Az egyetlen esély: a jó emberek közössége – Jó Szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink, a Szombat szent ünnepe ma este 7 óra 39 perckor köszönt be hozzánk, a Királynő holnap este 8 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk,  Facebook - és  Instagram  oldalunk nem frissül. Ezen a héten a Reé hetiszakaszt olvassuk fel Mózes ötödik könyvéből. Mindenkinek jó Szombatot kívánunk!

Elétek teszem ma az áldást és az átkot – rakja ki komótosan a portékáit a Jóisten a hetiszakasz elején. Lehet választani. És minden ezen a személyes választáson múlik. A Tóra szerint semmilyen társadalmi-politikai rend nem tud élhető közösségeket produkálni. Jó közösségeket, társadalmakat egyedül jó emberek méltányos döntései teremthetnek.

A Tóra a szabadulás, a szabadság kézikönyve, Isten a saját képmására, tehát szabad, felelős, választani és választása következményeit viselni képes élőlénynek teremtette az embert, és épp ezért a teremtés történetének nincs forgatókönyve, Isten sem tudhatja, hogy lesz-e a végén happy end: a szövetség, amelyet kötöttünk, azt jelenti, hogy a Teremtés immár közös vállalkozás. A mostani hetiszakasz szerint bármi áron fel kell számolnunk az emberek közötti minden gazdasági függést, hogy az Isten elrendelte szabadság érvényesülhessen.

„Nem lesz közöttetek nélkülöző – mert megáld Benneteket az Örökkévaló abban az országban, amelyet örökségül ad Nektek”. Ez a mondat joggal fordítható úgy is, hogy ne legyen köztetek nélkülöző, mert az Úr megáld benneteket az örökségül kapott földön. A jó élthez szükséges anyagi javak megtermelhetőek, az, hogy lesz-e köztetek nélkülöző vagy sem, az elosztásukon múlik egyedül.

Egy olyan rendszer összerakásán tehát, amelyik képes átlátni és méltányosan súlyozni a szükségleteket és irányítani az elosztást. Isten gondoskodik arról, hogy mindenkinek jusson – ígéri a szöveg – , csak juttassátok is el hozzájuk.

Nos, Isten betartotta az ígéretét, ma igazán látjuk. Irtózatos túltermelés és túlfogyasztás időszakában élünk. Miközben messze nem jut mindenkinek, mi nem tartottuk be a megállapodás ránk eső részét.

És ha átmenetileg mérsékeljük a túlfogyasztást, ha lefullad a globális gazdaság irtózatos gépezete kicsit, 10 ezer gyerek hal éhen havonta, illetve tízezerrel több, mint máskor. A „globális délnek”, hiába adna bőven eleget az Örökkévaló teremtett világa, nagyon-nagyon kevés jut belőle.

Noha volna rá mód a robotizáció miatt, hogy kevesebb munkát végezzünk, a munkahét hosszának csökkentése és az alapjövedelem bizonytalan kísérletek csak, viszont azok, akik kiszorulnak a „munka világából”, kilátásalan és tartós, reménytelen nyomorúságba süllyednek. Mi legyen akkor ezek helyett?

A Tóra szerint rendben van ugyan többé-kevésbé a „piaci verseny”, de az esélyeket újra és újra ki kell egyenlíteni. Egy élhető élet elindításához hatalmas előzetes befektetésekre van szükség, tűrhető lakhatási körülményekre, hosszú ideig tartó tanulásra. Akinek nincs pénze von haus aus, el kell adósodnia, a startmezőn elveszítenie a gazdasági szabadságát, akár egy életre és akár még a következő nemzedékekre is áthúzódóan, és országok, régiók is el tudnak könnyen adósodni így nemzedékekre.

A Tóra-korabeli Közel-Kelet már jól ismerte az adósrabszolgaság intézményét, a totális gazdasági kiszolgáltatottságot és a Tóra azzal, hogy hétévente felszabadítani rendeli az izraeli adósrabszolgákat, meg is akadályozza, hogy egyetlen anyagi megcsúszás végérvényesen tönkretegyen emberi életeket, akár nemzedékeket és általában is hétévente az adósságok eltörlését írja elő. A Szentírás megtöri a szegénység újratermelésének ciklusait, amit a globális kapitalizmus ma nem tesz meg. Sokszor hüledezünk azon, amit az ókori kegyetlen erkölcsök maradványaként érzékelünk a Tórában, de azért van mit tanulnunk belőle.

És ez még messze nem minden. Ugyanebben a hetiszakaszban áll az is, hogy ha a rendszer működése ellenére is látsz nélkülözőt, „nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki szükségéhez mérten, amennyire szüksége van”. A garanciális szabályok, az intézmények naiv remények szerint minden problémát automatikusan megoldanak, de a Tóra tudja, hogy, mivel minden rendszert emberek építenek ki és emberek működtetnek, végső soron minden ki-ki emberi jóságán múlik. A legjobb szisztéma sem törli el a szenvedést a világból, „mindig lesznek nélkülözők köztetek”, és mindig választanunk kell, hajlandóak vagyunk-e tevékenyen együttérezni velük. Csak a szolidaritás kultúrája védheti meg őket.

Elétek teszem az áldást és az átkot és az, hogy milyen lesz a világ, kizárólag a személyes döntéseinken múlik.

Jó Szombatot kívánunk!