Közös útjaink a sebek gyógyulásához: 30 éves lett a legendás KÚT rendelő

A munkássága révén ma már iskolateremtő tudósnak számító Virág Teréz pszichoanalitikus, pszichológus kezdeményezésére 30 évvel ezelőtt, 1992. április végén kezdte meg működését a KÚT rendelő Budapesten. Az elmúlt évtizedekben holokauszttúlélők, valamint az ő gyermekeik és unokáik százai tapasztalhatták meg a segítő odafordulás, meghallgatás és kibeszélés felszabadító, terápiás erejét. A Mazsike székházban jártunk a KÚT jubileumi rendezvényén.

– Két hete Gergely Ágnes költőt láttuk vendégül az új, Munkácsy Mihály utcai székházunkban, most pedig a KÚT konferencia résztvevőit köszöntjük nagy örömmel, bízva abban, hogy ez az épület a zsidó közösség egyik új otthona lesz – e szavakkal köszöntötte Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke a KÚT konferencia résztvevőit. 

A rendezvény résztvevői

Mint mondta, a magyar zsidóság óriási kulturális és tudományos kinccsel gazdagította Magyarországot, ezért – természetesen tiszteletben tartva a mártírok emlékét – az egyesület tudatosan törekszik arra, hogy a zsidóságot ne csak a vészkorszak eseményenek tükrében mutassa föl, hanem az értékteremtő építkezés és gyarapítás felől. Ez az oka annak, hogy a Mazsike az új székházában igyekszik minél szélesebb és gazdagabb programkínálatot ajámlani az érdeklődőknek.

E felfogás jegyében fogadta be a Mazsike a KÚT jubileumi rendezvényét, amelyet Bárdos Katalin, Heller Mária és Vörös Kata abból az alkalomból szerveztek, hogy Virág Teréz  pszichoanalitikus, pszichológus kezdeményezésére – és a Mazsike keretein belül – 1992. április 29-én kezdte meg működését a KÚT rendelő. Ennek előzménye az volt, hogy a pszichoanalitikus és pszichológus Virág Teréz volt az első Magyarországon, aki megszervezte az úgynevezett „holokauszt beszélgető csoportot” a vészkorszak által okozott traumáktól szenvedő emberek számára. Ebből nőtt ki a KÚT rendelő, majd később a Kút Alapítvány, amely 2018 óta az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen működik Virág Teréz Traumakutató Csoport néven.

S hogy mit takar a KÚT, ez a beszédes, több értelmű elnevezés? A Mazsike konferencián Bárdos Katalin pszichológus, pszichoterapeuta, a Kút rendelő vezetője (Virág Teréz lánya) elmesélte, hogy amikor az édesanyjáék a KÚT nevet adták, először csak magára az életadó vízforrásra asszociáltak, s csak később tudatosult bennük, hogy ez a név kiadja ezt a kifejezést: KÖZÖS ÚT TALÁLKOZÓ. Márpedig a holokauszt traumáit átélt emberek és leszármazottaik voltaképpen tényleg egy „közös úton” járnak a traumatikus tapasztalataikat vagy élményeiket tekintve. Sőt, később egy rabbi arra is felhívta a figyelmüket, hogy a KÚT szó a héber felől is értelmezhető, a KEDOSIM U TEHORIM (szentek és tiszták) kifejezés ugyanis a hatmillió mártír megszólítása az imáinkban. 

A Virág Teréz vezetésével létrejött csoport először harminc körüli létszámmal működött, de az utóbbi harminc évben már sok-sok szenvedő ember megfordult náluk és talált enyhülést a KÚT révén. 

Heller Mária és Kapusi Gyula

A konferencián Kapusi Gyula pszichológust Heller Mária szociológus kérdezte a holokauszttraumák kapcsán, s elsőre egy nagyon izgalmas és jó értelemben véve igen meghökkentő kérdést szegezett neki:

– Voltaképpen van-e jogunk követelni a túlélélőktől, az áldozatoktól azt, hogy elmondják a velük történteket, s van-e jogunk felszólítani az utánunk jövő nemzedékeket, hogy ezeket az elbeszéléseket meghallgassák?

Kapusi Gyula válasza hasonlóképpen izgalmas volt:

– Jogunk persze van, de azt mérlegelnünk kell, hogy egy traumatizált ember egyáltalán képes-e elmondani, ami vele történt, vajon elbírja-e az elbeszélés kibeszélésének lelki terhét? Hiszen amikor valaki a traumájáról beszél, akkor a traumája kellős közepébe kerül vissza. S ugyanígy tekintettel kell lennünk a befogadókra is: szem előtt kell tartani, hogy esetlegesen vannak olyanok, akik lelkileg nem készek az ilyen rettenetes traumák meghallgatására. Hiszen ezek a traumák „bevonják” a hallgatót, nem lehet távolságot tartani az ilyen történetektől. Ezek a történetek ugyanis sok esetben olyan elbeszélhetetlen és átélhetetlen fájdalmakról, tragédiákról szólnak, amelyeknek a  meghallgatása is traumatizáló lehet.

A rendezvény keretében levetítették Sipos András 1990-ben készült KÚT című dokumentumfilmjét, amely az első magyar holokauszt beszélgető csoport megalakulásáról szól. A film születéséről annak idején Virág Teréz így írt:

„Váratlanul szegődött hozzám Sipos András filmrendező. Segítségével – filmjeink segítségével – ma már mindannyian emlékezni fogunk a soha nem látott 20 éves Sakk Bélára, akivel megásatták 20 centiméter mély sírhelyét. Magunk előtt látjuk, ahogy előbb két fáradt térdére ereszkedik, majd arccal beledől a földbe, szelíden felkínálva tarkóját a puska csövének.”

(Címlapkép: jobbról balra Kirschner Péter, Heller Mária, Vörös Kata és Bárdos Katalin)