Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (98. rész) – Pogány Margit

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Nem jellemző, hogy egy festőnő hírnevét ne az alkotásai, hanem a róla készült szobor, vagy festmény (jelen esetben az előbbi) hozza meg. Ez történt az 1879 októberében Budapesten született Pogány Margittal.

De nézzük sorban. Művészi képzését a Karlovszky-Tolnay féle festőiskolában kezdte még Pollatsek Margitként. E néven szerepelt a növendékek 1901 évi kiállításán, ahogy erről a Magyar Géniusz című folyóirat az év októberben beszámolt. A tanulás sorában a nagybányai szabadiskola következett, 1903-ban. 

Tanulmányairól így vallott az MTA BTK Művészettörténeti Intézet adattárában őrzött, saját kezűleg kitöltött kérdőívben, amely feltehetően valamikor az 1940-es évek elején készülhetett:
„Nagybányán 1902-óta 7-8 nyarat töltöttem, az utolsó húsz évben pedig az ország különböző részeiben, többnyire a Duna-partján és az Alföldön. 1903-1914 között 3-4 évet töltöttem Párizsban. Eleinte Lucien Simon tanítványa voltam, később önállóan dolgoztam.”

A Nemzeti Szalon katalógusa 1928-ban így írt Pogány Margit kiállításairól:
„A háború előtt sokszor állított ki úgy Párizsban, mint Budapesten. A sajtó is nagy elismeréssel fogadta képeit. A háború alatt elhallgatott. Csak 1919-ben vette fel ismét az ecsetet és kezdett csöndesen elvonulva újra dolgozni.”

Nem említették a katalógusban, de például 1913-ban, a Betlen Gyula szobrásszal közös budapesti tárlaton 58 képpel szerepelt.

A párizsi tartózkodás hozta el a világhírt számára, pontosabban ekkor készült el a nevét híressé tevő alkotás. 1910 és 1913 között találkozott Brancusival, a román származású Párizsban élő szobrászművésszel. Kapcsolatuk feltehetően túlment az alkotó és modellje szokásos viszonyán. Brancusi egy különös szobrot mintázott meg róla.

A modell, Pogány Margit így emlékezett a folyamatra:
„Minden alkalommal megkezdett és befejezett egy mellszobrot (agyagból). Ezek mindegyike szép volt és csodálatosan hasonlított, minden alkalommal arra kértem őt, hogy tartsa meg azt és használja fel a végleges mellszoborhoz – de ő csak nevetett és legnagyobb csodálatomra hátradobta az agyaggal tele ládába, mely a műterem sarkában állt.” (Az idézet Timon Kálmán: Pogány Margit és Brancusi című írásában található http://old.fuga.org.hu/.)

A háború után, 1925-ben találkozott újra Brancusival Párizsban. Kapcsolatuk, levelezés útján még sokáig fennmaradt.

1942-ben nyílt meg a háború előtti utolsó gyűjteményes kiállítása Budapesten. A Magyar Nemzet 1942. április 15-én így számolt be erről: „Legutóbbi páresztendei munkásságából két terem falaira terjedő műteremkiállítást rendezett Pogány Margit. Kifejezési eszközei az olaj és a kréta, mindkettőt szélesen, a benyomás gyors kifejezésére kezeli. Az impresszionizmus levegőjében fejlődött egyénisége, némely táj- és alakképein a tárgy emlékeztetése nélkül is felismerjük Nagybánya zengő színeit, életvidámságát. Nagybánya szerkezetadó alapvonásaihoz Párizs inkább csak kisebb módosításokat adott, lírizmust, könnyedséget, pointilista káprázatot.

Az OMIKE Művészakció három képzőművészeti kiállításán volt jelen 1941 és 1943 között, összesen négy olajképpel.

A világháború utáni első és utolsó hazai jelentkezése az a gyűjteményes kiállítás volt, amelyet a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezett 1948 júliusában.

Kivándorlása (1948?) után, Ausztráliában több önálló kiállítása volt. Négy képét őrzi az National Gallery of Victoria múzeum, Melbournében. Önarcképe Philadelphiában, a Museum of Art-ban található, a Brancusi alkotta Mademoiselle Pogány mellszobrok között.

1964-ben hunyt el Camberwellben, Ausztráliában.

Végül néhány mondat Perneczky Géza „A két Brancusi” címűt tanulmányából, amely a Holmi 2005 októberi számában jelent meg és felelevenítette az egyik mellszobor sorsát:
„Pogány Margit csak 1925-ben látogatott el újra Párizsba és akkor találkozott Brancusival is. […] 1947-ben vándorolt ki [Ausztráliába]. És elvitte magával oda az 1913-ban készült Mademoiselle Pogány büszt bronzváltozatát is, amit még a következő évben, nem sokkal a bronzba öntés után postán kapott meg Brancusitól. Közben, 1913-ban azonban a szobor gipszöntvénye a legendás New Yorki Armory Show-n is szerepelt, ahol a sajtóvisszhangok alapján Duchamp Lépcsőn lefelé jövő nő-je mellett a legnagyobb botránykőnek számított. És tulajdonképpen elképesztő tény, hogy a már annak idején nagy port felvert, ma pedig egyenesen világhírűnek számító alkotás bronzeredetije évtizedekig rejtőzött Pogány Margit budapesti lakásán, mondhatni teljes inkognitóban – sőt talán ez az itthoni ismeretlensége tette lehetővé, hogy az asszony 1947-ben amikor kivándorolt, magával csempészhette ezt az talizmánját Ausztráliába is. A bronzbüszttől Pogány Margit csak akkor vált meg, amikor Alfred Barr, a New Yorki Museum of Modern Art igazgatója meg akarta venni tőle a szobrot. A mű 1953-ban tényleg New Yorkba is került, és a MOMA-ban azóta milliók vonultak el előtte, hogy megtekintsék”.

Képek:

1.) Igazolványkép kiselbach.hu
2-3.) Mademoiselle Pogány 1-2. http://old.fuga.org.hu/
4.) Brancusi Pogány Margittal. hungarianfreepress.com/2018/08/11/
5.) Apokalyptikus lovasok, 1942. Szerepelt az OMIKE Művészakció 4. képzőművészeti kiállításán. National Gallery of Victoria
6.) Önarckép Museum of Art Philadelphia
7.) Pogány Margit és a róla mintázott szobor. www.iutta.ro/blog/2018/05/23