Könyvajánló: A meggyalázott csillag

Egy nagyszerű könyv fekszik előttem az asztalon. „Csillag a házon, csillag a kabáton” a címe. A címlap erős, kanárisárga betűi mögött felsejlik egy embercsoport és egy ház bejárata, akiken és amelyen ott látható egy feltűnő, hatágú sárga csillag. Harsányi László írása.

A Dávid-csillag, vagy Dávid pajzsa néven is közismert hexagram a zsidó identitás, általánosan a zsidó vallás jelképe. Megjelenése visszanyúlik az időszámítás előtti időkre, általánosabb használatának kezdete a 19. századra tehető. Mára Izrael Állam  zászlójának is tartozéka. A huszadik század első felében azonban egészen más módon kezdték használni az antiszemita erők.

Az előttem lévő könyv évtizedes munka eredménye. Olyan munkáé, amelynek e könyvben megtestesülő végeredményét a kitűnő történész-muzeológus, a kötet kitalálója és alkotója, Jalsovszky Katalin már nem érhette meg. Ily módon a kötet összeállítását Kati (hiszen mindenki csak így hívta) jóbarátja, Molnár Judit történész, a holokauszt-kutatás neves szakértője fejezte be, kitűnően.

Jalsovszky Katalin (1943-2023) negyven éven át volt a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársa. Magam kétszer élvezhettem vele a közös munka élményeit. Az első alkalom a 2004-ben létrejött Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításának elkészítése volt. A másik még személyesebb. Kati volt „A fényből a sötétbe” című könyvem képszerkesztője.

A „Csillag a házon, csillag a kabáton” kötet előzménye a 2B Galériában, 2020 februárjában megnyitott, azonos című időszaki kiállítás volt. Fotók, dokumentumok, plakátok, újságkivágatok és még mi minden látványa sejlik fel emlékeimben. A könyv jóval több lett ennél a kiállításnál. Eddig soha nem volt összefoglalója egy olyan jelkép megbélyegző felhasználásának, amely már örökre beleégett az emberek retinájába, amely szinte önmagában is alkalmas a holokauszt egészének felidézésére.

A könyv bemutatja, mi volt a története a zsidók megkülönböztetésének, megjelölésének a náci Németországban és a németek által megszállt vagy a velük szövetséges országokban. A sárga csillag bevezetésének magyarországi története különösen megrázó még most is és számomra is, pedig életem egy szakaszában hivatalosan is foglalkoztam a holokauszt történetének bemutatásával. De nem csak e megkülönböztető jelkép bevezetése körüli szorgos kormányzati igyekezet a megrázó, hanem a csillag „részvétele” is a magyar holokauszt folyamatának egészében. Csillag az utcai ruhán, hogy a korlátozó hatóság számára könnyebb legyen az ellenőrzés, hogy a lakosság is megszokja és elfogadja a jelkép használatát, hogy ezzel is erősíteni lehessen a legalantasabb ösztönöket. Csillag a házak kapuján, ahová zsidó családok ezreit zsúfolták össze, csillag a gettók bejáratán az elkülönítés utolsó, a megsemmisítéshez vezető útjának végső állomásán.

Szembesít a könyv azzal, hogy volt-e menekülés és milyen módon – legálisan, vagy illegálisan – a csillagviselés elől. Hogyan reagáltak a keresztény egyházak a sárga csillag viselésére, szinte kizárólag a keresztény vallású zsidó polgárok ügyében. Milyen volt a nem zsidó társadalom magatartása, reakciója egy újabb, az addigiaknál is erősebb, mert vizuálisan kikerülhetetlen „választóvonal” megjelenésére.

És amit itt nem lehet elmesélni. A fotók fekete-fehérben. A szövegek, elemzések között felbukkanva, majd pedig a jelkép tömeges megjelenésének brutalitása 47 oldalon keresztül. Családok, párok, felnőttek, gyerekek, kapuk. Ünneplőben, munka közben, nyári ruhában vagy kabátban. Mosolyogva és magukba zárkózva, arcukon szomorú kifejezéssel. És mindenki a sárga csillaggal megjelölve, megbélyegezve.

Bár soha nem beszéltek erről, anyám és apám valamint meggyilkolt nagyszüleim is viselhették ekkor. Az ismeretlen emberek képei között felsejlik az ő arcuk is. Talán most többet értek a történetükből és a hallgatásukból is, mint eddig.

Köszönöm Kati. Az egészet, hogy nem hagytad abba, hogy kitartottál. Mindhalálig.

 (Csillag a házon, csillag a kabáton. A sárga csillag a magyarországi vészkorszakban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2025.)

Harsányi László írása

Képek:

1.) A könyv fedőlapja.
2.) Steiner Ervin és felesége, Weiskopf Lenke gyermekeikkel, Erikkel és Júliával. A kép a svájci csoportos útlevélhez készült. Budapest, 1944 nyara. (Memorial Museum of Hungarian Speaking Jewry)
3.) Könyvbemutató a CEU Auditóriumában. Balról: Karsai László, Molnár Judit, Váradi Júlia, Hédi Fanni, 2025. május 27.