártson a zsidó népnek. Később kiderül, hogy szamara magasabb szellemi szintre
került, mint Bileám maga.
Talmud (Bava Batra 60a) szerint Bileám, annak tudatában nyergelte fel
szamarát, hogy megátkozza Izraelt népét. Ekkor mondta Isten: „Amint te,
Ábrahám is kora reggel kelt fel, buzgóságában nyergelte fel szamarát készen
fiát nekem áldozni, amint parancsba adtam neki. Te azért igyekszel, hogy
megátkozd Izraelt? Ábrahám, Izrael őse megelőzött.”
„És az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját….” (IV.M. 22/28)
„Tíz dolgot teremtett az Örökkévaló péntek délután, alkonyat idején a teremtés hatodik napján… Bileám nőstény szamarának száját…..” (Avot 5/6.)
A
teremtés óta létező és Bileám történetéig némán hallgató „beszélő szamár szája”
tulajdonképpen semmi szerepet nem játszott Izrael fiainak, a zsidó nép
történetében. Miért teremtette Isten „kezdetben” és mire tanít az, hogy majd
egy adott időben megszólalt? A „beszélő szamárnak” nem a zsidók, hanem Bileám
szempontjából van „szerepe”. Bileám beszélő szamár csodájának üzenete az, hogy az
Örökkévalónak még olyan lélek is kedves, mint amilyen Bileám volt. Isten, a
„beszélő szamár” száján keresztül figyelmezteti őt, hogy győzze le negatív és
romboló ösztöneit. A teremtés hatodik napján, Isten kizárólag abból a célból teremtette
a beszélő szamár száját, hogy majd egykor megpróbálja Isten közelebb hozni
magához Bielámot, aki erre az addigi tevékenységével biztosan nem volt érdemes.
„Ha egy bűnös ember, mint Bileám ennyire fontos Istennek, egy kevésbé bűnös
mennyivel inkább az.” (Mákot 24b)
Bileám varázsló szamara hátán ülve készül
álságos feladatára. Útját elállja egy angyal, amit a szamár lát, a varázsló
viszont nem. Bileám ekkor háromszor megveri szamarát, amit az angyal számonkér
rajta. Bileám bevallhatta volna az igazat: „azért vertem meg, mert falhoz
nyomta lábam”. Ehelyett azzal menti magát, hogy „vétkeztem, mert nem tudtam,
hogy te állsz elém az úton….”. (IV.M.22/32-34). Ha Bileám, a varázsló „próféta” nem tudta,
hogy angyal áll előtte, akkor nem is vétkes, hogy ártatlanul megverte szamarát?
Az embert nem menti fel vétke következménye alól az, hogy „nem tudja” mit követ
el. Bileámnak tudni kellett volna, Isten
nem akarja, hogy Moáb földjére menjen. Vagyis amikor Bileám azt mondja:
„vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton”, valójában ezt
jelenti: „nem törődtem azzal, hogy tudjam”. (u.o.25.)